Day: August 9, 2013

Okos felhő, buta felhő

Ma eljutottam ahhoz a részhez, melytől eleve tartottam egy kicsit. Na jó, nagyon. Be kellett konfigurálnom az új profilomban a különböző felhőkhöz való szinkronizációkat.

Elég vegyes lett az eredmény.

Dropbox: Na, ők azok, akik tudják, hogyan működik a felhő. Feltettem a klienst (ez a profilba települ), megmondtam, hol van a lokális könyvtár, átfutotta, összepontozta a fájlokat a felhőben lévőkkel, megállapította, hogy szinkronban vannak… és kész. Pár perc alatt el lett rendezve kábé 2 GB tartalom.

Google: Na, ők azok, akiknek fingjuk sincs a felhőről.
Gdrive: Feltettem a klienst, beléptem, meg akartam mondani neki, hogy melyik a lokális könyvtár.
– De hát abban fájlok vannak! – háborodott fel az alkalmazás.
– Bazmeg, erről szól a szinkronizáció! – kaptam a fejemhez, de hiába. Csak üres könyvtárat lehetett megadni neki. Csináltam egyet, aztán gyorsan átdobtam bele a régi tartalmát. Igenám, de ezeket új fájloknak tekintette, azaz a felhőben lévő fájlokat elkezdte letölteni, a lentieket meg egy (1) cimkével kiegészítve elkezdte feltölteni. Csak szólok, hogy 16 GB adatmennyiségről beszélünk. Gyorsan lelőttem a szinkronizációt. Új konfiguráció, üres könyvtár. Megvártam, mire leszedte a 16 GB adatmennyiséget, kitöröltem az (1) végű fájlokat. Csakhogy. Ebben a pár napban is – amikor már nem működött a szinkronizáció – használtam egy csomó fájlt, melyek a gdrive könyvtárban voltak, azaz a lenti anyag a friss. Mivel nem tudtam, melyeket használtam, melyeket nem, a régi könyvtárból felülírtam a gdrive lokális könyvtárát. Erre szorgalmasan visszamásolta felfelé a 16 GB-t. Ahelyett, hogy elfogadta volna induláskor a lokális könyvtárat.
Picasa: A másik agyhalott. Itt ugye az a protokoll, hogy elindítom a programot, belépek a google+-ba, kiválasztom, hogy a diszkről csak a régi könyvtárat lássa – majd mind a 74 albumon egyenként beállítom, hogy szinkronizálja az internettel. Aztán elkezd szinkronizálni. De hogyan. Ha a fájl nevében szerepelt a ‘ ‘, azaz a space karakter, akkor letölt egy fájlt, ahol a space karaktert a %2520-ra cseréli. (És ugyanezt a trükköt játssza el minden nem alfanumerikus karakternél.) Szerencsére a neten csak az egyik fájl látszódik.

Skydrive: Talán ez volt a legintelligensebb. Amikor megadtam neki a lokális könyvtárat, akkor felsikított (mint a gdrive), de opcióként felajánlotta, hogy ha kérem, akkor összemergeli a tartalmakat. (Mint a dropbox.) A mergelés eredményéről nem tudok nyilatkozni: jelenleg még csak keresem a skydrive szerepét az életemben, néhány tesztfájlon kívül más nincsen rajta.

Tanulságok

Szóval ott jártunk, hogy a gépre ugyan már be tudtam lépni, de nem a saját profilommal, hanem egy ideiglenessel. Ez egyaránt vonatkozott a gyári adminra és a saját, admin erősségű felhasználómra is. A profilok egyébként a helyükön voltak, a System panel is mutatta, de a státusznál azt írta ki, hogy ‘backup’.
Ekkor még vidám voltam: úgy gondoltam, hogy ha van backup, akkor csak lesz valami restore is.

Feltúrtam a netet, rendesen. Rengeteg írás foglalkozott a témával, a legjobban még ez a cikk foglalja össze, mit csinálhatunk, ha egy normál profilból backup profil lesz. Nem megyek bele a részletekbe, rengeteg időt elcsesztem vele, mire mindenféle verzióban végigpróbáltam az összes módszert. Egyik sem működött. Még az sem, hogy csináltam egy új felhasználót, és átmásoltam hozzá a régi profilom tartalmát. (Pedig több helyen is írták a neten, hogy a profilcsere csak sima fájlmásolás. Értelemszerűen az nt* fájlok nélkül.)

Nem maradt más hátra, töröltem a felhasználómat, csináltam egy másik újat, üres profillal. Ráérek, majd szépen befaragom az alkalmazásokat. A gyári adminnál ez nyilván nem működött, ott töröltem a profilját, leellenőriztem a registry-t, aztán beléptem vele, így kapott ő is egy új profilt. (Ez így elmondva egyszerűnek tűnik, de valójában elég komoly zsonglőrködés volt, hiszen senki nem tudja törölni a saját profilját.)

Elméletileg kezdhettem volna az építkezést, de igencsak zavart, hogy nem tudom, mi történt. Tényleg csak annyi volt a baj, hogy a restore pont beállításoknál a D: nem volt bejelölve? Jobb alkalom soha nem lesz tesztelésre: elrontottam a szépen összeállt konfigot. Csináltam egy restore pontot, töröltem egy segédprogramot, majd visszaálltam. És igen, az történt, amitől tartottam: megint elromlott mind a két profil. Végigskáláztam ugyanazokat a trükköket, mint korábban, semmi nem működött. Maradt a usertörlés, újra létrehozás.

