Bécs városnézés
2021.08.23; hétfő

Mint kiderült, Barna reggel éppenhogy el tudott menni. Nagyjából akkor állt el az eső, amikor indulnia kellett. Kilenc körül keltünk. Nagyon csúnya idő fogadott. Erősen borult ég, viharos szél. Átsétáltunk a játszótérre reggelizni, ilyen időben kizárt, hogy gyerekek is legyenek ott. Pálinka. Mert cefettül fáztunk.

Megbeszéltük, mi legyen. Én annyira nem kívántam a bringázást. A múltkor sem jött be, pedig akkor csak ketten voltunk. Ellöktek, lecsengettek, lekiabáltak, mert nem tudtuk, merre menjünk. Bécs már átesett a ló túlsó oldalára, a túl sok bringás stresszeli a gyalogosokat, illetve az idegen, bizonytalankodó bringásokat.

Végül abban maradtunk, hogy a Prátert vétek lenne kihagyni, kerékpárral elmegyünk a Pratersternig, ott letesszük a gépeket és onnan sétálunk egy nagyot. Nos, a tapasztalat az, hogy tökmindegy, hogy bringával, vagy gyalog vagy. Ha ismeretlen a terep, ha folyamatosan keresed az utat, vagy éppen csak elbambulsz, nézelődöl, akkor elsodornak, elgázolnak, lecsengetnek, beszólnak. Már előre félek, mi történik, ha egyszer nálunk is ennyi bringás lesz. A belvárosi bringautakat például már ma is izomból kerülöm Budapesten.

Na mindegy, ne csak morgás legyen. A Pratersterntől besétáltunk a belvárosba a Praterstrassén keresztül (jó hely, nem kell sok nevet megjegyezni), a csatorna partján elmentünk a Svéd térig, ez jó tér, tele van lepukkant bódékkal és csövesétkeztető helyekkel, egyből otthon is éreztük magunkat, Dóra evett valami távolkeleti rizses cuccot, én meg ittam egy sört. Kora délelőtt. Ezen a téren ez senkit nem lepett meg.

Vicces volt. Itt vettük észre a lányommal, hogy véletlenül összeöltöztünk. Rajtam ‘I love Sör’ zokni volt, bringáscipóvel, rajta meg egy kerékpármintás zokni, szintén bringáscipővel.

Közben becsapott a mennykő. Jött a hír Barnától, hogy Németországban besztrájkoltak a mozdonyvezetők. Passau meg ugye Németországban van.

“Újabb figyelmeztető sztrájkot hirdetett a német mozdonyvezetők szakszervezete (GDL), a munkabeszüntetés a személyszállításban hétfőn kezdődik és szerdáig tart. A GDL pénteki bejelentése szerint a Deutsche Bahn (DB) vasúttársaság teherszállítási ágazatában már szombaton 17 órától sztrájkolnak. A személyszállításban hétfő hajlani 2 órától szerda hajnali 2 óráig lesz munkabeszüntetés.”
link

Most éppen hétfő délelőtt van. Fasza. Néha már úgy érzem, inkább a nyugodt Balkánra kellett volna mennünk bringázni, az valamivel jobban kiszámítható.
Na mindegy, közöltük vele, hogy lélekben vele vagyunk, próbáljon meg akár tűzön-vízen keresztül is eljutni Passauba, mert egyébként ugrik szerdán a Fishing -1 napi jegye.

Innen felsétáltunk a Stephansdom-ig, majd Graben, Burg, onnan pedig Minden Magyarok Bevásárlóutcája, a Mariahilfer strasse. Egy ideig mentünk rajta, majd egy párhuzamos utcán visszajöttünk, Károly tér, Városi park, a Ringen lesétáltunk a csatornáig, majd vissza a Pratersternig.
A Károly tér melletti térnél kioszk, itt is beültünk egy sörre. Elegáns, civillizált, de orrfelhúzós agyfelbaszós. Flancos. Akkor már inkább a csövestanya a Svéd téren, ott sokkal jobban érzem magamat.

A Praterben még megálltunk egy sörre egy lepukkant külső kioszkban.

Jó volt ott üldögélni. Közben jött a hír Barnától, hogy eljutott Passauba, kihozta a kocsit, úton van Bécs felé. Huh.

A benzinkútnál újabb, immár az utolsó nagy bevásárlás.

Aztán mi várt fent a kempingben? Én tényleg nem értem. Léteznek emberek, akiknek fingjuk nincs arról, hogy létezik személyes tér? Mint írtam korábban, mi beszorultunk a tér közepére, mert körben a töltés mellett már nem volt hely. Középen viszont még rengeteg, kábé hatvan sátornak elegendő. A két sátrat felvertük egy fa alá, úgy, hogy a fa törzse benne legyen a két sátor ajtaja közötti térszegmensben. Ezzel gyakorlatilag deklaráltuk, hogy a fa a miénk, oda fogjuk támasztani a bringákat. Más ne támassza oda, mert akkor nem fogunk hozzáférni a sátrainkhoz.

