Az ősember tökönszúrja magát

Megpróbálom összefoglalni öt év némileg keserű tapasztalatait.

Nem pontos a szám, de az emberiség története nagyjából hatmillió éves. Ebben a hatmillió évben alakult ki egy csomó feltételes reflexe. És itt nem feltétlenül a tudatos gondolkodásra célzok – a fene tudja, hogy a kezdeti pármillió évben volt-e egyáltalán ilyen – hanem arra, hogy a szervezetbe beépült egy csomó önjáró mechanizmus.
Ezen gondolkodás összességét, mely valahol a tudalattiban lakik, nevezem én ősembernek. Egy konok, meggyőzhetetlen ősember a fejünkben.

Borzasztóan nem lesz se pontos, se szabatos, amit írok, de segít plasztikussá tenni a fejünkben, hogy mi történik.

A metabolizmus működése, azaz az, hogy mit is csinálunk a megevett táplálékkal, az konkrétan az ősember dolga.

Ez az ősember, a világnak azon a részén, melyen kábé 60 éve élelmiszerbőség van, meglehetősen lusta. Egészen addig, amíg fel nem ébresztjük.

Hogyan? Például szépen lassan jönnek fel a kilók. Sportoltunk, abbahagytuk, de a kajamennyiséggel nem követtük le. Öregszünk, kevesebb kaja is elég lenne, de ugyanannyit eszünk. Aztán egyszer csak rádöbbenünk, hogy már 10+ kiló felesleg van rajtunk. Mit csinálunk? Fogyókúra. Minden fogyni akarónak ezerszer a fülébe rágják, hogy a fogyásnak csak 30%-a a sport, 70%-a az étrend megváltoztatása.
Oké, akkor koplaljunk.

Nos, ekkor ébred fel az ősember. Azaz felélednek a többmillió éves, bennünk szunnyadó reflexek. A metabolizmusunk alkalmazkodni kezd az éhezéshez, melyről azt hiszi, hogy ez egy újabb szűk időszak kezdete. És valahol az is. Az ősember ugyanis nem tud arról, hogy mellettünk halomban áll az ennivaló és nem azért nem eszünk, mert nincs mit, hanem azért nem eszünk, mert a tudatunk tisztában van azzal, hogy a túlzott tartalékolás egészségtelen. A tudat sajnos képtelen kommunikálni az ősemberrel, az ősember meg nem tud arról, hogy hatvan éve kajabőség van. Hatmillió évig nem volt az. Akkor végülis mit csinál? Fokozza az élelemfeldolgozás hatékonyságát. Minél kevesebb ennivaló jön, annál hatékonyabban kezeli.

Persze ez nem megy egyből. A fogyókúra eleinte szépen muzsikál. Amíg az ősember csak pislog a váratlan változástól, addig repülnek lefelé a kilók. Aztán adaptálódik a metabolizmus és egyszer csak megáll a folyamat. Sőt, nem csak megáll, hanem megfordul. Ezt konyhanyelven az inga visszacsapásának is nevezik. Elkezdünk visszahízni. Az igazán elhivatottak ilyenkor fokozzák a koplalást, az ősember meg fokozza a feldolgozás hatékonyságát. Egyszer-kétszer még meg lehet lepni, ilyenkor előfordulhat akár 3-5 kilós fogyás is, de egy idő után már tényleg nincs tovább, sőt, a kilók gyorsabban jönnek vissza, több is, mint volt, ráadásul már úgy érezzük, a levegővételtől is hízunk. Persze a páciens ilyenkor magát hibáztatja, visszaemlékszik, hogy igen, biztosan annál a két hónappal ezelőtt elfogyasztott Túró Rudinál fordult meg minden, mert nem tudtunk neki ellenállni. És már csak depresszióból is eszünk valamit.

Alapvetően három út vezet tovább.

