Month: August 2013

Tanulságok

Szóval ott jártunk, hogy a gépre ugyan már be tudtam lépni, de nem a saját profilommal, hanem egy ideiglenessel. Ez egyaránt vonatkozott a gyári adminra és a saját, admin erősségű felhasználómra is. A profilok egyébként a helyükön voltak, a System panel is mutatta, de a státusznál azt írta ki, hogy ‘backup’.
Ekkor még vidám voltam: úgy gondoltam, hogy ha van backup, akkor csak lesz valami restore is.

Feltúrtam a netet, rendesen. Rengeteg írás foglalkozott a témával, a legjobban még ez a cikk foglalja össze, mit csinálhatunk, ha egy normál profilból backup profil lesz. Nem megyek bele a részletekbe, rengeteg időt elcsesztem vele, mire mindenféle verzióban végigpróbáltam az összes módszert. Egyik sem működött. Még az sem, hogy csináltam egy új felhasználót, és átmásoltam hozzá a régi profilom tartalmát. (Pedig több helyen is írták a neten, hogy a profilcsere csak sima fájlmásolás. Értelemszerűen az nt* fájlok nélkül.)

Nem maradt más hátra, töröltem a felhasználómat, csináltam egy másik újat, üres profillal. Ráérek, majd szépen befaragom az alkalmazásokat. A gyári adminnál ez nyilván nem működött, ott töröltem a profilját, leellenőriztem a registry-t, aztán beléptem vele, így kapott ő is egy új profilt. (Ez így elmondva egyszerűnek tűnik, de valójában elég komoly zsonglőrködés volt, hiszen senki nem tudja törölni a saját profilját.)

Elméletileg kezdhettem volna az építkezést, de igencsak zavart, hogy nem tudom, mi történt. Tényleg csak annyi volt a baj, hogy a restore pont beállításoknál a D: nem volt bejelölve? Jobb alkalom soha nem lesz tesztelésre: elrontottam a szépen összeállt konfigot. Csináltam egy restore pontot, töröltem egy segédprogramot, majd visszaálltam. És igen, az történt, amitől tartottam: megint elromlott mind a két profil. Végigskáláztam ugyanazokat a trükköket, mint korábban, semmi nem működött. Maradt a usertörlés, újra létrehozás.

Itt azért vettem egy nagy levegőt. Akkor gyakorlatilag számomra nem létezik a restore pontra épülő recovery? Elég húzós lenne. De mi lehet a baj?
Tippem azért volt. Amikor telepítettem a gépet, akkor egyszer már történt egy nagyon hasonló dolog. Akkor az történt, hogy már létezett mind saját, mind admin profilom, aztán ezeket átmásoltam a D:-re és egy junction ponttal átdrótoztam a c:\users könyvtárat a d:\users könyvtárra. Pont ugyanígy jártam, a profilok elromlottak, új felhasználót kellett létrehoznom, akivel utána már ment minden.
Vagy – úgy látszik – mégsem.
Ismét elrontottam a gépet, de most nagyon. Töröltem a c:\users átirányítását, új felhasználó, admin profil töröl, végül mind a kettőnek a C:-re került a profilja. Restore point, alkalmazástörlés, visszaállítás. És… most simán felvette mind a két felhasználó a visszaállítás előtti profilját.
Tehát ez volt a gyilkos: a junction point miatt a restore pontból történő visszaállítás helyrehozhatatlanul elrontja az _összes_ felhasználó profilját.