Erre hétfőn érkezett egy család, apuka, anyuka, két kamasz gyerek. A négy bringát odatámasztották a fához, a cuccaikat bepakolták közvetlenül a fa tövébe, azaz gyakorlatilag a sátraink közé, majd körbeülték a fát, azaz a sátrainkat és nekiálltak kajálni. Gyakorlatilag elfoglalták a sátrainkat, úgy, hogy bőven volt még sátorhely a placcon, sőt, nekik már szabadult fel két elsőosztályú hely is a töltés mellett, egy nagy fával. Akkor miért?
Mi meg megérkeztünk, Dóra országúti bicóval, a két másikról meg letört a kitámasztó, azaz fa nélkül egyik bringa sem tudott megállni. Elengedtem egy hosszú, láncos káromkodást magyarul, majd lebasztam a bringámat a földre az övék mellé, majd ugyanezt tette Nej és Dóra is. A családnak volt bőven vastag bőr a pofáján, mert nyugodtan kajáltak tovább. Közvetlenül a sátraink bejárata mellett. Mintha mi nem is léteznénk.

Pedig nem kellett volna sok. A faszi feláll és azt mondja, hogy bocs srácok, ezt benéztük, nem gondoltuk végig. Tíz perc, megkajálunk, utána felállítjuk a sátrainkat és elhúzunk innét. Amire azt mondtam volna, hogy csináljátok csak nyugodtan, egy óra múlva itt lesz a kocsink, abba bele fogjuk rámolni a bringákat, addig meg akárhol is kibírják. Ehelyett lett ez. Odaszartak az asztal közepére, majd karbafont kezekkel, büszke tekintettel vállalták fel, hogy igen, ezek mi voltunk, és ha valakinek nem tetszik, van még szar a csőben.

Végül elmentünk a játszótérre, ittunk egy sört. Közben megjött Barna, elmesélte, hogyan járt. A vonaton parasztlázadás volt, az utasok embert akartak ölni. A kalauz merő pánikban rohant végig a szerelvényen, dehogyis kért akármilyen azonosító okmányt is. Azaz én is mehettem volna.
Ausztriából az összes olyan ICE/RailJet vonat nem indult el, mely távolabbi német városban állt volna meg először. A kulcs az volt, hogy ezekre a vonatokra már Bécsben német személyzet szállt volna fel, csak hát ők besztrájkoltak. A Passaun keresztül menő ICE-t viszont osztrák személyzet vitte a határvárosig, ott szállt volna fel a német csapat. Azaz a vonat elment Passauig, vitt mindenkit, aki odáig akart menni, meg mindenkit, aki máshová. Hogy majd Passauból helyi vicinálisokkal, ezer átszállással egyszer csak eljutnak, mittudomén, Hamburgig. De szerencsére minket ez nem érintett, nekünk csak Passau kellett.

Egy kicsit hízott a májam, mert Barna elismerését fejezte ki. Hogy én egyből be tudtam venni mindegyik kanyart a parkolóházban. Ő mindegyiknél tolatgatott. Tíz emelet, húsz kanyar. Jó szórakozás. Egy helyen még így is meghúzta a kocsit, igaz, én is. (A valóság persze kiábrándítóbb. A parkolóházban a felfelé menő folyosók kint voltak a legszélén, a lefelé menők pedig bent, középen. Azaz nekem kiadta az autó fordulóköre a felmenetelt, Barnának meg nem a lefelé menetelt.)

Szürkületben bepakoltunk egy csomó mindent a kocsiba, nyilván a bringákat is, majd kiültünk a játszótérre. Vacsi, sörök, pálinkák. Tulajdonképpen megcsináltuk, legalábbis itt éreztem először, hogy igen, megvan. Dumálgattunk, aztán leszakadt az ég, beültünk a kocsiba, ott folytattuk, igaz ekkor már voltak pár perces elszunyókálások. Végül esőszünetben bebújtunk a sátorba, alvás.

Hazautazás
2021.08.24; kedd

Ez már tulajdonképpen formalitás volt. Reggeli a játszótéren, gyors sátorbontás, pakolás, még csak hajtogatnunk sem kellett, beszórtunk mindent. Hazafelé nem álltunk meg sehol, még Hegyeshalomnál sem. A kutya sem foglalkozott velünk. A forgalom erős volt, esély sem volt tempomatra a kurvasok kamion miatt, de ettől még jöttünk szépen. Az M0-án konkrétan áthasítottunk. Itthon persze gépszíj, pakolások, digitális tartalmak rendezése, rámboruló cetli, tömérdek taszkkal, blog, na meg dolgozni is kellene, szóval csak a szokásos.

