Agymosott

Nemrég baráti társaságban beszélgetés közben elhangzott, hogy tudja-e valaki definiálni, mi az, hogy ‘agymosott’.
Az én definícióm így hangzott: agymosott az, aki védi még a védhetetlent is.
Akiben ugyanis még maradt némi önállóság, az felismeri, hogy a védhetetlen hiba, az hiba. Az általa istenített entitás hibát követett el. Ezt képes be is ismerni.
Akinek viszont már átmosták az agyát, az már hisz. Hisz abban, hogy az általa istenített entitás képtelen hibát elkövetni, azaz a védhetetlen hiba sem hiba, hiszen rengeteg szempont létezik és biztosan lehet olyat is találni, ahol a hiba igazából nem is hiba, hanem sőt. És beindul a racionalizálás, először személyes szinten, aztán a közösségin is.