  • Még jobban megutáljuk magunkat, és most már dafke is éhezünk. Nyilván az ősember sem képes a végtelenségig optimalizálni. (Erre mondta azt az orbitálisan fasz dietetikusom, hogy ez a jó megoldás, hiszen láttuk, Auschwitz-ban sem volt kövér ember.) Ez az út a teljes testképzavarhoz vezet, anorexia, bulémia. A cukorbetegséget mondjuk megússzuk, de az egészségnek lőttek.
  • A másik út az, hogy leszarjuk az egészet. Tudomásul vesszük, hogy hízásra hajlamosabbak vagyunk, mint az embertársaink. (Pedig nem. Csak mi elcsesztük, később pedig felébresztettük az ősembert. A többieknél még alszik.) Tudomásul vesszük, hogy alig eszünk valamit, még a vacsorát is kihagyjuk, reggelre répagolyót rágcsáltunk, ebédre viszont odatesszük magunkat, mert valamit azért enni kell, közben sportolunk, mint az állat… aztán mégis hízunk. Ez van. Megbékélünk a kövér testünkkel. Mi leszünk a lakótelep legsportosabb kövér embere.
  • A harmadik megoldás a legmelósabb. Kommunikálni kell az ősemberrel. Egyezségre kell jutnunk vele. Nem könnyű, mert magán kívül senkire sem hallgat.

Az utóbbiról írnék pár mondatot. Előljáróban közlöm, hogy ezen a vonalon még nincsenek mérhető tapasztalataim. (A másodikról sajnos vannak.) Az eljárás csak késő ősszel állt össze a fejemben, nyilván télen, az ünnepek alatt még nem igazán lehet lemérni a hatását. (Fura leírni, hogy most állt össze bennem, hiszen minden, a témával foglalkozó szakirodalom ezt a módszert javasolja. Csak sehol nem magyarázzák el, hogy miért működik. Az egyszerű ember meg úgy gondolja, hogy ha ez működik, akkor a szigorítása még jobban működik. A francokat.)

Tehát ha már elkövetted azt a hibát, hogy feleslegesen felébresztetted az ősembert (feleslegesen, mert csak akkor lett volna szabad felébrednie, amikor _tényleg_ élelmiszerhiány van), nos a legjobb az, ha visszaaltatod. Hogyan? Úgy, hogy nem éhezel. Amikor éhes leszel, akkor eszel. Ennyire egyszerű. Még a szótáradból is törlöd az éhezés, koplalás szavakat. Az ősember egy idő után (mely akár években is mérhető) visszalustul. A metabolizmusod megint nem lesz annyira kiélezett, annyira harapós.
Jogos a kérdés, hogy ha bőségesen eszel, akkor nem fogsz-e ebben az időszakban elhízni?
Nos, ez a kulcsa az egésznek. Ugyanis nem csak össze-vissza eszünk. Az ősembert ugyanúgy lenyugtatja egy szalámis zsemle, mint egy karalábé. A lényeg az, hogy akkor érkezzen, amikor _tényleg_ éhesek vagyunk. Az, hogy unatkozunk és ennénk, az, hogy rossz kedvünk van és ennénk, az, hogy leültünk a tévé elé és rágcsálnánk valamit, az nem ér. Az nem az ősemberünk.

Hogyan lehet ezt a kényes egyensúlyt megtalálni? Piszok nehezen. És sok munkával.

A lényeg ugyanis az, hogy a napi étkezést sokfelé kell elosztani. Egy-egy alkalommal nem szabad túl sokat enni. Viszont nem szabad éhesnek sem maradni a nap során. Ez egy bonyolult feladat.
Eleve, mi az, hogy sok? Nekem, aki medve tipusú vagyok és elég sokat sportolok, lehet, hogy a napi 3000 kalória sem sok. Egy hatvan kilós, irodai munkát végző, nem sportoló lány ennyi kalóriától szétrobbanna. Persze, mondhatjuk, hogy majd hasraütve besaccoljuk. A helyzet ennél sajnos rosszabb. Hízni nem csak attól lehet, hogy nagyon sokat eszünk, évek alatt attól is masszívan hízunk, ha csak napi 100 kalóriával eszünk többet, mint amennyit elhasználtunk. (Tudod, ez mennyi? A Túró Rudi energiatartalma 110 kalória.) Gondolj bele, ha ennyire ki van centizve a dolog, mennyire fontos, hogy tudd a pontos, tényleges napi energiafelhasználásodat. Ha fölélősz, hízni fogsz. Ha alálősz, akkor felébred az ősember.

