Az civilekről

Meggyőződésem, hogy ennek az országnak a sikertelensége leginkább abból származik, hogy mi, mármint az állampolgárok, mindent mástól várunk. Az államtól. A pártoktól. A hivataloktól. A munkahelytől. A bankoktól. Aztán amikor nem kapjuk meg, vagy jön valaki, aki elveszi, visszaél vele, akkor jön a turáni átok emlegetése, az egyéni frusztráció, hogy velünk már megint kib@sztak. Pedig csak az oksági láncot kellene felismerni: a politikusok, az állam, a pártok célja a hatalom. A hivatalok célja önmaguk szükségességének igazolása, illetve a mindenkori hatalom kiszolgálása. A bankok, cégek célja a profit. A mi életminőségünk javítás nem célja senkinek, maximum csak hivatkoznak rá, amikor saját céljaik érdekében manipulálnak. Ezeket nekünk kell kiharcolnunk, ellenük. Erre szolgálnának a civil szerveződések. Nehogy azt higyje bárki, hogy nyugaton azért működnek jobban a dolgok, mert ott értelmesebbek az emberek. A frászt. Azért másabb arrafelé az élet, mert ott már megvívták azokat a harcokat, amelyeket mi még nem. Orbán sem véletlenül tette le egy stratégiailag fontos kockára a sakktáblán a CÖF-öt és nem véletlenül támadtak olyan durván a norvégokra. Amitől félnie kell, az az, hogy az őt leváltó akarat – megfelelő pártok híján – civil összefogásban manifesztálódik. Amitől az összes pártnak félnie kell, az az, hogy az emberek rájönnek, a saját céljaik eléréséhez nem a pártokon keresztül vezet az út, hiszen azok csak kihasználják a tömeg lendületét.