Itt azért vettem egy nagy levegőt. Akkor gyakorlatilag számomra nem létezik a restore pontra épülő recovery? Elég húzós lenne. De mi lehet a baj?
Tippem azért volt. Amikor telepítettem a gépet, akkor egyszer már történt egy nagyon hasonló dolog. Akkor az történt, hogy már létezett mind saját, mind admin profilom, aztán ezeket átmásoltam a D:-re és egy junction ponttal átdrótoztam a c:\users könyvtárat a d:\users könyvtárra. Pont ugyanígy jártam, a profilok elromlottak, új felhasználót kellett létrehoznom, akivel utána már ment minden.
Vagy – úgy látszik – mégsem.
Ismét elrontottam a gépet, de most nagyon. Töröltem a c:\users átirányítását, új felhasználó, admin profil töröl, végül mind a kettőnek a C:-re került a profilja. Restore point, alkalmazástörlés, visszaállítás. És… most simán felvette mind a két felhasználó a visszaállítás előtti profilját.
Tehát ez volt a gyilkos: a junction point miatt a restore pontból történő visszaállítás helyrehozhatatlanul elrontja az _összes_ felhasználó profilját.

Bontottam egy sört, félrevonultam gondolkozni. Melyik ujjamat harapjam meg? A C: drive egy SSD, arra nagyon nem optimális felhasználói profilt tenni. (Más kérdés, hogy szerintem ez egy évtizede húzódó hibás design a Microsoft-tól, hiszen a felhasználói adatoknak semmi keresnivalójuk nincs a rendszerfájlok között. Csak éppen nem tudnak mit kezdeni vele, mintahogy az alkalmazások gyártói is összevissza szemetelnek a felhasználói profilba. Na meg a felhasználók is.) Ha viszont másik diszkre teszem a profilokat, akkor elbuktam a restore pointos visszaállítást, ami azért megint fáj. (Pontosabban, a junction pontos megoldásnál bukok. Egyszer ki kellene próbálni, hogy mi történik az oobe-s megoldásnál – de ahhoz fullra újra kellene húzni a gépet, plusz belenyűlni a hardverbe is.) Mit csinál ilyenkor a lelkes rendszergazda? Beolajozza a testét és megpróbál átcsúszni a szűk kapuk között. Maradtam a C:-n, de minden library-ből kidobtam a C:-re mutató foldereket és helyettük a D:-re mutatókat tettem be. (Plusz a temp/tmp változók.) Ez persze csak ronda félmegoldás, a legtöbb alkalmazás (böngésző cache, ugye) ezeket letojja és vadul dolgozik a profilkönyvtárba. Ez a bukta. Ennyivel csökken az SSD élettartama, cserébe lesz visszaállítási lehetőségem. (Azért elgondolkodtam, mivel lehetne rávenni a Microsoft-ot egy rossz design kijavítására. SSD-k már elég régóta vannak, azóta létezik az igény is arra, hogy a profilt át lehessen rakni más meghajtóra. Tudom, költői a kérdés, az MS az ilyen igényeket hagyományosan leszarja. Inkább belerak néhány idióta feature-t a termékbe és ez a fejlődés. Sorolhatnám a példákat, de hagyjuk.)

Ja, és hogy miért nem működik a profil repair? Ezt is megtaláltam. Amikor a C:-n voltak a profilok, akkor a recovery után is maradt bennük egy ntuser.dat file. Amikor junction ponttal a D:-n voltak, akkor ez a fájl hiányzott a visszaállítás után. (Voltak ntuser.dat{xxxxxx}.regtrans-ms fájlok, de sima ntuser.dat, az nem.) Ennyi. Innentől gyötörhettem a registry-t, amennyit akartam, ntuser.dat fájlt nem tudott beleszülni a profilkönyvtárba, anélkül meg a profil státusza ‘backup’ maradt.

Több kérdésem már nem volt. Nagytakarítás, remélhetőleg utoljára, ismét egy új felhasználó és jöhetnek egyenként az alkalmazások. Az már eddig is látszik, hogy nem lesz fáklyásmenet, néhány alkalmazás nemes egyszerűséggel eltűnt a felfordulásban, néhány meg nem indul el. És folyamatosan ott lebeg felettem a kard: a Catalyst bármikor dönthet úgy, hogy lockolja a számomra fontos alkalmazásokat.

A végére hagytam a ‘jó hírt’. A sok restore/recovery/restart/safe mode/normal mode kavarás közben egyszer csak megjavult a BIOS. (Korábban írtam, hogy _mindig_ PXE boottal szeretne indulni, függetlenül attól, hogy mi a boot sorrend. Ez vezetékes hálózaton külön gond, mert percekig keresgéli a DHCP-t.) Mostantól semmi lacafaca, indul. És nem, nem a junction pont törlése után javult meg, hanem korábban. Valamitől. Nem, ne kérdezd, mi köze lehet egymáshoz a felhasználói profil cseszegetésének és a BIOS boot sorrendnek. Fogalmam sincs.