Month: August 2013

2013.07.30; kedd

Hááát. Volt már jobban induló nyaralásunk is. A meteorológia szerinti szélviharból hajnal fél egykor felhőszakadás lett, alig bírtam előtte mindent becuccolni a mobilházba. Aztán alvás… lett volna, ha nem kapott volna el megint ugyanaz a foggyulladás, mint a Bükkben. Remek. Megint egy kiszámíthatatlan nomád környezet, semmi gyógyszer. De még a Kindle sem volt nálam, mellyel a múltkor sikerült álomba olvasnom magamat. Igazából könyvet is csak az utolsó pillanatban dobtam be, hiszen sportos nyaralást terveztünk, nem punnyadósat. Ja, a könyv… egy vaskos Pratchett-Baxter, angolul. Nem éppen álomba altató fajta. Különösen úgy, hogy olvasószemüveget már nem hoztam.
Valamikor négy óra körül szánt meg az álommanó. A konyhai kanapén dőltem oldalra, fejlámpával a fejemen.
A telefon ébresztett hajnali fél tizenegykor.
– Halló, ööö… izé… én vagyok – nyögtem bele.
– Jézusom, te most keltél fel!
Meg sem próbáltam tagadni.
– Akkor bocs! Szia!
– A-hem.

Az időjárás… nem lett jobb. A szélvihar ugyanúgy tombolt, az ég borult volt. A meteorológia szerint ekkor már csak időnként fel-feltámadó szél lett volna, ehelyett a viharos szél időnként el-elállt. A másodfokú viharjelzés maradt, szóval se kajak, se bringa.
De legalább a hűtő végre kikeveredett a csapdából, elkezdett hűteni. A reggelihez jólesett a hideg sör.
Utána kiültem a ház elé, szivar+kávé+laptop. Ekkor kezdett el esni az eső. Kínomban már röhögtem, hogy mi jöhet még? Jött. Ezerrel kisütött a nap. A szél viszont nem állt el, így a napernyőt sem tudtam felhúzni. Csak ültem a perzselő napon, mondjuk az eső és a szél hűtött, de a laptop monitorán már nem láttam semmit. Még az időjárás-előrejelzést sem. Igaz, az eddigiek alapján nem sok jelentősége volt.

Nem messze tőlünk sátrat állítanak a szélviharban. Szimpatikus, kövér fiatalemberek. (Informatikusok?) Jó bonyolult cucc, amit felállítanak estvére, ledőlik reggelre, hogy klasszikusokat idézzek. Kíváncsi vagyok, melyiküket fogják befalazni, hogy álljon a sátor.

Nej elment gázszerelőt keresni, mert nincs láng a boylerben. Lélekben vele vagyok, de ez az ő harca, engem túlzottan nem érdekel. Melegvízben fürödni? Fürödni?

Elmentünk úszni. Utána, ha már magunkat összevizeztük, legyenek vizesek a kajakok is: becuccoltunk a tóba. Nem is tudom, mit írjak: tragikus volt vagy komikus? Elég magasan állt a víz, így a magasvízben való ki-beszállást kezdtük gyakorolni. Ennek fontos eleme, hogy leszúrom az evezőlapátot, majd később erre támaszkodom. Igenám, de amilyen erős volt a szél, meg a hullámzás, amikorra támaszkodhattam volna, addigra már régen nem volt mire: az evezőlapát már csak lebegett mellettem. A legszebb az volt, amikor betettem az egyik lábamat, a szél meg közben keresztbefordította a hajót. A lépcső melletti kocsma közönsége határozottan csak a komikus jelleget érzékelte, magyarul harsányan röhögtek. Már nem is voltak annyira szimpatikusak azok a kövér legények.
Nem kínoztuk sokáig magunkat. Elméletileg pont jó idő lett volna páros mentést gyakorolni viharos időben, de nekünk egyelőre az kell, hogy sima vizen gyakoroljuk be, a cifrázás majd utána jöhet.

Téblábolás, majd hirtelen ötlet. Menjünk be ebédelni Veszprémbe, a Malom borozóba. Tócsnifölde. (Bár hozzáteszem, elég diétásan csinálják, konkrétan még csak a tányért sem marja fel a lepény.) Bementünk. A kocsiban legalább nem fúj ez az idióta szél. Én még ettem velős pirítóst is. Szintén diétás. (Szerencsére kaptunk hozzá Pistát. Erőset.) Most először fordult elő, hogy nem ittam bort a tócsnihoz. A következő lépés a guminő lesz.

Ja, kultúrember. Nem terveztünk ilyesmit, meg sem fordult a fejemben, hogy elhagyjuk a kempinget. Nem is volt nálam normális ruha, csak egy elnyűtt, koszos melegítő és egy pamutpóló. És persze zuhanyozni is kellett előtte.
– Te – kiabáltam ki a zuhany alól – Csak ezt a gyöngyvirágillatú női tusfürdőt hoztuk?
– Igen. De ne idegeskedj, gyorsan elmúlik az illata.
Aha. A Malom borozóban még simán elnyomta a tócsni szagát.

Vissza Alsóőrsre. Literes teáskannában kevertem fröccsöt, egy szimpatikus szivar és kiültünk a mobilhome elé. És végre nem volt szél, sőt a nap is takarékra tette magát. Idilli állapot volt. Egészen addig, amíg meg nem jelentek a szúnyogok.
Nekem már tegnap volt egy megjegyzésem (‘vissza fogjuk mi még sírni ezt a szelet’), ezt most kezdjük átérezni. A mobilhome összes ablaka kifelé nyílik, azaz szúnyogháló egy szál se. Az ablakot nem lehet becsukni, mert az szauna. Minden túlzás nélkül. (Árnyék nincs, tűző nap és doboz faépület van.) Az Autan spray pár órára elég. Megoldás lehetett volna egy elektromos szúnyogriasztó (az a párologtatós), de se otthonról nem hoztuk le, se Veszprémben nem vettünk. Meglátjuk. Végülis tök kispolgári dolog minden éjszaka aludni.