Bontottam egy sört, félrevonultam gondolkozni. Melyik ujjamat harapjam meg? A C: drive egy SSD, arra nagyon nem optimális felhasználói profilt tenni. (Más kérdés, hogy szerintem ez egy évtizede húzódó hibás design a Microsoft-tól, hiszen a felhasználói adatoknak semmi keresnivalójuk nincs a rendszerfájlok között. Csak éppen nem tudnak mit kezdeni vele, mintahogy az alkalmazások gyártói is összevissza szemetelnek a felhasználói profilba. Na meg a felhasználók is.) Ha viszont másik diszkre teszem a profilokat, akkor elbuktam a restore pointos visszaállítást, ami azért megint fáj. (Pontosabban, a junction pontos megoldásnál bukok. Egyszer ki kellene próbálni, hogy mi történik az oobe-s megoldásnál – de ahhoz fullra újra kellene húzni a gépet, plusz belenyűlni a hardverbe is.) Mit csinál ilyenkor a lelkes rendszergazda? Beolajozza a testét és megpróbál átcsúszni a szűk kapuk között. Maradtam a C:-n, de minden library-ből kidobtam a C:-re mutató foldereket és helyettük a D:-re mutatókat tettem be. (Plusz a temp/tmp változók.) Ez persze csak ronda félmegoldás, a legtöbb alkalmazás (böngésző cache, ugye) ezeket letojja és vadul dolgozik a profilkönyvtárba. Ez a bukta. Ennyivel csökken az SSD élettartama, cserébe lesz visszaállítási lehetőségem. (Azért elgondolkodtam, mivel lehetne rávenni a Microsoft-ot egy rossz design kijavítására. SSD-k már elég régóta vannak, azóta létezik az igény is arra, hogy a profilt át lehessen rakni más meghajtóra. Tudom, költői a kérdés, az MS az ilyen igényeket hagyományosan leszarja. Inkább belerak néhány idióta feature-t a termékbe és ez a fejlődés. Sorolhatnám a példákat, de hagyjuk.)

Ja, és hogy miért nem működik a profil repair? Ezt is megtaláltam. Amikor a C:-n voltak a profilok, akkor a recovery után is maradt bennük egy ntuser.dat file. Amikor junction ponttal a D:-n voltak, akkor ez a fájl hiányzott a visszaállítás után. (Voltak ntuser.dat{xxxxxx}.regtrans-ms fájlok, de sima ntuser.dat, az nem.) Ennyi. Innentől gyötörhettem a registry-t, amennyit akartam, ntuser.dat fájlt nem tudott beleszülni a profilkönyvtárba, anélkül meg a profil státusza ‘backup’ maradt.

Több kérdésem már nem volt. Nagytakarítás, remélhetőleg utoljára, ismét egy új felhasználó és jöhetnek egyenként az alkalmazások. Az már eddig is látszik, hogy nem lesz fáklyásmenet, néhány alkalmazás nemes egyszerűséggel eltűnt a felfordulásban, néhány meg nem indul el. És folyamatosan ott lebeg felettem a kard: a Catalyst bármikor dönthet úgy, hogy lockolja a számomra fontos alkalmazásokat.

A végére hagytam a ‘jó hírt’. A sok restore/recovery/restart/safe mode/normal mode kavarás közben egyszer csak megjavult a BIOS. (Korábban írtam, hogy _mindig_ PXE boottal szeretne indulni, függetlenül attól, hogy mi a boot sorrend. Ez vezetékes hálózaton külön gond, mert percekig keresgéli a DHCP-t.) Mostantól semmi lacafaca, indul. És nem, nem a junction pont törlése után javult meg, hanem korábban. Valamitől. Nem, ne kérdezd, mi köze lehet egymáshoz a felhasználói profil cseszegetésének és a BIOS boot sorrendnek. Fogalmam sincs.

Baltával, de faragom

Úgy gondolom, egyszerűbb itt, a folytatásban reagálni a megjegyzésekre is, ne vesszenek el a kommenttengerben.

Először is, aki csak annyit tudott hozzászólni, hogy vegyek másik gépet, vagy cseréljem le egy másikra, azoknak üzenem, hogy egyébként is emberevő hangulatban vagyok, amiket reagáltam a megjegyzésekre, még ebben a blogban is szégyenleném leírni.

A jó hír: ezt a szöveget már a gépemről írom.
A rossz hír: most jutottam vissza oda, ahol hajnali kettőkor voltam. Ha ideiglenes profillal is, de legalább már be tudok lépni.

@Meister: Sajnos nem segít. Ha nem is úgy, ahogy írtad, de tudtam létrehozni új felhasználót. De ugyanúgy nem mutatta a belépéskor, mint a többi jó felhasználót. Valamiért a User Profile Service nyúvadt ki.

Akkor a trükkök, hogy később is emlékezzek rájuk. Az RDP sajnos nem volt engedélyezve. (Az első volt, amit beállítottam, amikor már rendesen hozzáfértem.) Viszont a fileshare-eket elértem, és ettől úgy felbátorodtam, hogy kipróbáltam a távoli menedzsmentet is. Nem volt egyszerű:

  • Másik gépen admin command prompt.
  • Újabb runas: runas /netonly /user:gepnev\adminuser “mmc.exe services.msc”
  • Illetve, ha ez kevés a jóból, akkor runas /netonly /user:gepnev\adminuser “mmc.exe compmgmt.msc”

Sajnos pont az eventviewer nem látszott, viszont simán lehetett menedzselni a lokális felhasználókat.
Viszont nem jutottam vele közelebb.

