Olvasgatok

“– Mistress Mállotviksz!
Néne megfordult.
Mrs. Gogol kezében volt egy hosszú faszilánk. Elkeseredetten rázva fejét, beleszúrta a baba lábába. Mindenki látta, hogy Eszme Mállotviksz összerázkódik. Egy másik szálka fúródott egy elnyűtt karba.
Lassan, Néne fölemelte a másik kezét és megborzongott, amikor megérintette a ruhája ujját. Aztán, némileg bicegve, folytatta a lépcső megmászását.
– Legközelebb választhatom a szívet, Mistress Mállotviksz! – kiáltotta Mrs. Gogol.
– Biztos vagyok benne, hogy képes rá. Kegyed jó ebben. Kegyed tudja, hogy jó ebben – válaszolta Néne anélkül, hogy körülnézett volna.
Mrs. Gogol újabb szilánkot szúrt az egyik lábba. Néne megroggyant és megkapaszkodott a korlátban. Mellette az egyik nagy fáklya föllángolt.
– Legközelebb! – helyezte kilátásba Mrs. Gogol. – Rendben? Legközelebb. Képes vagyok rá!
Néne megfordult.
Ránézett a fölfelé fordított arcok százaira.
Amikor megszólalt, a hangja olyan halk volt, hogy mindenkinek erőlködnie kellett, hogy hallja.
– Én is tudom, hogy képes rá, Mrs. Gogol. Kegyed tényleg hisz benne. Emlékeztessen csak újra – ugye, mi most Lilyért mérkőzünk? És a városért?
– Mit számít az már? – kérdezte Mrs. Gogol. – Kegyed föladja, nemde?
Mállotviksz Néne kisujját a fülébe dugta és töprengve huzigálta ki-be.
– Nem – felelte. – Nem, nem hiszem, hogy ezt fogom most tenni. Figyel, Mrs. Gogol? Igazán tüzetesen figyel?
A tekintete végigvándorolt a termen és – csak egy másodperc töredékéig – megpihent Magraton.
Aztán kinyúlt, elővigyázatosan, és könyékig belökte a karját az égő fáklya lángjai közé.
És a baba Erzulie Gogol kezében lángra gyulladt.
Még akkor is folytatta a lángolást, amikor a varázslónő fölsikoltott és a padlóra ejtette. Addig égett egyfolytában, míg Ogg Ángyi oda nem baktatott egy kancsó gyümölcslével a büféből, fütyörészve a foga közt, és el nem oltotta.
Néne visszahúzta a kezét. Az sértetlen maradt.
– Ez a kobakológia – jelentette ki. – Az egyetlen dolog, ami számít. Minden más csak vacakolás. Remélem, nem okoztam fájdalmat kegyednek, Mrs. Gogol.
Azzal fölment a lépcsőn.
Mrs. Gogol nem tudta levenni szemét a nedves hamvakról. Ángyi nyájasan megveregette a vállát.
– Ezt hogy csinálta? – firtatta Mrs. Gogol.
– Sehogy. Hagyta, hogy kegyed tegye meg – válaszolta Ángyi. – Az embernek ügyelnie kell magára Eszme Mállotviksz körül. Szeretném látni az egyik olyan Zen flótást, amint összeütközésbe kerül vele egy nap.
– És ő a jó kettejük közül? – kérdezte Szombat báró.
– Aha – felelte Ángyi. – Fura, hogyan alakulnak a dolgok, de tényleg.

Egy-két ember köhögött.
– Ez minden? – kérdezte a Báró. – Tizenkét év után?
– A Királyfi halott – válaszolta Mrs. Gogol. – Már ha annak lehet nevezni.
– De megígérted, hogy bosszút állsz értem rajta – mondta a báró.
– Azt hiszem, lesz bosszú – vélte Mrs. Gogol. A padlóra hajította a babát. – Lilith tizenkét évig harcolt velem és sosem járt sikerrel. Ennek meg meg sem kellett izzadnia. Szóval azt hiszem, lesz bosszúállás.”

