A cím nem főnév, hanem melléknév. Egyfajta munkát jelöl.
Az eredete 1985-be nyúlik vissza. Akkor volt szerveskémia laborunk az egyetemen. Igazából semmi különös nem volt benne, átvettük az általános laborfelszerelést, megkaptuk, hogy milyen anyagokat kell beadnunk a félév során, a könyvtárban kiirodalmaztuk a recepteket és már kezdődhetett is a móka.
Nem, nem azzal, hogy elkezdtük legyártani a kívánt anyagot. Az már lófütty volt.
Az igazi kihívást a speciális laborfelszerelés beszerzése okozta. Mindegyik kimásolt recepthez szükségünk volt 1-3 olyan speciális eszközre, mely nem volt része az egyenfelszerelésnek. Ezekből általában pár darab volt a tanszéken, diákból meg vagy nyolcvan.
Az ember nagy naívan elment az előkészítőbe.
– Háromésfélszer tekert nyakú golyós Erlenmájer lombikra lenne szükségem.
– Magas nyomású?
– Igen.
– Nincs.
– És alacsony nyomású?
– Az sincs.
– Akkor milyen van?
– Semmilyen.
– Mikor lesz?
– Nézzük. Most Lajosnál van, pénteken hozza vissza. A lista… jelenleg tízen vannak előtted.
– Mikor kaphatom meg?
– Május 21.
– 28-án kell leadnom a preparátumokat.
– Az hat nap, hét éjszaka.
– Végülis. Akkor viszont nem a pézsma-acetátot veszem előre, hanem a gumikaucsuk-kloridot.
– Melyik receptet találtad meg?
– Abban a nagy fekete könyvben volt.
– Ahhoz egy csiszolatos háromnyakú, duplafalú lombikra lesz szükséged.
– Pontosan. Van?
– Nincs.
– És lesz?
– Igen. Ennek még üres a listája. Ha felírlak, akkor a jövő héten megkapod.
– Szuper!
– Más kell még?
– Persze. Soroljam?
– Soroljad.

Nos, nagyjából így. Végül, ha nehezen, ha kanyargósan is, de a félév végére be tudtunk adni valamennyi preparátumot. (A termelési százalékokat inkább hagyjuk.)

Nálam azóta az összes olyan munka, ahol a tevékenység kiemelkedően magas hányada az alapanyagok, a szerszámok beszerzéséből és a terep előkészítéséből áll, amihez képest maga a munka már semmiség, az szerveslabor-munka.

Az első ilyen melóm tavasszal a szúnyoghálózás volt. Egyértelműen mindenkinek elege lett ezekből a barkácsboltokban kapható tépőzáras vackokból. Egy hét után már elkezdett leválni a tépőzár, egy hónap után meg lehetett cserélni az egészet. Miután tavaly beszereztem egy rendes létrát, adta magát, hogy csinálok patent fakereteket, fém, vagy üvegszál hálóval beborítom és kívülről csavarozom fel az ablakok elé.
Ránézésre egyszerű.
De.
Minden ablak alsó pereme valami dekorációs okból kilóg a síkból. Le kellene fűrészelni a peremet, de annyira öreg, hogy nem élné túl. Azaz le kell szedni (vésni, faragni) és egy másik profilú szegélyt tenni a helyére. Ilyen boltban nincs, azaz venni kell valamilyet, körömreszelővel befaragni, újrafesteni (kétszer) majd bepasszintani a régi helyére. Természetesen a keretnek szánt faanyagot is le kell festeni minimum kétszer. Már ha találok megfelelő léceket. Végülis lettek. Levágtam, lefestettem. Ezzel el is ment a hétvége, mert meg is kellett száradnia. Csavarok beszerzése. A léc egy centi vastag, ebbe nem mehet akármilyen facsavar. Ilyesmit a barkácsboltok nem tartanak, irány a csavarbolt. Tök feleslegesen, mert amikor elkezdtem ráhúzni a hálót, kiderült, hogy sokkal praktikusabb a kékfejű kárpitos szög. (Még az időközben beszerzett mini U-szögeknél is jobb volt.) A hálóhoz tervezett csavarok persze nem jók a keret rögzítéséhez, szóval újra csavarbolt. Tudom, hogy akik itt dolgoznak, láttak már sokmindent, de azért rendesen megnéztek, amikor kétszer is voltam náluk, mind a kétszer kábé ötven forintnyi áruért. Ja, nem mondtam, amikor végiggondoltam, mennyi munka is lesz ez, leredukáltam a munkát két ablakra. A lenti, illetve a fenti teraszajtókra úgyis szúnyogfüggöny megy.
Na mindegy, kábé három hétbe tellett, mire a két szúnyogkeret tiptop összeállt, az ablakkeretek elő lettek készítve és én is összeszedtem a bátorságomat az újabb létrázáshoz. Ehhez képest a felcsavarozás már röpke ujjgyakorlat volt.
Szerveslabor-munka.

A másik hasonló dinamikájú meló a klíma beszerelése volt. Itt ugyan nem dolgoztam semmit, annyi volt csak a feladatom, hogy összeszedjem rá a pénzt, meg folyamatosan baszogassam a mestert, mert nagyon nem akarta ezt a munkát. Erről már írtam részleteket korábban, itt viszont a teljes folyamatot rögzítem.
– Tavaly novemberben jeleztem a fiamnak, hogy beszéljen már a klímás ismerősével, mert tavaszra klímát szeretnénk.
– Decemberben beszéltem telefonon a klímással.
– Februárban jött ki felmérni a terepet. Hümmögött. Nagy a ház, nagy a légtér. Négy beltéri, két duál kültéri. Gree. Jó lesz? Jó lesz.
– Áprilisban jeleztem egy csütörtöki napon a fiamnak, hogy a klímás felszívódott.
– Másnap – bringázás közben – hívott a klímás, hogy már egy hete akart hívni, csak mindig elfelejtette. Közölte, hogy felmentek az árak. (Nahát.) A korábbi áron Whirlpool klímát tudna szerelni. Jó lesz? Jó lesz.
– Április végén megint jeleztem a fiamnak, hogy a klímás eltűnt.
– Másnap – bringázás közben – keresett a hapsi. Miszerint most tudta meg, hogy az általa megrendelt eszközöket a kereskedő eladta másnak. Van nála négy kültéri, jó lesz? Nem, nem lesz jó. Nem akarok gyártelepet a külső falra. Akkor mi legyen? Megrendelheti újra, de még drágább lesz. Mert megint felmentek az árak. Mennyi lesz? X. Jó, legyen. De akkor legyen már végre. (Előtte szétnéztem a piacon, az X kifejezetten jó ajánlat volt.)
– Eltelt egy hónap. Ekkor már kihagytam a fiamat, rácsörögtem a hapsira és egyáltalán nem kedvesen szembesítettem a helyzettel. Hogy nyár van. Hogy túl vagyunk az első kisebb hőhullámon. Hogy az első ajánlathoz képest már 300e forinttal többnél járunk. És hogy klíma még sehol sincs.
– Ezek után csütörtökön – bringatúra közben – felhívott, hogy megvan minden, szombaton jönnek szerelni. A szombat persze nem volt jó nekünk, nagyon nem volt jó, a vasárnap sem igazán (este érkeztem haza a túrából), de a hétfő meg már neki nem felelt meg. Végül kijöttek vasárnap, a fiam szerencsére ráért, emellett még jöttek kedden, amikor meg már én voltam itthon.

Összességében ez nem volt tipikus szerveslabor-munka, de maga a tény, hogy novembertől júniusig, azaz hét hónapon keresztül tartott az előkészítése, végül maga a munka két nap alatt megvolt, valamennyire mégiscsak ebbe a kategóriába sorolta a folyamatot.