2013.07.29; hétfő

Szombatról vasárnapra Cegléden szolid alkoholizálás, vasárnap elméletileg pakolás lett volna a program, de az ügyfélnél péntek délután átadott rendszert leterítette egy áramszünet, szünetmentes, az maximum a felhőben. Így pakolás helyett Active Directory-t, Exchange clustert gyógyítgattam.
Ennek hétfőn meg is lett a böjtje. Eleve megütött a hosszú ideje tartó kevés alvás, későn keltem, aztán eszembe jutott néhány dolog, amit vasárnap még be kellett volna állítanom az ügyfélnél, majd a pakolás mizéria: felkészülni kajaktúrákra (két kis bőrönd) bringatúrákra (egy kis bőrönd), kitalálni, hogyan fér el a két bringa az utánfutóban (mert a kocsiban már sehogy)(1), biciklipumpával felpumpálni az utánfutó kerekét, mert a benzinkútra már nincs idő, szó, mi szó, fél háromkor ültünk be végre a kocsiba, aztán az M5-ről visszafordultunk a gyógyszereimért, utána vettem észre, hogy otthonmaradt a patron, a sebtapasz, a kézkenőcs, de végre elindultunk, igaz, még mindig nem a Balcsira, mert az utolsó pillanatban olvastam el a kemping weblapján, hogy 100€ kauciót kérnek becsekkoláskor(2), azaz Erste automata, aztán fél négykor végre már célra tartottunk. Mondanom sem kell, hogy az első napra már programot terveztünk. Na, annak lőttek.

(1) Eszméletlen, ahogy két bringa reagál egymásra. Akár egymás mellé, akár egymásra pakolom, valamelyik egészen biztosan letépi a másik láncát, de a legtöbbször mindegyik leszedi a másikét. Ez valami olyasmi lehet, mint hegylakóéknál a fejlevágás.

(2) Nem kértek.

De csak megérkeztünk. Alsóőrs, Európa kemping. Igen, ahol ősszel az a vicces esetünk volt a horgászokkal.

Hőmérséklet viszonyok. A levegő 41 fokos. Álló kocsiban 55 fok. Viszont a mobilház után a kocsi üdítően hűsnek érzik. És mi ebben fogunk aludni. Én lehet, hogy a kocsiban. Ha csak bemegyek valamiért, úgy jövök ki, mint vasgyári munkás a Martin kemence mellől. (Ma olvastam, poén: Nem tudom, hány fok lehet nálunk, de az előbb bejött két hobbit és hozzánkvágott egy gyűrűt.)
Viszont vízpart. Hűsítő víz. Úsztam benne húsz métert és már izzadtam.

A nagy hohohoó. Pacák úszógumiban ülve horgászik. Aztán amikor elsodorja a hullámzás, két kézzel evez vissza. A botja zászlórúdként meredezik a lábai között.

Azért mondhat bárki bármit, a Tihanyi-félsziget az apátsággal mindenképpen meghatározó látvány a Balatonnál. Nappal is, este is jó leülni és csak nézegetni.

A hűtőszekrény beleesett a termodinamika kettő csapdájába. Eredetileg kettesre volt állítva, nem hűtött. Felcsavartam a maximumra, most ugyan hűt, de mivel be van építve a konyhaszekrénybe, így nem tud eltávozni mögüle a kitermelt hőmennyiség, azaz a hűtő olyan extrém forró helyen van, hogy végeredményben mégsem hűt. Csak forgatja reménytelenül a hőmennyiséget.

Pakolás befejezése. Bicikliláncok visszarakása. Kajakok szíjának meglazítása. Aztán az esti szélviharban a visszahúzása.

Szürkületben elmentünk úszni egyet Nejjel. Kis híján lefejeltem a rendőrségi kizavarós gumicsónakot. Mire kiértünk, hopp, jött egy szélroham és pár napig nem is ment el. Igyekeztünk vissza a mobilházhoz. Volt is miért. A szomszéd műanyag ülőgarnituráját átfújta a szél a miénkre, műanyag lábak, karfák tekeregtek össze egy átláthatatlan orgiába. Szerencsére nem hagytunk semmi fontosat az asztalon, a hamutartó darabjait pedig viszonylag gyorsan összesöprögettem. (Innentől automata önürítő hamutartóm lett: teáscsésze alja. Én belehamuztam, az első széllökés meg kifújta a hamut a fűre.)

From Alsoors 2013

From Alsoors 2013

– Tudtam, mit felejtettünk otthon! Kártyát! – csapott a fejére Nej.
– Kártyát?
– Igen. Emlékszel, a csavargásaink során mennyit snapszeroztunk?

Este. Én a laptopomon olvasgattam, blogolgattam, Nej a tabletjén netezett. Csendben ültünk egymás mellett.

– Megvan! – csaptam a fejemre.
– Mi van meg?! – riadt fel Nej.
– Keressünk egy online snapszeroldalt, regisztáljunk be és már tudunk is kártyázni!
– Hülye.
Hihetetlen, mennyire nem halad a korral.

Az első áldozat. Mindenképpen hozni akartam fotóállványt, hogy elkapjam az éjszakai Balaton hangulatát. Otthon maradt.