Az látszott, hogy két lépésben tudok csak visszalépni:

  1. El kell jutnom oda, hogy akárhogyan is, de be tudjak lépni.
  2. Utána megint varázsolni valamit a profilokkal, de most már a Forensit nélkül. (Jelenleg ez a progi az első számú gyanúsítottam.)

Azaz vagy a Control Panel/Programs kell, ahonnan le tudom szedni a progit, vagy hozzáférés a System Restore-hoz. Ezek viszont távolról nem mentek. (Illetve most már van ötletem, de már nincs szükség rájuk.)

Az első pontra a megoldás végül a Safe Boot kierőszakolása volt. (Felejtsük el a shift+F8-at, nem működik.) Telepítő médiáról recover módban indítás, és innen lehet valami jó mélyre dugott menüpontból beállítani, hogy a következő indulás Safe Boot-os legyen. Ekkor jön egy menü, ahol nekem egyedül a safe boot + command prompt nyert. (Érdekes módon ugyanazt a kamu usert adta fel bejelentkezéskor, akivel normál boot-nál is próbálkozott, csak most éppen beengedte ideiglenes profillal.) A varázsparancs: ‘start control’. Innentől van minden, mint a búcsúban. Illetve… engedélyezni akartam az RDP-t. Nem engedte, mert nem ment a Windows Firewall. A tűzfalat viszont nem engedte elindítani safe módban. Trükkös. Programok. Itt sem jártam sok sikerrel, a Forensit nem szerepelt az eltávolíthatóak listáján. (Ésezthogy?) Szerencsére a jó öreg Restore működött, visszaálltam az augusztus elejei állapotra.

Első pont kipipálva. Jöhet a küzdés a másodikkal.

Eldöntetett

Ez tényleg nem az én napom. Csináltam egy új admin usert, feltettem a Forensit profilmatyizó programot, előtte a biztonság kedvéért átmásoltam a régi profilomat egy másik könyvtárba, majd megnéztem, mi látszik a Forensit-ből. Semmi. Láttam a belépett admin temporary profilját, láttam az újonnan létrehozott admin profilját, de a saját régi profilomat, melyet másolni akartam, azt nem. Megnéztem ugyanezt a Windows-ból is, de ott sem láttam magamat. Hmm. Restart.
Azóta nem tudok belépni a gépre. Bejelentkezéskor ugyanis pont inverzben viselkedik: csak a régi felhasználómat látja, akit viszont nem enged be. (Azt mondja, a beléptető szerviz hibára futott.) A másik két admin nem látszik, nem választható. Hová tűntek? Különösen az új admin, aki már az új viszonyok között keletkezett, azaz élő profilja volt és már be is lépett vele egyszer? Rejtély.

Nyilván próbálkoztam a safe boot-tal, de semmi. Pedig úgy nyomtam a shift+F8-at, mint süket a csengőt, de nem történt semmi.

Bebootoltam egy telepítő lemezről, de a restore point-nál azt mondja, hogy előtte adjam meg, melyik Windows-ról van szó. De hol? Nincs ilyen menü. Egyedül a command prompt működik, most onnan másolom ki USB diszkre a vinyók tartalmát. Ennyit tudok.

Most már biztos, hogy újratelepítés lesz belőle, de nem vagyok nyugodt. Például ott van a számlázóprogramom. Azt eddig mindig úgy vittem át, hogy backup a régi gépen, restore az újon, aztán hajrá. Fogalmam sincs, fájlszinten is átvihető-e. És még egy csomó kérdés, melyet most nincs erőm végiggondolni.

Hogy mi történhetett? Fogalmam sincs. De azt hiszem, ezt nevezik rémálomnak.

Ja, és csak megjegyzem, amikor visszajöttünk a nyaralásról, csak a sürgős tevékenységek listája két oldal volt a spirálfüzetemben.

ps.
Közben eszembe jutott néhány ötlet (pl. rdp, biztonsági másolat törlése), de mára már elég volt. Meg úgyis másol a dög.

A rohadt életnek is a rohadt anyját

És akkor még finom voltam.

Már ott látszott, hogy nem ez lesz az én napom, amikor délig szoptam egy youtube videó felrakásával. Valami beragadt az admin felületen, így én rosszul láttam a videót. Beletellett némi időbe, mire kilogikáztam, hogy mindenki más jól látja, aztán pár óra múlva már nálam is megjavult. Magyarázat? Az nincs.

