Az egyik leglehetetlenebb küldetés az, hogy csak úgy spontánul beszélgetésbe elegyedj egy vadidegennel. Mégis, hogyan? Mit mondjak neki, ami ránézésre nem hülyeség, amivel nem égetem be magam? Hiszen nem is ismerem. Sőt, ő sem ismer engem.
A lényeg az, hogy mindegy. Úgyis minden hülyeség lesz. Nincs olyan garantált nyitómondat, amely után a megszólított térdre borul az áhitattól. Menj oda és mesélj el neki egy érdekes tényt. Vagy mond azt neki bátran, hogy a kankalin sötétben virágzik. Ha visszakérdez, hogy pardon?, akkor meséld el neki, hogy a szomszéd utcában láttál egy veterán autót, amelyik pont úgy nézett ki, mint a Keménykalap és Krumpliorr film záró részében Páger Antal autója, neked pedig egyből a film egyik híres mondata jutott eszedbe, amely után kiváncsi lettél, ki ismeri ma ezt a titkos jelszót? És – tadamm – már beszélgettek is. Hogyan lesz tovább? Ha az illetőnek van kedve beszélgetni veled, akkor szabadon folytatjátok. Ha nem lesz kedve, akkor undorral köp egyet és elfordul. De ebben az esetben semmilyen nyitómondattal sem értél volna célba.
Azok a szürke hétköznapok
Creative Commons Licence
2023. November 29. Wednesday at 17:45
Az angoloknak van erre egy tökéletes megoldásuk: időjárás. Garantált téma.
2023. November 29. Wednesday at 18:55
Pont ezt akartam írni, nem kell feltalálni a spanyolviaszt, csak le kell másolni az angolokat, a könnyű kapcsolódás bajnokait. Időjárással nyitsz, ha a másik vevő rá, egy perc múlva már egy egészen érdekes témáról beszélgetsz. Ha a sötétben virágzó kankalinnal kezded, azt fogom gondolni, hogy bolond vagy, vagy ami még rosszabb, egy fárasztóan eredetieskedő ember.
2023. November 29. Wednesday at 19:24
A kankalin természetesen erősen túlzás volt, kihangsúlyozandó a ‘mindegy’ jelleget. Nálam az jött be, hogy alaposabb végigondolás nélkül mondom, ami éppen eszembe jut, akár az illetőről, akár a környezetről.