Ha minden rendben megy, akkor az emberek lassan, apró darabokban halnak meg. Mindig egy kicsit. Mindig annyit, hogy a környezetük hozzászokjon. Hogy a Dédi mindig egy kicsit rosszabbul van. Hogy ma annyival lett rosszabbul, hogy meg is halt. De igazából nem is ma halt meg, hiszen már két hónapja látta mindenki, tudta mindenki, hogy valójában vége, ez már csak vegetatív létezés.
Ellenben ha nem megy rendben semmi, akkor jön egy rák, egy kamion, egy trombózis. Amikor a környezet döbbenten áll: semmi idejük nem volt hozzászokni a változáshoz. Ez sokkal jobban fáj. Ez egyszerűen nem fair.