El lehet menni dietetikushoz. Ide legszívesebben egy fanyar mosoly szmájlit tennék. Piszok sok a kókler. Nej járt egyhez, végülis hülyeségeket nem mondott, de használható dolgot se nagyon. (Egy kivételével, ez a kajanapló.) Én nem jártam, de a jogsi hosszabbítása miatt fel kellett keresnem egyet. Napokig frusztráltan ordítottam, amikor eszembe jutott. És ez az ember főorvos volt. Egy húsz évvel elmaradott, begyöpösödött agyú, makacs kretén. Nem akarok beszélni róla.
Jobb híján azt javaslom, használd ezt a kalkulátort. Becslés persze, legfeljebb leveszel belőle 10%-ot, talán annyitól még nem ébred fel az ősember.
De még nem végeztünk. Ez ugyanis csak a keret. Egyrészt azt a mozgásmennyiséget, melyet a kalkulátornál behazudtál, tényleg meg is kell csinálni. (A sport trekkerek értékeivel bánj óvatosan, én használok hármat is, durván különböző értékeket mutatnak ugyanarra a mozgásra.) Másrészt pedig mindennek, de komolyan, még a cápaherének is tudnod kell a kalóriaértékét, legalább közelítőleg. Ebből fogod tudni, hogy mik azok a kaják, melyeket éhség esetén a fejedbe lehet tömni.
Ettől ne ijedj meg. Nem úgy fog kinézni, hogy bemagolsz egy kilométernyi táblázatot. Úgy nem is lehet. Hanem nekiállsz és Excelben vezetsz egy – őszinte – napi bontású táblázatot. Eleinte úgy kell majd kikeresgélned minden bekapott ételhez a kalóriamennyiséget. (Ez olyan lesz, mint egy laborgyakorlat: mérleg, zsebszámológép, anyagtáblázat, jegyzőkönyv.) Egy idő után viszont már menni fog fejből is. (Oké, a cápahere nem, de a halhús igen.) Ha ezt szigorúan betartod, akkor előbb-utóbb ki fog alakulni az étrended. Ki fognak potyogni a súlyos ballasztok. Nyilván akinek speciális betegsége van – koleszterin, cukor, allergiák – az még fog reszelni rajta rendesen, de az egészséges embernek sem árt, ha utánaolvas, mennyire nem mindegy, hogy az energiát milyen arányban szerzi be szénhidrátból, zsírból és fehérjéből.

Vedd észre, hogy a különböző diétáktól eltérően nem bontom ki ezt a részt mélyebben. Nem akarom kőbe vésni, hogy mit, mikor, mennyit és milyen arányban. Nem is akarom ezzel az írással szénné keresni magam. (Pedig… az elmélet fentebb már ki lett dolgozva, igazából már csak kalóriatáblázatok kellenének (_1_, _2_), meg ezek alapján összerakott menük, a név legyen mondjuk Hülye Ősember diéta… és készen is vagyunk, dőlhet a zsé.)
Mivel ma a táplálkozástudomány meglehetősen ingatag – hol A-ról derül ki, hogy az a legfőbb gyilkos, és B a jó fiú, hol azt mondják, hogy együnk B helyett C-t, aztán jön a végső leleplezés, ahol A-t rehabilitálják és C-t itélik el – szóval nem lehet egyértelműen megmondani a frankót, emiatt is létezik annyi kóklerség és tudományosnak álcázott, de valójában semmit nem érő diéta.
Most elmondhatnám, mit állítottam össze magamnak, de cukorbeteg vagyok magas koleszterinnel, tehát az én szabályaim mások, mint a tieid. Annyit azért elárulok, hogy a napi adagban az arányok kábé úgy néznek ki, hogy 50% szénhidrát, 20% fehérje és 30% zsír, de vigyázat, szénhidrát és szénhidrát között óriási különbségek vannak, a cukor, a fehérliszt, a krumpli a fő ellenségek és a GI sem mindegy.

