Ha a kortársait figyeljük, általános volt az a vélekedés, hogy Karinthy Frigyes nagy zseni, aki elaprózza a tehetségét. Írt több ezer krokit, humoreszket, de a regényt, a nagy regényt nem írta meg.
Vegyük észre, hogy ez a kritika elsősorban a kort minősíti. Akkor semmibe sem nézték az apró írásokat, mindenki nagy, igazi regényekben gondolkodott. Ma már a nagy regények nem jelentenek olyan sokat. Persze, tudunk róluk, hogy vannak – de már senkinek nincs arra sem ideje, sem felesleges szellemi kapacitása, hogy elolvasson egy 500 oldalas jellemfejlődési regényt.
Ezzel szembe a rövid, apró írások sokkal népszerűbbek lettek. Az emberek a gyors igazságokat, a könnyen emészthető hangulatokat keresik. Hiszen lassan már a blogbejegyzés is hosszú lesz, elég helyette a twit, meg a like.