Aztán napközben meló, este kilenckor pedig nekiálltam megvágni a következő alsóőrsi videót. Illetve nekikezdtem volna, mert a tetves AMD driver megint cseszett dolgozni. Végigskáláztam a szokásos trükköket, de most kivételesen semmi nem segített. Ránézésre minden rendben volt, ha a Catalyst nem működött volna, akkor már a program sem indult volna el. Most elindult ugyan, de 10 másodperc után szétesett. Semmi ötletem nem volt. Viszont egy héttel ezelőtt kaptam levelet az AMD-től, hogy van új béta csomag (driver+catalyst). Gondoltam, kipróbálom. A részleteket mellőzzük, eljátszottam egy ideig velük, mire az Intel és AMD driverek összhangba kerültek, és a Catalyst is elindult. És ekkor kiderült a hiba oka: a program lockolta a Premiere-t, kompatibilitási okok miatt. (Nyilván az előző is, csak az még nem írta ki.) De nemcsak a videóvágót lockolta, hanem a Media Playert, a Firefox-ot, az IE-t és még egy csomó sűrűn használt programot. Amit ekkor gondoltam az AMD-ről, azt jobb, ha nem írom le. _Csak_ azért vettem meg ezt a rohadt drága laptopot, hogy normálisan tudjak videókat gyártani. Erre lockolják. Úgy, hogy még én sem dönthetem el, hogy bevállalom-e az időnkénti lefagyás kockázatát. Nem, inkább lockolják. Ahelyett, hogy működő drivert/programot készítenének.
Természetesen feltúrtam a netet, hogyan lehet ezt a marhaságot megkerülni, de nem találtam semmi infót.
Akkor vissza kettőt: leszedtem a béta cuccot és felraktam egy korábbi csomagot. Ránézésre minden rendben volt, csak éppen a Catalyst nem volt hajlandó elindulni. (Váratlan hiba.) Leszedtem, felraktam a kiindulási verziót, de az se indult el. Azaz a béta csinált valami visszafordíthatatlan kunsztot a gépen és innentől már se előre, se hátra.

Oké, augusztus elején volt egy restore point, visszatöltöttem. Erre nem jött be a felhasználói profilom. A szokásos trükk, beléptem mellette az adminisztrátorral, de annak sem jött be a profilja. Sőt, senkinek sem jött be a profilja, mindenki csak egy temporary-t kapott. Némi fogcsikorgatás után rájöttem, hogy a restore csak a C:-t mentette, a profilok meg a D:-n voltak. Szóval mindegyiknek lőttek. Öröm az ürömben, hogy a Premiere viszont működik.

Most pedig eldönthetem, hogy újragyártom a profilokat vagy újratelepítem a gépet. (Nagyjából ugyanannyi idő mind a kettő.) A profilokat elméletileg lehetne másolgatni (Forensit), de akkor ugyanúgy benne marad a rendszerben a Catalyst hiba. (Ahogy ma este beállt, ugyanúgy beállhat pár nap múlva megint.)

Rohadtul elegem van. Aki ezt a két videókártyás rendszert kitalálta, igazán csinálhatott volna valami mást is helyette. Mondjuk a kedves mamával.

Alsóőrs 03/05

2013.07.30; szerda

Szerencsére nem volt meleg az éjszaka, így bezártunk minden ablakot, fújtunk néhányat a Raiddel, aztán aludtunk, mint a bunda, reggelig. Nem mondom, hogy nem esett jól. Ébredés után korai úszás a Balatonban. Rajtunk kívül nem sok nemnémet lehetett ekkor még a vízben.

Friss reggeli, kávé, szivarka, hozzá balatoni panoráma. Soha rosszabb reggelt.

Nem is volt sok kedvem elindulni bringázni, de ha már leszenvedtük idáig, akkor nehogy már használatlanul vigyük haza. Mondanom sem kell, mire felszerszámoztam (lánc visszarakása, GPS, kamera), pont akkorra támadt fel a szél. Nem az a tegnapi piros ász (mindent visz) tipusú, de azért elég erős. Északról. Mondtam már, hogy Veszprémig északnak terveztem menni, keresztül a Balaton-felvidéken?
Na, olyan is volt. A szél a nagy emelkedőknél nem játszik, de a kisebbeknél igen: ezekből is nagy emelkedőt csinál. Gyakorlatilag Veszprémig egy nagy kaptató volt az út. (Ha ránézel a térkép alatti diagrammra, láthatod is. A viharos szembeszelet meg képzeld hozzá.) Nem sokat lébecolt a lánc a legnagyobb első lánckeréken.