Azt mondod, jaj, megint ketrecbe zártam magam.
Hé! Emlékszel: nem koplalsz, nem éhezel. Tilos. Csak éppen úgy állítod össze az étrendedet, hogy
– Ne ébredjen fel az ősember. Azaz soha ne érezzél éhséget.
– De összességében ne is lépd túl a napi limitet. (Melyet sporttal azért feljebb tudsz tolni.)

Ez lesz az a két alapszabály, mely meg fogja határozni a táplálkozásodat. Nem, nem kúraszerűen.
A továbbiakban végig.

PS1.
Megjegyzem, most van itt az újévi fogadalmak ideje. Akár el is kezdhetnéd.

PS2.
Ez már utólag jutott eszembe. Tudok róla, hogy sokan azt állítják, pszichésen sokkal egészségesebb elfogadni a testünket olyannak, amilyen, mint egész életünkben testképzavarral küzdeni. Ez így is van, legalábbis egy határig. Csakhogy a túlsúly efölött a határ fölött már nagyon komoly egészségügyi kockázat. És innentől már nem testképről van szó, hanem az élet élvezetéről, illetve a halálozási esélyekről.

Ciklon

Meglehetősen bizonytalan időket élünk. Tételezzük fel, hogy év végére összegyűlt valamennyi megtakarított pénzed. Mihez kezdjél vele? Oké, az ‘igyuk el’, az meglehetősen triviális válasz, és az olyan időszakokban, amikor nemhogy egy bank, egy ország, de egy kontinens, vagy egy szuperhatalom gazdasága is ingatag, kevés biztosabb dolog van egy jó berúgásnál.

Pusztán a perverzitás kedvéért vizsgáljuk meg, mi egyebet is lehetne csinálni a pénzzel. Például eurót venni rajta és jó zsíros kamattal lekötni, az nem tűnik rossz ötletnek: az euró annyiból biztos pont, hogy a jövőjét nem ilyen Matolcsy féle kötöznivaló elmebetegek fogják alakítani, azaz a forinthoz képest atomstabil lesz. Másrészt a stabilitás mellett még kamatozik is, olyan 3% körül. (Jelen írásban nem szándékozom túlmenni az átlagember pénzügyi horizontján, államkötvényekről, befektetési jegyekről, részvényekről márpedig szó sem essék. Nem a reálkamat a cél, hanem úgy általában kamat és biztonság.)

Lássunk neki.
A számolásokhoz első körben a CIB adatait fogom felhasználni, mivel a család zöme ennél a banknál van, én is ennek a banknak a számait ismerem.
Folyószámlánk van, euró alapú számlánk van. Az egyszerűség kedvéért legyen a megtakarításunk 300000 forint. Áttesszük a folyószámláról az euró alapú számlára. Nevezzük ezt a stratégiát a Biztos és Kényelmes Stratégiának, azaz BKS-nek.

From Segédlet

Átrakás után online lekötjük félévre (3,1% éves kamat).
Nézzünk a jövőbe és tételezzük fel, hogy fél év múlva is pont ennyi lesz az euró. Ekkor bezsebeltük a kamatot, majd eladjuk a CIB-nek az eurót, úgy, hogy a pénzt visszatesszük a forintszámlára.

Részletes számolás:
– Induló összeg: 300000
– Euró eladási ár: 291,63
– Lekötött euró: 1028,7
– Éves kamat: 3,1%
– Kamattal növelt lejárati összeg: 1045,7 euró
– Euró vételi ár: 280,19
– A forintszámlán megjelenő összeg: 292987 forint.

Ejnye, nomár. Félévre lekötöttük a pénzünket és kevesebbet kaptunk érte, mint amennyivel kezdtük? Oké, sejtettük, hogy a biztonságért fizetnünk kell… de ennyit? Nézzük már át újra a számítást! Normális, hogy egy bank ekkorra marzzsal dolgozzon? 11,50 forint a rés.
Nézzünk egy tetszőlegesen kiválasztott pénzváltót:

From Segédlet

A marzs 2 forint, kezelési költség nincs.
– Hát, a jó anyátok – mondja erre az egyszeri bankoló, és elgondolkodik azon, hogy akkor már inkább az uborkásüvegben tartja otthon a pénzét. Ez lesz az Uborkás Üveg Stratégia, azaz UÜS.

Persze ehhez ki is kell venni a pénzt. Az automatán a napi limit 100000 forint, azaz vagy kivárjuk a 3 napot, vagy bemegyünk és felmarkoljuk egy fiókban. Az első esetben 3*168=504 forint kiadásunk lesz, a második esetben 545 forint. (Ez a minimum összeg.) (Jelzem, januártól a pénzkivétel csúnyán drágulni fog.)

Részletes számolás:
– Induló összeg: 300000
– Kivett összeg: 299455
– Euró eladási ár: 286
– Uborkásüvegbe rakott euró: 1047
– Fél év múlva elővett euró: 1047
– Euró vételi ár: 284
– Forintra visszaváltott összeg: 297348.

Nocsak, mit kaptunk? Habár az egyenleg még mindig negatív, de szemmel láthatóan jobban jártunk azzal, hogy nem a bankban tartottuk a pénzt, hanem a párnacihában. És a pénz állandóan nálunk volt, nem volt lekötve.

Variáljunk még. Vegyük ki a bankból a pénzt, a pénzváltónál váltsuk át, az eurót tegyük vissza, kössük le, aztán nézzük meg, jó lett-e ez nekünk. Nevezzük ezt Kiveszem Berakom Stratégiának (KBS).

Részletes számolás:
– Induló összeg: 300000
– Kivett összeg: 299455
– Euró eladási ár: 286
– Visszarakott euró: 1047
– Éves kamat: 3,1%
– Kamattal növelt lejárati összeg: 1062,7 euró
– Euró vételi ár: 280,19
– A forintszámlán megjelenő összeg: 297759 forint.

Nos, ezzel kihoztuk a rendszerből a maximumot. Elég elkeserítő, hogy még ez is negatív. De a biztonság pénzbe kerül, ugye.
De mekkora is az a biztonság?
Ehhez először nézzük meg, hogyan járnánk, ha forintban kötnénk le ugyanannál a banknál a pénzünket.

Részletes számolás:
– Induló összeg: 300000
– 6 hónapos lekötés éves kamat: 6%
– A lejárati összeg: 309000 forint.

Most akkor felejtsük el, hogy nem változik semmi és számoljuk ki, hat hónap múlva mennyibe kellene kerülnie az eurónak, hogy ezt az eredményt (309000) realizáljuk a stratégiáinkkal?

