Eszméletlen, mik eszembe nem jutnak kerékpározás közben. Ma például az újpesti vasúti sorompónál ugrott be, hogy hoppá, mennyire bizarr is volt ez? Mármint amikor a nagy rokonság először látta meg személyesen Nejt és összesúgott a női tanács.
– Csinos arca van…
– Egy kicsit melles…
Úgy belegondoltam, milyen hülyén érezném magam hasonló szituációban: teszem azt, após férfirokonai hajolnának össze:
– Egész jópofa szakálla van a srácnak…
– Az hagyján, de mekkora farka!
2008. March 11. Tuesday at 23:03
Álmodozunk,álmodozunk?:-)
2008. March 11. Tuesday at 23:30
Huh, én ezt a szituációt inkább rémálomnak hívnám. :)
2008. March 12. Wednesday at 21:25
Azt hiszem, Hvala a méretre célzott :)