Érkezéskor csináltam egy flikkflakkot, az Almádi úton mentem be. Kíváncsi voltam a Lexire. (Aka Öregek Napköziotthona.) A mi időnkben Veszprém legeslegótvarabb kocsmája volt, de egyedül itt lehetett 10 forint alatt csapolt sört kapni. Plusz a grátisz szociológia esettanulmányok. Én szerettem a helyet. (Később valami felfuttatott egyiptomi étterem lett belőle, utána elveszítettem a fonalat.)

From Alsoors 2013
From Alsoors 2013

Nos, most Bakterház néven fut (valamelyest jogosan, eredetileg az épület a megszűntetett Veszprém-Balatonalmádi vasútvonal egyik állomása volt), és valahol középtájon helyezkedik el: már messze nem olyan ótvar kocsma, de nem is elit étterem. Ittam egy sört, ettem egy rétesnek nevezett izét, beszélgettem két szlovákiai magyar bringás sráccal (Somogy megyéből jöttek, mentek tovább Győr felé, tegnap fogták ki a szélvihart a Balcsinál, csikorgott a foguk rendesen), aztán csavarogtam tovább. Az egykori albérletem, az egykori munkahelyem, az egykori szolgálati lakásom, az egykori kollégiumom. Jó kör volt. (A gopro nem így gondolta, utólag visszanézve egy hosszabb szakaszon nemes egyszerűséggel csak üres feketeséget vett fel.) Hazafelé újabb flikkflakk: Nemesvámos, Veszprémfajsz. Ahogy leszegett fejjel araszoltam kifelé a vámosi úton, az egyik autós rámdudált és vadul mutogatta, hogy jobbra ott fut a kerékpárút. Általában rossz néven veszem az ilyesfajta célzásokat, de most abszolút igaza volt a pacáknak. Hiperszuper kerékpárút jött mellettünk, sima, széles, jól festett. A körgyűrű alatt alagútban vezették el, de még milyen formás alagútban! Egy tábla hirdette, hogy X millió forintot kaptunk erre az útra az EU-tól. És ezt a kerékpárutat ignoráltam. Így jár, aki megszokásból vezet.
Később, amint lehetett, azért rámentem. A tapolcai út elég rendesen hullámvasút terep, de számítottam rá. (A kilencvenes években meglehetősen bejártam bringával Veszprém környékét. Meg a Balaton-felvidéket.) Veszprémfajszig még inkább emelkedő, utána tömény élvezet. Elég, ha annyit mondok, hogy Nosztori. Szabadon engedtem a bringát, 58 káemhával vágtattam lefelé, a nyelvem úgy lobogott mellettem, mint a kutyáké a kocsikból. Csopaknál kiálltam, letörölni az arcomról az adrenalint. Huh, micsoda felvétel lesz ebből: se előttem nem volt kocsi (itt általában fel szoktak tartani), se mögöttem, tökéletes – és ritka – alkalom. Aztán otthon visszanéztem és tök fekete semmit vett fel a kamera. Á, nem dühöngtem. Pedig direkt megnéztem, amikor indítottam a kütyüt, hogy minden rendben van-e.

A kempingben a technika átnézése, dühöngés az elveszett felvételek miatt, hűtési célzattal bójakerülgetések a vízben. Azután el is repült az idő. Ma azt terveztük, hogy Nejjel még bebringázunk Füredre, de egyikünk sem volt rá készen, így péntekre halasztottuk. Vacsi egy pizzázóban, esti úszás, szivar, bor, blog.

Ja. A hűtőben megfagyott a szóda. Szerintem a hűtőn kitört a megfelelési kényszer és némileg túlspilázza a dolgát.

Végül a videófelvétel a kerékpáros megmozdulásról. Nekem határozottan tetszik, de túldicsérni sem merem, mivel olyan helyeken jártam, melyekhez érzelmileg kötődöm. Az viszont biztos, hogy bekerült a kedvenceim közé.
(Spoiler: a videóban már benne van minden felvétel, nyilván a Nosztori is. Később visszamentem és újravettem a nem sikerülteket.)


 

© 2026 MiVanVelem

Theme by Anders Norén — Up ↑