BKS stratégia:
– Visszaváltandó euró: 1047,5
– Euró vásárlási határár: 295,13
– Euró középárfolyam (feltételezve a CIB marzsát): 301,13
– Forintromlás: 16,13 forint (5,66%)

UÜS stratégia:
– Visszaváltandó euró: 1047
– Euró vásárlási határár: 295,13
– Euró középárfolyam (feltételezve a pénzváltó marzsát): 296,13
– Forintromlás: 11,13 forint (3,9%)

KBS stratégia:
– Visszaváltandó euró: 1062,7
– Euró vásárlási határár: 290,77
– Euró középárfolyam (feltételezve a CIB marzsát): 296,77
– Forintromlás: 11,77 forint (4,13%)

Elég megdöbbentő, nem? A bank által felkinált legegyszerűbb és legkényelmesebb megoldás jelenti a legnagyobb kockázatot. A legjobb megoldás pedig az Uborkásüveg, azaz az, amelyikben a legkevesebb része van a banknak: nem csak azért ez a nyerő, mert itt a legkisebb a kockázati százalék, hanem azért is, mert ha hirtelen romlik egy nagyot a forint, egyből realizálható a nyereség, ráadásul nincs automatikus kamatadó.
Aztán csodálkozunk, hogy az emberek nem szeretik a bankokat. (Az már csak a jelenlegi kormányzat balfaszsága, hogy azt hiszik, ha ők se szeretik a bankokat, akkor mi majd szeretni fogjuk őket. Nem olyan bonyolult ám egyszerre két szereplőt utálni. Arról nem is beszélve, hogy az állam szerepe a bankok felügyelete, az, hogy ne tudja a polgárokat kirabolni; nem pedig az, hogy ő maga rabolja ki a bankokat, saját zsebre, naná.)

Persze ezzel a számolással nem oldottunk meg semmit. Tartsuk a pénzt forintban lekötve? Amíg Matolcsy szabadlábon van? Na, ne. Vagy tényleg tartsuk otthon a pénzt a cihában, pusztán azért, mert ezzel bukjuk a legkisebbet? Ez is nonszensz. Hát egyáltalán nem létezik ténylegesen is nyerő stratégia?

De, létezik. Vegyük észre, hogy a fenti összehasonlítás tulajdonképpen arról szól, hogy az extrém marzs elviszi a hosszútávú lekötés kamatnyereségét. Azaz szét kell nézni a többi bank háza táján. Mivel a mi családunkban játszik még a Citibank, megnéztem az ő kondícióikat is.

From Segédlet
From Segédlet

Oké, emberek, ez volt a viccrovat. 17,3 forintos marzs, 0,35% éves kamat hat hónapos online lekötésnél. Úgy látszik, ők egy másik dimenzióban élnek.

Nézzünk másokat.

Eladási árak:

From Segédlet

Vételi árak:

From Segédlet

(A korrekt összahasonlítás miatt a fenti árakból le kell vonni 1 forintot, hogy a reális középárfolyamot megkapjuk, ugyanis huszadikához képest huszonegyedikén reggelre ennyit erősödött a forint.)

Ez már egyáltalán nem olyan rossz. Az Erste marzsa kisebb, mint a pénzváltóé (1,72 forint), de az utána következő négy banké is csak minimálisan nagyobb (3 forint). A CIB szemmel láthatóan a lista végén van a 11 forintos marzzsal, a Citibank meg valahol a fasorban legel.

Utánaolvastam egy kicsit az Erste feltételeinek, és ekkor még árnyaltabb lett a helyzet: devizalekötéskor középárfolyamon váltanak, azaz még ez a minimális marzs is eltűnik. Kezelési költség sincs. Féléves euró lekötésnél az éves kamat 3%.

Részletes számolás:
– Induló összeg: 300000
– Euró eladási ár: 285
– Lekötött euró: 1052,63
– Éves kamat: 3 %
– Kamattal növelt lejárati összeg: 1068,42 euró
– Euró vételi ár: 285
– A forintszámlán megjelenő összeg: 304500 forint.

Hoppá. Több lett. Nem annyi, mint forintban, de már átbillent. Mekkora a kockázat?

BKS stratégia (Erste):
– Visszaváltandó euró: 1068,42
– Euró vásárlási határár: 289,2
– Euró középárfolyam: 289,2
– Forintromlás: 4,2 forint (1,47%)

Azaz fél év alatt 1,47%-os euróhoz viszonyított pénzromlás esetén már inkább megéri az Erste-nél tartani euróban lekötve a pénzt, mint a CIB-nél forintban lekötve.

Megjegyzés: az összes fenti eurós stratégia azon alapul, hogy fél év múlva rosszabb lesz a helyzet, mint most. A kockázat csak azt mutatja meg, hogy hány százalékkal kell rosszabbnak lennie ahhoz, hogy nyerő legyen a stratégiánk. Természetesen simán előfordulhat, hogy amikor éppen szükség lesz a megtakarításunkra, a helyzet jobb lesz; ilyenkor buktunk. Emlékezzünk vissza, tavaly ilyenkor 320 körül volt az árfolyam. Aki akkor kötött le hosszútávra eurót, az csúnyán ráfaragott. Pedig nem volt ez őrült stratégia, hiszen az akkori pánikhangulatban reális esélyként forgott az államcsőd is, meg a 400-as euró is. És, csak a teljesség kedvéért, nem a kormányunkon és legfőképpen nem a pénzügyminiszterünkön múlott, hogy nem ez valósult meg. Nem ők tehettek róla, hogy a globális helyzet kedvezőbb lett, a világban pedig befektetési sivatag alakult ki, felértékelve az ilyen elcseszett régiók lehetőségeit.

Persze a fentiek nem mindent eldöntő, ultimate számolások. Aki jártas az ilyesmiben, láthatja, hogy elég sok helyen egyszerűsítettem, illetve nyilván megérne egy kört szétnézni a többi banknál is, szóval nem kell már holnap megrohamozni az Erstét. Viszont olyan világban élünk, hogy szükségünk van ilyen számolgatásokra, már csak a tréningezés kedvéért is.
Akár még karácsony előtt pár nappal is.

ps.
Fura játéka a sorsnak. Kora délután kezdtem írni a cikket, pár órával később az euró váratlanul megindult felfelé. Jelenleg 289,39 a középárfolyam, azaz az utolsó stratégiát nyerővé tevő gyengülés pár óra alatt előállt. Persze nem realizálható, hiszen a lekötés miatt a fél évvel későbbi árfolyam számít.

Kindle

Leírom, hátha segít valakinek. Ha az Amazonról rendelsz valamit, amit le akarsz írni költségbe, marhára figyelj oda, mit és hová írsz. Ugyanis hiába adsz meg a billing address rovatba cégnevet, az Amazon az ÁFÁ-s számlát a szállítási címre állítja ki. Pont. Most beszéltem a DHL vámügyintézőjével, azt mondta, le tudja kezeltetni a cég nevére, de mivel a számla nem annak szól, nincs értelme, mellesleg amennyire tudja, az Amazon szigorúan nem küld új számlát, hiába reklamálok. Így jártam.
Stilszerű befejezése a történetnek. Új Kindle-re ugyanis azért van szükségem, mert a régit ottfelejtem azon a buszon, amellyel Ukrajnát jártuk. Az eszközt természetesen senki sem találta meg, egyszerűen elpárolgott.

Sündisznó és a kapa

“Tudod jól, a költő sose lódít:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt,amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.”

 
Kérdés:
Ha észreveszed valakinél, hogy adott szituációban a valóság helyett egy magában felépített fantommal küzd, segíthetsz-e rajta úgy, hogy te is felépítesz egy fantomot – konkrétan arról, hogy a másik miért nem a valósággal néz szembe – majd azzal küzdesz meg?

Válasz:
Persze. Ezt hívják pszichológiának. De ha nem vagy jártas benne, akkor sokkal célszerűbb, ha egyszerűen megkérdezed az illetőt, hogy hát veled meg mi a bánat van… és ezt egész addig teszed, amíg őszinte választ nem kapsz.

Józsi néni praktikus tanácsai 6

Szúnyogháló.

Ránézésre nem tűnik olyan nagy dolognak – de ha belegondolsz, hogy a kereszthuzattal sokszázezer forintos klímaberendezést spórolsz meg, nem beszélve a nem elfogyasztott árammennyiségről – akkor azért nem is olyan nagy hülyeség.

Az első akadály: az emeleti szobák. Mert lent még csak-csak elbohóckodik az emberfia, de olyan magasra, kívülről bármit is szerelni… elég necces. Most vegyek egy húszméteres létrát? (Oké, nem lenne hülyeség, de egy ekkora létra nem olcsó dolog, meg egyébként is, hova tenném?)

Az első akadály leküzdése: olyan 1000 forint körül lehet kapni előrecsomagolt szettet dobozban, benne egy ragasztós tépőzárral, meg méretreszabott szúnyoghálóval. Az egész úgy van kitalálva, hogy belülről lehessen felrakni az ablakra – létra balfenéken el. (Tudom, lehetne külön is venni tépőzárat… de próbáltál már barkácsboltban méretre vágatni szúnyoghálót? Az eladó inkább kilép a cégtől, mint odamenjen hálót szabni. Ráadásul az árkülönbség sem jelentős, egy-kétszáz forint.)

No, tehát a végén ott álltok, szemtől szembe: az ablak meg te. A szél ördögszekeret görget a háttérben. Meredten nézitek egymást, egyikőtök sem mer még csak pislantani sem. Végül előkapsz egy ollót, villámgyorsan előrántod a dobozból a tépőzárat és nekiállsz beszabni az ablakhoz.
Ne kapkodj. Egy száraz ronggyal töröld át előtte alaposan a keretet, figyelj arra, hogy pókháló se legyen a környéken. Harc közben bármikor beleakadhatsz, még akkor is, ha egyébként nem lenne útban.

Fel van ragasztva a tépőzár a keretre. Elégedetten nézed. Tulajdonképpen már túlvagy a felén, gondolod. A francokat. Most jön a cuclis rész. Például ki kell szabni a szúnyoghálót.
Ez egy rémálom. Az ablakkeretet már lemérted, a szúnyogháló ott fekszik kiterítve a parkettán… de mivel jelölöd be, hol is kell vágni? Nej szabókrétája remekül bejelölte… a padlót. Magán a hálón nem maradt semmi. Szemre vágni? Egyenesen? De nem volt más, kiszabtuk így. Végülis felraktuk az ablakra, de egy hét után kiszakadt a közepe. Nagyon meg lett feszítve.

Aztán egyik éjszaka megálmodtam a megoldást: nem kell annyit szarakodni a szabással, egész egyszerűen szorosan feltekerem a hálót, lemérem a felesleget – és csak egy nyisszantás. Utána kitekerem, elfordítom 90 fokkal, feltekerem, majd újból nyisszantok. Tökéletes is lett.

Meg kicsi. Egészen egyszerűen hiába pontos centire a háló, nem tudod rendesen felrakni. Lesz, ahol laza lesz, lesz, ahol megfeszül. Márpedig ahol feszül, ott egy hét múlva szakadni is fog.
Újabb háló a kukába.

A következő szabásnál bátran rászámoltam 10-10 centit. A feltekerés helyett meg hajtogattam – hiszen így bármekkora hálóval el lehet bánni, a tekeréshez meg egyszerre kellene mindkét oldalon tevékenykedni.

És ez lett a jó megoldás. A nagyobb hálót kényelmesen fel tudtam rakni, nem feszült sehol. A felesleget meg vagy ott hagytam, vagy ha nagyon zavart, akkor pengével, dekorszikével minden további nélkül le tudtam kapni.

Innentől kezdve a maradék tizet a fiammal együtt pillanatok alatt dobtuk fel, még ilyen viharos szélben is.
Mindehhez két garnitúrát kellett elcsesznünk. Nem egy nagy tétel – de neked ez után az írás után még ennyi tanulópénzt sem kell fizetned.