Csütörtök. Reggel. Kávé. Terasz.
Döglött egér.
Kösz, macska.
Na mindegy, legfeljebb kidobom a kukába. Illetve nem, mert a kukák ki vannak készítve az utca végébe. Oké, akkor majd a kukásautó után dobom ki.
Addig kávézunk. Kettesben. Az egér már nem kér.
Végül megérkezik a kukásautó. Ürít. Behúztam a kukát. Papírtörlő. Egér. Beledobtam a kukába.
És csak utána kezdtem gondolkodni. Dinnyeszezon. A kuka alján áll a víz. Ellepi az egeret. Az most egy hétig ott fog erjedni. Aztán rádobjuk a jó nehéz kukászsákokat (dinnyehéj, kukoricacsutka). Végül az addigra kellően felpuhult egérből valami egérkrém lesz, elkenődve a kuka alján.
Oké. Vegyük ki. Egér, egér, ki a házból. Ha az olyan egyszerű lenne. Ebbe a nagy kukába már nem ér le a kezem, szószerint bele kellett másznom. Persze mindenhol hozzáértem a kuka falához. A hajam is.
Egér egyelőre bedobva a régi bringatárolóba. Menni kell az SzTK-ba.
Fogmosás. Zuhanyzás. A hülye kuka miatt hajmosás is.

09:07 Az SzTK-ban kidobta a gép a sorszámot. Egy EKG, két lelet tegnapról. Az EKG sorszám 4038.
09:10 EKG a második emeleten. Benézek. A bent lévő páciens 4037. Hurrá. Ezt már kivárjuk. Labor letojva.
09.15 Beteg kijön. Új sorszám: 4031. Miaf? Oké, irány a labor. Fél tízig vannak nyitva, utána már csak félóránként nyitják ki az ablakot.
09:17 A labor már zárva. Kopogtatás. Semmi. Vissza a másodikra.
09.25 4035. Felmegyek a laborba a fél tizes ablaknyitáshoz.
09.27 Várunk. Előttem egy idősebb hölgy, meg én.
09.30 Még mindig várunk.
09.35 Udvariasan kopogok.
09.40 Tiszta erőből odab@szok néhányat az ablakfélfára. Semmi. Vissza az EKG-ra.
09.45 Lejött az idős hölgy, hogy most nyitották ki az ablakot, siessek, talán még elérem. Ebben a pillanatban vált a pácienshívó berendezésen a szám: 4038. Inkább az EKG-t választom.
09:46 Kérdés a dokinőhöz: lehet akkor EKG-t mérni, ha a páciens dühében leginkább ordítani szeretne? Óvatos válasz. Vérnyomás. 130/70. Dokinő megnyugszik. Én nem. Sok. Általában 110-120 között szokott lenni a szisztolés. Elmondom a dokinőnek. Most már ő is ideges. Rám. Ötven évesen örüljek, hogy még van vérnyomásom.
09:52 Végzünk. Üljek le kint, majd jön az eredmény.
09:57 Megjött az eredmény. Irány a labor, a tízes nyitást pont elérem.
10:02 Ablak zárva. Négyen állnak előttem. Morognak.
10:07 Ablak még mindig zárva. Odasétáltam a vizsgáló ajtajához és odab@sztam egy embereset. Dokinő ordítva kirohant, hogy éppen vért vesz, egyedül van, ne zavarjam.
10.15 Kinyitják végre az ablakot. Sorra kerülök. A dokinő elkezd megint kioktatni, de a szavába vágtam és megkértem, nézze meg, mikor lett kikérve a sorszámom. Mióta nem tudom átvenni azt a nyomorult papírt. Ettől elhallgatott. Én pedig elmagyaráztam neki, hogy ha papíron fél tízig vannak nyitva, akkor ne zárjanak be már kilenckor, ha fél tízkor ki kellene nyitni az ablakot, akkor ne háromnegyed kilenckor nyisson ki pár percre, ha pedig tízkor kellene kinyitni az ablakot, akkor ne negyed tizenegykor tegye meg, azt meg rohadtul leszarom, hogy éppen beteg van bent, ha egyedül rendel, akkor az ő dolga lenne az, hogy ablaknyitás előtt öt perccel már nem fogad beteget, majd ha kiszórta a leleteket, akkor még marad utána 25 perce a páciensekre. Ők találták ki a szabályaikat, akkor tartsák is be. Persze nem tudtam meggyőzni, ő is mondta a magáét, végül morogva otthagytam.
10:20 Eszembe jutott, hogy Nej leletét nem kértem el. Visszaálltam a sorba. Csókolom, megint én vagyok.
10:40 Piac. Pogácsa. Túrós batyu. Csomagoltatva. Majd otthon. Kényelmesen.

Hazaértem. Átöltöztem. Kaja tányérra. Hosszúlépés. Terasz.
Basszus. Az ott az egér nyoma. Aki most a kerékpártárolóban várja a sorsát.
Faház kinyit. Ásó. A záportározó falánál friss vakondtúrás. Hahó, vakond! Meglepetés.
Kiástam egy nyomot, visszamentem a bringatárolóhoz az egérért.
Hoppá. A rózsák mellett még egy egér. Nagyon dolgoztak ezek a kurva macskák éjjel.
Papírzsebkendő elő, összemarkoltam a két egeret. Kisétáltam a betonkerítéshez. Nesze vakond, egyél.

Utána már nem történt semmi érdekes.