Hajszoljuk, mi? Meggebedünk érte. Olvasgassál menedzsment blogokat, mindegyiknek magától értetődő hitvallása a siker. Az a dolog, amelyért mindent érdemes, sőt, mindent meg is kell tenni.

Naná, hogy nem értek velük egyet.

Kezdjük ott, hogy eleve nem jó szavakat használunk. Mi is az, hogy siker? Eljutni valami jó magas pozícióba. Ezt a pozíciót megtartani, azaz igazolni, hogy oda valók vagyunk. Hetes BMW, Armani öltöny, igazgatótanácsi tagság. Hogy ráhatásunk van fontos dolgokra. Hogy az átlagemberek összeszarják magukat, ha feltoljuk homlokunkra a napszemüveget és átható tekintettel rájuk nézünk.

Szóval, úgy általában ezt nevezik sikernek az üzleti életben. Oké. De mennyire vagy biztos abban, hogy ez minden embert vonz? Jó, a hetes BMW-t mindenki elfogadná, persze, de biztos, hogy mindenki szeretne bent ülni egy igazgatótanácsban?
Mi van, ha Bélának az a siker, ha egy nap legyártott 22 tökéletes főtengelyt az esztergán?

Itt kell pontosítanunk a szóhasználatot. Ugyanis a hétköznapi körülmények között az emberek nem a sikert hajszolják (szerencsére), hanem a sikerélményt. Piszkosul nem ugyanaz. Sikerélményt ugyanis mindenki tud találni a munkájában. Egy takarítónő, aki visszanéz és látja, hogy csillog-villog az iroda, egy kosárlabdázó, akinek összejött egy bravúros zsákolás, egy programozó, akinek váratlanul eszébe jutott egy elegáns megoldás… ők mindannyian átéltek egy sikerélményt. És ha jól esett nekik, akkor legközelebb is megpróbálják. Esetleg megpróbálják fokozni. Amíg ez jól megy, addig ők egészen biztosan elégedett emberek lesznek. Megkapják a sikerélményeiket. De ettől sikeresek lesznek? Nem valószínű. Neveznél sikeresnek egy takarítónőt, csak azért, mert nagyon jó a szakmájában? Valamiért nálunk a sikernek konkrét attribútumai vannak (az a hetes BMW, ugye) és akinél ezek megvannak, az sikeres. Akinek tele van az élete sikerélményekkel, de ránézésre átlagember, az valamiért nem számít annak.

PS.
Ha már a menedzsment blogokkal kezdtem, azért egy kicsit finomítom a konklúziót. Nem igaz, hogy csak a sikerre (hetes BMW, stb) koncentrálnak: habár sikeres vezetőkről beszélnek, de emögött – remélhetőleg – sikerélményekkel teli vezetőket értenek. Csak éppen nem különül el a két kifejezés és így azért meglehetősen bicskanyitogatóak az eszmefuttatásaik.