KHPF

Azaz KakasHere Pörkölt Fesztivál by Szembeszomszéd Béla.

Van itt a sorházunk mellett egy valamikori játszótér, amelyről már eltakarították a játékokat, így kialakult egy kertvárosban szokatlan üres placc. Ide kezdett el Béla olyan nyolc évvel ezelőtt KHP fesztivált szervezni. A rendezvény mára szépen kinőtte magát, ma már az ország különböző helyeiről (Szabolcs included) járnak ide csapatok, leginkább a buli kedvéért, mert zsűrizés már nincs. Eddig minden évben voltunk valahol, nem tudtunk kimenni, de idén szóltam Bélának, hogy benevezünk.

Aztán mégsem.

Ugyanis pont erre a hétvégére esett, hogy Nej volt kollégáiból álló baráti köre kijött hozzánk sütögetni, beszélgetni, amortizálni az udvart. Péntek délután indult a buli, bográcsban marhapörkölt volt a választott műfaj, sörök, fröccsök, gonosz tömény italok. Beszélgetések, emelkedett hangulat. Ének most nem volt, elmaradtak a mozgalmi indulók is. Hajnali fél kettőkor lett vége.
Reggel fél kilenckor kezdtem el felébredni. A lakás katasztrófasújtotta területnek nézett ki, a konyhában kormos bográcsban pörkölt (a lakásban durva pörköltszag), az udvaron meg… hát, minden. Odakint pedig megjelentek az első résztvevők. Erőtől, jókedvtől duzzadva állítgatták az asztalokat, székeket, tűzhelyeket. Nejjel laposan nézegettük őket a lugasból. Akkor most ki kellene menni, felállítani valami eszcájgot, vinni söröket, pálinkákat (brr), körbejárni ismerkedési céllal a csapatokat, pálinkát inni (brr), jókedvűnek lenni (brr), aztán bográcsban pörköltet főzni (brr), pontosabban előtte legalább minimálisan használható formába hozni a konyhát (brr). A szakácsunk hajnali ötig tanult (jövő héten felvételizik), na őbelé sem lesz egyszerű életet lehelni.
Aztán ennyi. Udvariasan lemondtam a részvételünket (majd jövőre), lefagyasztottunk három kiló kakasherét, Nej hangos sóhajjal vonult el sebeket nyalogatni, Barna is megnyugodva folytatta a tanulást, én pedig mazochista módon kiültem a lugasba (a fesztivál itt pörgött előttem húsz méterre) és befejeztem a grúziai írásokat.
Nem megy. Öregek vagyunk már két, közvetlenül egymás utáni ereszdelahajamat bulihoz.

3 Comments

  1. 3 kilo. Atyaég. :)
    Ezt nem értettem soha ebben az országban, hogy mi a francnak minden alkalomnál (lagzi, keresztelő, mitomén) 3x főre főzni, aztán tukmálni a rokonokra, hogy vigyétek el mert megromlik. Akik elviszik és persze 3 nap múlva kidobják, mert nem bírták megenni.
    Persze lehet h most indokolt volt ez a mennyiség, de nem ez a jellemző.

    • Jelen esetben úgy volt, hogy fesztivál, azaz nem csak mi eszünk belőle, hanem bárki, akinek kedve van. De egyébként igazad van, a bográcsolásoknál az emberek rendszerint túllőnek a célon. (Még mindig a pénteki marhapörköltet esszük, pedig voltunk rá nyolcan.)

    • Bográcsban nem jó keveset főzni, ez van. A többi esetben nem tudom, talán van egy félelem, hogy mi lesz, ha valaki éhen marad a végén… ;)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *