Azok a szürke hétköznapok
Amikor téli körülmények között is kijársz futni, hóban, jégen, aztán 500 méterrel a táv vége előtt kikötődik a cipőfűződ, de nem lehet megállni, mert mire levennéd a kesztyűd, befűznéd a fűzőt, visszavennéd a kesztyűt, persze figyelve, hogy az óra kilátszódjon, eltelne egy csomó mért idő, meg tönkremenne az intenzitás is, szóval úgy döntesz, hoyg ez az 500 méter menni fog már így is, aztán persze hogy nem, akkorát taknyolsz, hogy bernáthegyivel kell kiásni a hó alól.
Szóval fűzzél jól.
Illetve… mit tudom én. A csalás nem a legpontosabb szó rá, mert jogilag nehezen támadható a dolog. Talán az átverés, lenyúlás a megfelelő kategória.
Idén valamikor utazok Amerikába. A 10 éves vízumom már lejárt, de hallottam, hogy van valami könnyített eljárással megszerezhető izé. Az utazás ugyan jócskán arrébb van még, de jobb az ilyesmit nem halogatni. Beírtam a gugliba, hogy ‘amerika vízum’, az első találat valami siránkozás, a második viszont már teljesen rendben van. Elég hivatalosnak tűnik, részletesen elmagyaráznak mindent, ott is van az igénylő űrlap. Kitöltöttem, elküldtem. Nyilván bepipáltam, hogy elolvastam az ÁSZF-et. Fizetésként Paypalt adtam meg. Aztán nyeltem egy nagyot az összeg láttán ($72), valahogy kevesebb rémlett. Végül legyintettem: biztosan megemelték, mintha hallottam is volna róla, hogy a magyaroknál szigorítani fognak. Átutaltam a zsét, visszaigazolták. Elméletileg 24 órán belül meglesz a vízum.
De azért nem hagyott nyugodni az az összeg. Újabb keresés… és a döbbenet. Javaslom, olvasd el alaposan a belinkelt oldalt.
Jó, mi? Vannak oldalak, amelyek abból élnek, hogy úgy csinálnak, mintha náluk lehetne hivatalosan vízumot igényelni. Teljesen megtévesztőek, még az űrlap legördülő menüinek betútipusa is megegyezik a valódi oldaléval. Egyedül a végösszeg nem stimmel, 14 dollár helyett 72 dollárt kérnek. Amit persze sokan beszopnak (én is), mert ha az ember nem igényel amerikai vízumot hetente, akkor honnan is tudná az árát? A legviccesebb, hogy az imposztorok nem kamuznak, tényleg megigénylik a vízumot és amint elkészül, el is küldik az igazolást. Emiatt állítják, hogy nem csalnak: hiszen elvállaltak egy munkát, meg is csinálták. A haszonkulcs… az meg az ő dolguk. Semmi közöm hozzá, hogy mennyi költséggel dolgoznak és mekkora a nyereségük. Jogilag rendben is lenne a dolog… de azt hiszem, van erre egy helytállóbb kategória: a vásárló szándékos megtévesztése. A Fogyasztóvédelemnél lehetne is keresgélni… ha ezek a cégek nem Amerikába lennének bejegyezve. De oda vannak.
Jogilag egy helyen lehetne fogást találni rajtuk, legalábbis annál, amelyikkel találkoztam. Amikor elküldtem az űrlapot, akkor azt kattintottam be, hogy elolvastam és elfogadtam az ÁSzF-et. Igenám, de az ÁSzF-ben nincs semmi az árképzésről, meg arról, hogy ők csak közvetítők. Ezek ugyanis a Jogi Nyilatkozatba kerültek bele. Melyet aztán végképp nem olvas senki, de nem is kell, hiszen ezt nem kérik elismerni vásárláskor.
Még egy érdekesség. A fiúk tudnak keresőt is optimalizálni. Ha azt írom be a keresőbe, hogy “amerikai vízum”, akkor a valódi oldal a fasorban sincs, de az egyik kamuoldal a második helyen jön. Ha azt írom be, hogy “esta visa”, akkor már a jó oldal jön első helyen, de a második helyen megint egy kamuoldal jelenik meg.
Jó. Hogyan tovább? Mert az első gondolatom természetesen az volt, hogy nem hagyom annyiban. Írtam nekik egy levelet, miszerint aggyátok vissza a pénzt, köcsögök. Visszaírták, hogy nem aggyák, mert ez egy legális biznisz. Erre megírtam nekik, hogy felnyomtam őket a Paypal-nél. (Tényleg.) Azt írták, hogy leszarják. Aztán másnap megérkezett a vízum, én pedig aludtam rá egyet. Végül arra jutottam, hogy elengedem a keménykedést. Nem írok a Fogyasztóvédelemnek, mert úgysem tudnak csinálni velük semmit. A Paypalt sem erőltetem.
Itt egyébként az a menet, hogy az első felnyomást a Paypal nem veszi komolyan, ekkor csak összekapcsolják a vevőt az eladóval. Hátha meg tudnak egyezni. Ha nem, akkor a vevő újból felnyomja a céget és csak ekkor indul vizsgálat.
Hivatkozhatnék a fentebb leírt jogi anomáliára, de az egész ékes magyar nyelven van, nem hiszem, hogy a Paypal tudna bármit is kezdeni vele.
Egy dolgot tudok tenni: megpróbálom beemelni a veszélyt a köztudatba. Mindenki tudja, hogy ha autót akar vásárolni, akkor rengeteg csalóba fog belefutni. Lakásvásárlásnál is észnél kell lenni. Unit-linked ügynök, brókernetes arcok? Kerüljük őket, ahogy tudjuk. Nigériai trónörökös? Csodamatracos bemutatókat szervező, orvosnak álcázott gazemberek? Már ismerjük őket. Ez egy nagy közös tudás. Én pedig szeretném, ha ebbe a közös tudásba beleépülne az is, hogy ha amerikai vízumot szeretnél igényelni, rengeteg átverős, lenyúlós oldal les rád és a pénztárcádra. Tudom váratlan a dolog, hiszen az ember pont itt nem nagyon számítana rá. Éppen ezért veszélyes: nagyon könnyű beleesni a csapdába. Ráadásul a veszteség is éppen tűréshatáron van: 4e forint helyett 20e forintot fizettél, hát, nem öröm, de nem ettől fog bedőlni a havi költségvetés. Azaz az áldozatok sem emberkednek, beletörődnek.
Na, ennek szeretnék elémenni. Hogy minél kevesebb áldozat legyen. Megírtam a sztorit.
Ismét elindul a szokásos évelejei videósorozat. Habár erős decemberem volt, szakítottam rá némi időt, hogy legalább a kajakos videókat megvágjam a kajakos filmfesztiválra.
Pontosabban először meg kellett tanulnom a vágóprogramot, mert átváltottam a Sony Vegas-ra. Öt videó legyártása után már csak annyit tudok morogni, hogy miért nem léptem ezt meg korábban?
Terveim szerint vasárnap esténként fogom kirakni az aktuális anyagot. Jelenleg 4 kajakos videó és egy kajak/kerékpár hibrid van készen, ehhez jön még 8 kisebb-nagyobb lélegzetű darab, feltéve persze, hogy lesz rájuk időm a következő két hónapban. (Necces.)
Na de, sok a duma. Jöjjön az első.
Augusztus végén – szeptember elején eveztük körbe a Balatont. Ha akartuk volna se tudtunk volna rosszabb időt választani, előtte is kánikula, utána is kánikula, csak azon a héten tombolt egy soha nem látott viharsorozat. Pont a fejünk felett.
A társaim szerint ehhez képest szelíd lett a videó. Hát, ja. Igyekeztem én evezés közben elkapni a hang- és fényjelenségeket, de valahogy pont nem akkor csapott le mellénk a villám, pont nem akkor ordított ránk a mennydörgés, amikor be volt kapcsolva a kamera.
… és miért nem rohad meg a saját hányásába fulladva?
Úgy kezdődött a reggel, hogy enni adtam a teraszon a macskáknak és valami gyanús dolgot láttam a kertkapuban. Közelebb mentem. Egy nagy adag szemét, kiborítva. Pont a kertkapum elé.
Fogtam egy zsákot, kimentem. Összeszedtem. Valami vendéglátós istenbarma lehetett, a kupac tele volt műanyag tányérokkal, evőeszközökkel, maradék virslikkel, mustáros flakkonokkal. És az a rohadék még annyit sem tett meg, hogy a húsz méterre lévő téren tegye le a zsákját, ahol van két darab nyilvános kuka is. Nem, dögöljön meg, kidobta a kocsiból a sarkon, aztán skera.
Én általában tisztelem az életet, kétszer is meggondolom, melyik növényét, állatét veszem el (poloska, légy, szúnyog kivétel), de erre a seggfejre nem sajnálnám sem a munkát, sem az időt.
Tavaly még csak spontán jött össze, idén – azaz 2018-ban – már készültem rá.
Elég sokat bolyongok a neten, elég sok érdekes, illetve debil tartalmakba botlok bele. A legdurvábbakat félre szoktam rakni.
Most pedig összeállítottam belőlük egy műsort.
Bekészítettük a nappaliba a borokat, a leveles tésztába csavart virsliket reteksalátával, aztán éjfélig, illetve egy kicsit még tovább is, remekül szórakoztunk.
Emlékeztetőül, itt van a lista.
Kimaradtak:
Huh, nos ennyi. Közben elfogyasztottunk három üveg bort, két üveg pezsgőt, nyolc darab tésztába csavart virslit és egyszer sem éreztünk késztetést arra, hogy átkapcsoljunk nemhogy a propagandatévére, de még az HBO-ra sem. Nagyon jól éreztük magunkat.
Recent Comments