Olvasgatok… bár most el is kalandoztam

Van itt ez a cikk, amellyel alapvetően egyet tudok érteni, nem is akarok a mondanivalójával vitázni. Viszont van ez a mondat.

Nem figyeltek oda Albert Einstein figyelmeztetésére – nem a relativitáselméletre gondolok, mert azt érthető, hogy meg sem értettük (én sem értek belőle szót, sem), hanem arra, amit erről a hozzáállásról mondott: “az ostobaság újra és újra ugyanazt tenni és más eredményt várni”.

Soha nem értettem, amikor egy humán oldali jómunkásember arra büszke, hogy nem ért a matekhoz vagy a fizikához. Ez olyan, mintha én úgy szeretnék szimpátiát gyűjteni magamnak a mérnökök között, hogy azt mondanám, utálom az irodalmat. Soha nem értettem azt a lenéző gőgöt, amellyel a humán oldal jelezte, hogy ők minden, a reál meg szart sem ér. Ha az illetőt tényleg érdekelné a téma, viszonylag hamar találna olyan szintű magyarázatot, melyet az ő zokni erősségű természettudományos műveltségével is meg lehetne érteni. Hiszen nagyon leegyszerűsítve arról van szó, hogy nagyon nagy, gyk fénysebességközeli körülmények között a newtoni – azaz hétköznapi – fizika nem érvényes. Ebben a zónában az általunk megszokott jó öreg idő felgyorsul, a jó öreg távolság megnyúlik és ha fénysebességnél tovább nyomjuk a gázpedált, nem a sebesség növekszik, hanem a tömeg. Ennyi. Ha valakit érdekel, hogyan jött ez ki, nyilván utána lehet olvasni, nagyon jó könyvek vannak a témáról, bár ehhez már kell némi fizikai/matematikai affinitás is.

De még csak nem is erről akarok írni. A beidézett einsteini mondat sokkal érdekesebb.

“az ostobaság újra és újra ugyanazt tenni és más eredményt várni”

Informatikus vagyok. És ezzel mindent el is mondtam. A mi világunkban teljesen természetes az, hogy adott esetben újra, meg újra elindítjuk ugyanazt a folyamatot és bízunk benne, hogy egyszer majd más eredményt kapunk. Hülyék vagyunk? Nem kizárt. De nem ezért. Egyszerűen arról van szó, hogy egy olyan folyamatnál, amelyben erős szerepet játszik a sztochasztikusság, simán előfordulhat, hogy ugyanaz az elindítás más és más végeredményt hoz. A legegyszerűbb ilyen folyamat a kockagurítás, minden elindításnál sanszos, hogy más eredményt kapok. Ha bekapcsolok egy számítógépet, simán belefuthatok abba, hogy bizonyos dolgok – akár az egész operációs rendszer – nem fog működni, mert egy kritikus szolgáltatás nem indult el addig, amikor a rájuk épülö szolgáltatások már el szerettek volna indulni. Lehet, hogy a következő induláskor meg egyből késleltetés nélkül indul el a kritikus szolgáltatás, de legalábbis hamarabb, mint a többi.
Persze felemelhetjük a fejünket és megvizsgálhatunk más folyamatokat is. Hozhat egy társadalmi átalakulás más és más végeredményt, attól függően, hogy egy adott pillanatban megtörténik egy nagy tömegű utcára vonulás, vagy mindenki otthon marad? Hogy a fenébe ne.

A fenti mondatban azt kell látni, hogy Einstein utálta a valószínűségszámítást. Egy elhíresült mondásában fejezte ki úgy a nézetét a világmindenségról, hogy “nehogymár Isten kockázzon!’. Nos, azóta eltelt kábé 80 év és azt kell mondanunk, hogy Isten nem hogy kockázik, de ő a világegyetem legnagyobb kockajátékosa. Ez persze semmit sem von le Einstein nagyságából… de azt azért látni kell, hogy nem minden szentírás, amit nyilatkozott.