3 Comments

  1. A puszta érdekesség kedvéért egy másik fordítás:

    “– Wiharvész úrhölgy!
    Anyó megfordult.
    A vudu úrnőjének egy hosszú faszilánk volt a kezében. Elkeseredetten megcsóválta a fejét, majd beledöfte a baba lábába.
    Mindenki látta, hogy Wiharvész Eszmé arca megrándul.
    Újabb szilánk döfődött egy rongykarba.
    Anyó lassan felemelte a másik kezét, és megborzongott, amikor hozzáért a ruhája ujjához. Majd, egy kicsit sántikálva, folytatta az útját a lépcsőn.
    – A következő a szíve lehet, Wiharvész úrhölgy! – kiáltotta Gogol asszonyság.
    – Ebben nem kételkedem. Maga jó ebben. És tisztában van azzal, hogy milyen jó ebben – felelte Anyó anélkül, hogy körbenézett volna.
    Gogol asszonyság újabb szilánkot döfött a baba lábába. Anyó kicsit megrogyott, és megragadta a korlátot. Mellette fellángolt az egyik nagy fáklya.
    – A következőre! – mondta Gogol asszonyság. – Rendben? A következő az lesz. Képes vagyok rá!
    Anyó megfordult.
    A több száz felé fordított arcra nézett.
    Amikor megszólalt, olyan csendes volt a hangja, hogy erőlködniük kellett, hogy meghallják.
    – Én is tudom, hogy képes rá, Gogol asszonyság. Maga tényleg hisz. Csak emlékeztetőül… Liliért megy a küzdelem, igaz? És a városért?
    – Mit számít ez most? – kérdezte Gogol asszonyság. – Nem fogja megadni magát?
    Anyó beledugta a fülébe a kisujját, és elgondolkozva megcsavarta.
    – Nem – válaszolta. – Nem, szerintem én most nem erre készülök. Lát engem, Gogol asszonyság? Nagyon figyelmesen néz?
    A tekintete keresztülvándorolt a termen, és a másodperc törtrészéig megállapodott Magraton.
    Majd óvatosan odanyúlt, és könyékig bedugta a karját az égő fáklyába.
    Gogol Erzulia kezében kigyulladt a baba.
    Még azután is lángolt, hogy a boszorkány felsikoltott, és leejtette a padlóra. Addig égett, amíg Ogg Nagyi a foga között fütyörészve oda nem oldalazott egy kancsó gyümölcslével, és el nem oltotta.
    Anyó kihúzta a kezét a lángok közül. Az sértetlen volt.
    – Ez az ésszerészet – jelentette ki. – Csak ez számít. Minden más csak vacakolás. Remélem, nem sérült meg miattam, Gogol asszonyság! – Majd folytatta az útját a lépcsőn.
    A vudu úrnője a nedves hamut bámulta. Ogg Nagyi barátságosan megveregette a vállát.
    – Ezt hogyan csinálta? – kérdezte Gogol asszonyság.
    – Nem ő csinálta. Csak hagyta, hogy maga csinálja – felelte Nagyi. – Wiharvész Eszmé körül vigyázni kell. Szívesen megnézném egy szép napon, mit kezd vele egy olyan zenes gazfickó.
    – És ő a jó? – kérdezte Szombat báró.
    – Aha – válaszolta Nagyi. – Vicces, hogy alakulnak néha a dolgok, de tényleg.

    Egy-két ember köhécselt.
    – Ennyi? – kérdezte a báró. – Tizenkét év után?
    – A herceg halott – felelte a vudu úrnője. – Akárki is volt.
    – De te megígérted, hogy meg leszek bosszulva – mondta a báró.
    – Azt hiszem, lesz bosszú – felelte Gogol asszonyság. Visszadobta a babát a padlóra. – Lilith tizenkét éve harcol ellenem, és soha nem sikerült kárt tennie bennem. Ez meg még csak bele sem izzadt. Úgyhogy azt hiszem, lesz bosszú.”

    • Köszi. Mérget nem vettem volna rá, hogy egyszer csak megjelensz és bemásolod a jó változatot, de egy kicsit számítottam rá. :) Nekem csak a Sohár-féle verzió van meg elektronikusan, a begépeléshez meg sem időm, sem energiám nem volt. Szóval még egyszer köszi, és külön köszönet a nívós fordításokért.

Leave a Reply

Your email address will not be published.