Nos, ha már úgy beharangoztam pár nappal ezelőtt azt a videót, akkor ki is rakom.
A mögötte lévő történet nem egyszerű. Nagyjából egy évvel ezelőtt, februárban ugrottunk ki Nejjel egy hosszú hétvégére Krakkóba. Csavarogtunk, sört ittunk, zapiekankát ettünk és nem mellékesen kibeszéltünk néhány problémát. Majd márciusban kimentem egyedül, de ekkor Zakopánéba. Faház a város és a Tátra szélén, vastag hó, béke, madárcsicsergés. Ideális körülmények: hiszen azért mentem, hogy elvonulva a világtól megírjak annyi novellát a fejemben kavargó témákból, amennyit meg tudok. Végül nyolc írás jött össze, nyolc apró kis remek. Nagyon örültem nekik, mint ahogy nagyon örültem a tíz nap környezetváltozásnak, a felelősség tíz napnyi ledobásának is. Valószínűleg ebből szokás lesz.
És akkor következzen a rövid összevont videó a két kirándulásról.
2017. February 12. Sunday at 16:19
A szabadkézi svenkelést nem kéne annyit erőltetni. Sokszor épp elég, hogy az emberek/tárgyak/stb. mozognak. Amúgy mindig érdekel, amit csinálsz/írsz, tényleg csak segítő szándékkal mondom.
2017. February 12. Sunday at 19:12
Nem igazán erőltetem, inkább csak rossz szokás. Néha nagyon szükség lenne rá, ilyenkor elfelejtem, hogy manuális a zoom.