Edda

És Kazinczy Ferenc.

Blikkfangos, mi? El kell hogy keserítselek, ez olyan gagyi indexes figyelemfelkeltő cikkezdés.

Hallgatom itt ezt a nagyon régi koncertfelvételt… és érzem, hogy fogaskerekek állnak csikorogva vissza a helyükre legbelül. Valami félrement, de most lassan csúszik vissza.

Osztálykirándulás volt, olyan 1980 környékén. Széphalomra mentünk, megnézni Kazinczy Ferenc kúriáját. Hazafelé Kelemér mellett egy réten piknikeztünk. (Én innen léptem le angolosan, mert hazautazós hétvégém volt. Besétáltam Putnokra – 9 km – majd hazavonatoztam. 3.5 óra, 60 km. Az egész szerelvényen voltunk vagy hárman: a mozdonyvezető, a kalauz meg én. A kaller majd kiesett a kocsiból, amikor megkérdeztem, hogy van-e büfékocsi.)

De nem ez a lényeg. Ezen a kiránduláson, valahol útközben tette be valaki a busz magnójába az Edda műsoros kazettát. Ott hallottam először. Mármint a hivatalos lemezt.
Tizenhat évesek voltunk akkor. Vadak, meglehetősen neveletlenek. Ennek ellenére olyan csend még nem volt osztálykirándulós buszon, mint akkor. Az Edda… mondhatni mindenkinek szívügye volt. Láttuk, hogyan emelkednek fel. 1978-ban még ők voltak a farsangi zenekar a sulinkban (Irinyi János vegyipari szakközépiskola, Kazincbarcika). Aztán egyre ismertebbek lettek, majd 1980-ban, vidéki zenekarként elsőnek, nagylemezt adtak ki. De akkor is a mi Eddánk voltak. Én egy retkes szakmunkásképző kollégiumában laktam, de még ott is volt olyan, hogy meghívták Patakyt és Slamót egy beszélgetésre (az apropó a Ballagás című film volt). Aztán elfelejtették kihirdetni, így kb. tízen voltunk egy klubhelyiségben. Baromi közvetlen beszélgetés alakult ki. Minden, amit nem tudtál az Eddáról.
Szóval így.
És akkor elkezdtük hallgatni a buszon a lemezt… és felhorgadt bennem a düh. Miért, miért? A számok ismertek voltak ugyan, de… a ritmus teljesen más volt. Szétesett. Képzeld el, mintha egy intenzív kefélés közben felvennéd a csörgő mobiltelefonodat. (A hasonlat nem abból az időből származik. Hol voltak még 1980-ban a mobiltelefonok?) A számok a legrosszabbkor zakkantak.

Aztán persze megszoktuk így is, ma már a lemez verzió ritmusa az autentikus. Csak az ilyen vén csontok ragaszkodnak a saját múltjukhoz.
És persze az egész jelentéktelen kerekítési hiba ahhoz a kommerciálódott mélyrepüléshez képest, melybe az Edda a harmadik lemeze után belement. 1983-ban Slamo elment. Patakyról először az derült ki, hogy klinikai eset, később az, hogy szimplán csak egy szar ember. Aztán Slamo új zenekara (No) is lehúzta a rolót 1995-ben. Most Pataky lakodalmas zenéket énekel, Slamo pedig külföldön él.

Néha érdemes a múltban élni.

This entry was posted in Sztori.

3 thoughts on “Edda

  1. szívesen olvasom ifjúkori visszaemlékezéseidet, érdekesek. Ha eddáról van szó, bevallom, én is mindig az újkori, stúdiófelvételeket hallgatom, de ha otthon leszek előveszem az első lemezeiket, amiket valamiért sose hallgattam eddig

  2. Nekünk volt egy olyan Edda kazettánk, amit közvetlenül a Budai Ifjúsági Park keverőpultjának vonalkimenetéről vettek fel. Na AZ volt az EDDA. A lemezek ugyan megvannak 1-től 4-ig, hallgatva legfeljebb az első kettő volt, az se sokat. “Ötöt a szádra ne vedd”, ahogy a Gyalog Galoppban volt, illetve: a negyedikkel számomra megszűnt az Edda.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *