Reggel zuhanyzáskor villant be és amíg elsétáltam a kisboltba kiflit venni, végig ezen töprengtem… és tényleg.

Idén belekeveredtünk egy rendkivül komplex projektbe és hirtelen nagyon elszaporodtak a megbeszélések. Ezek fix időpontok és csinálhatok bármit közöttük, de amikor odaérünk, akkor ott kell ülnöm a számítógépem előtt. Emellett persze van egy csomó akció, melyekben az a közös, hogy a határidejük rendszerint valamelyik megbeszélés. Ahhoz, hogy a projekt folyamatosan pörögjön, haladjon előre, fontos, hogy jó tempóban, megállás – szaggatás – nélkül kövessék egymást az akciók és a megbeszélések. Egy külső szemlélőnek nem is szabad észrevennie, hogy éppen melyik fázis van a képernyőn.
Persze nem csak munka van a világon. Mostanában valahogy a privát életem is ehhez hasonló: folyamatosan jönnek határidős feladatok, alig van időm közben a többire, melyeknek azért szintén meg kell történniük.

Pontosan ilyen a videóvágás is. Amikor átnézem a készülő film összes nyersanyagát, már akkor kezd kialakulni a fejemben, mit is fogok csinálni. Hol vannak olyan fix részek, amikor a hangnak és a képnek kötelező együtt mozognia. Akármit is csinálok, ezek a részek fixen le lettek rögzítve, ekkor és ekkor együtt dolgozik a kép és a hang. Két rögzített snitt között pedig jöhetnek az akciók:
– Csalhatok. Azaz rendbe vágom a hangot (kiszedem a nyelvbotlásokat, kiszedem az őzéseket és a legfontosabb, kiszedem a káromkodásokat, aztán ha értelemzavaró a fogalmazás, igyekszem érthetőbbre vágni), majd miután ez összeállt, a köztes részből kikeresem, hogy milyen környezet illik hozzá, azaz hol olyan szép a táj, hogy annak mindenképpen szerepelnie kell a videóban. Értelemszerűen ahol fontos a kép és hang egysége, az már fix pont, azaz nem ide tartozik.
– Mindenféle betétek. A két fix rész közé tudok betenni minden egyebet: animációkat, kommentárokat, illusztrációkat, azaz mindent, ami nem volt része a forgatott nyersanyagnak, de fontos.

A lényeg, hogy meglegyen a flow, azaz úgy pörögjön a videó, hogy magával ragadja a nézőt, folyamatos legyen az elmesélt történet. Lehet, hogy egy snitt, amikor rámutatok egy távoli hegyre, az két másodperc, előtte-utána meg szanaszét van vágva a hangsáv, de nem szabad, hogy ez érződjön. A mozgásnak, a hangnak, a hangulatnak folyamatosnak kell lennie, függetlenül attól, hogy fix, illetve dinamikus részek váltják egymást.