Digitális tartalmak rendezése. Hazaérkezés után le akartam szedni videókat a 70mai dashcam eszközből, mert jók lesznek azok majd a jövendő filmbe. Semmi. Nem rögzített semmit. Ezmegmiez? Első körben még Barnát is meggyanúsítottam, mert a legutolsó felvétel az ő egyik régi útja volt, ráadásul ténylegesen is le volt tiltva a felvétel, mintha valaki szándékosan lekapcsolta volna. De aztán kiderült, hogy a kamerát egyáltalán nem zavarja ez a beállítás, mindentől függetlenül indításkor kiírja, hogy a rögzítés elindult, ott van a piros pötty és a REC felírat… csak éppen nem rögzít semmit. Namégismár. Az SD kártya jó, a számítógépről tudok rá írni, törölni. Formázzuk meg. Rányomtam az eszközről a formatot, kövér error. Mi az, hogy nem tud megformázni egy kártyát? Vissza a számítógépbe, formázd meg FAt32-re. Megcsinálta. Kártya vissza a 70mai-ba. Azt mondja, a kártya nincs megformázva, megcsinálja? Naná. És most rendesen megcsinálta. Gyors próba. Immár rögzítette a felvételt.
Nem vagyok nyugodt. Akkor ezt most rendszeresen tesztelgetnem kell?

Összefoglaló. Alapvetően rendben volt a túra. Eleve kirándulásokból kétfajta van. Az egyikben új helyekre megyünk, új barázdát szánt az eke, élvezzük a megismerés örömét. A másikban ezer éve bejáratott helyekre viszünk el hozzánk közel álló embereket, megmutatjuk nekik, milyen jó helyek is vannak a világban és örülünk, ha örülnek. Ez egyértelműen a második fajta volt és annak pont megfelelt. A kölykök élvezték, nagyon tetszett nekik a táj, a sport faktor. Egyedül a sátorbanalvás nem jött be a lányomnak, de ez már az ő dolga, szerezzen magának gazdag pasit, aztán mehetnek apartmanba is. Reménykedem, hogy sikerült kinyitni számukra egy kaput. Bringázni szeretnek, a Balaton-kört már unják, nekem úgy tűnt, nem tudják hová lépjenek tovább, nos, erre tök jó a tömérdek tökéletes osztrák kerékpárút, csak a logisztikát kell összehozniuk, de azt meg megmutattuk, hogyan kell. Meg hát természetesen nagy terveim vannak arrafelé jövőre is, vették.

A bringákról. Hihetetlen, hogy alighogy átlépjük az országhatárt, égnek nyújtják az orrukat, megérzik az idegen levegőt és boldog örömmel rúgják tökön magukat. Csak most, egy négynapos túrán: szarakodás a fékkel, kilazult markolat, nem működő agydinamó, mindkét bringán letört kitámasztó, eltört DT küllő.

  • Ja, ezt nem is írtam. Szerda reggel, mielőtt elvittem volna szervízbe a bicómat, átnéztem, hogy mi van. Ekkor vettem észre, hogy irgalmatlan nagy nyolcas van a hátsó kerékben. Egy frissen vásárolt és felszerelt DT Swiss felniben. Miakurvaélet? Ennyire szarul fűzték volna be a szervízben? Aztán ott helyben a szerelő átfutotta és kiszúrta, hogy eltört az egyik küllő. Egy DT Swiss küllő. Mely nem igazán szokott eltörni. Azaz ha még lett volna pár nap a túrából, ugyanúgy jártam volna, mint két évvel ezelőtt: sorban kitörő küllők, eldeformálódó, esetleg kiszakadó felni. Csak éppen most a világ legmasszívabb felnijével.
  • A szervízben a pacák megsimogatta a világítás vezetékét… és egyből megjavult. Pedig esküszöm, én is simogatgattam, hiszen nekem is eszembe jutott, hogy lehet kontakthiba is. (Aztán amikor készre jelentették, akkor már annyira elromlott a világítás, hogy simogatásra sem reagált. Ment vissza újabb javításra.)
    A küllőtörést és a kitámasztó törését ők sem értették. Azt mondta a hapi, hogy ezek _egyszerűen nem törnek_. A DT Swiss küllő tipikus monti küllő, arra a terhelésre méretezve.
    A legviccesebb a markolat volt. Lehúztam, tiszta szesszel lemostam a kormányt, papírral kitörölgettem a markolat belsejét. Aztán leszedtem a másik markolatot. Ezt a lépést nem mertem megtenni kint, mondván, hogy legalább az egyik markolat működjön. Jól emlékeztem, a markolatot csavar fogja meg, nem kellett hajlakk. (Szvsz nem is lehetne, ez parafa markolat, a hajlakk meg valószínűleg csak a gumit fogja meg.) Akkor? Aztán alaposabb átnézés után vettem észre, hogy egy elmozdult műanyag bizbasz miatt a rossz markolatot nem lehetett teljesen feltolni, konkrétan egy centivel lógott kintebb, mint a jó, ez pont elég is volt, hogy a csavar által behúzott gyűrű ne a kormányra szoruljon rá, hanem csak úgy lógjon a levegőben. Basszameg. Műanyag szar megigazítása, csavar meghúzása… és már jó is lett. Azt ne kérdezd meg, hogyan mászhatott el az a műanyag izé, fogalmam sincs.
    Levegőbe szagolás, öntökönrúgás.