Azok a szürke hétköznapok
Közben a háttérben vadul dolgozik a videógyártó gépsor. Most járok 2012 szeptemberénél és ebben a hónapban két említésre méltó kajaktúra is történt: megkerültük a Balatont és feleveztünk a Maroson a határig, aztán vissza Makóra.
A videók ugyan fényképekből lettek összeállítva, de mivel ezekbe az összeállításokba mindenki fényképeit beszerkesztettem, így nyilván többek, mint a fotóoldalamon eddig közzétett képek.
Szerintem jók. Ja, és rövidek.
Azért az minimum furcsa, hogy a legnagyobb melegben – 11.00 és 15.00 között – is jobban éreztem magamat a tűző napon, hosszúujjú műszálas pólóban, mint utána egy órán keresztül az elméletileg árnyékos teraszon. Ennyit jelent a szél és az evezőlapát által a levegőbe dobott vízpermet.
Akinek csak egy kicsi köze is volt az informatikához az utóbbi években – és ebbe belefér a sima felhasználó is – az biztosan belefutott már olyan figyelmeztetésbe, miszerint a hamis biztonság rosszabb még a védekezés hiányánál is. Hiszen amikor tudom, hogy nem véd semmi, akkor sokkal óvatosabban mozgok. Ha azt hiszem, hogy védve vagyok – miközben persze nem – akkor bátrabban mozgok és sokkal könnyebben rá is faraghatok.
Ez nem csak az informatikára igaz. Tucatjával lehetne sorolni a példákat, de most a gagyi napszemüvegeket veszem elő. A szem előtti teret elsötétítik ugyan, de a káros sugárzásokat nem szűrik ki. A szem viszont azt hiszi, hogy sötét van, tehát hanyagolja a saját védekező mechanizmusait (szűkülő szemnyílás).
Ezért örülök annyira a legutóbbi szerzeményemnek. A Decathlonban találtam 0, azaz nulla védelmi faktorú napszemüveget. Konkrétan egy bazi nagy nulla matrica díszelgett a szemüvegen. Nekem pedig megdobbant a szívem, mert pont ilyet kerestem már régóta. A szemüveg nem sötétít semmit, gyakorlatilag egy átlátszó műanyag lap. Ezzel szemben – legalábbis az adatlapja szerint 100% UV védelmet biztosít. Igaz? Nem igaz? Nem érdekel. A szemem érzi, hogy erős a fény és összehúzódik. Ennyi védelem bőven elég. A szemüveg pedig véd az eső és a bogarak ellen a kerékpáron. Ráadásul tökéletesen használható szürkületben, sőt, sötétben is. Hát nem egy főnyeremény?
ps.
Jelzem, volt nekem ténylegesen védő, baromi drága szemüvegem is. Rögtön az első kajaktúrán elhagytam. Nekem a gagyi, olcsó, de ténylegesen védő szemüvegek jönnek be.
Ami nálunk a kormány és a bankszektor között megy, az egyre inkább a chicagoi gengszerháborúkra emlékeztet. Csak itt sokkal több találatot kap a lakosság és sokkal kevesebbet a gengszterek.
Már hónapok óta egy spagettiwestern hosszúságú projektben dolgozom: egy cégnél kell kialakítani IT infrastruktúrát, folyamatokat… gyakorlatilag mindent. Hétfőn egy újabb elemet terveztem beilleszteni a rendszerbe, hosszas szopások után éjfélre végeztem. A keddi nap finomhangolásról, dokumentálásról és levelek küldözgetéséről szólt. El kellett magyarázni mindenkinek, mi is ez, hogyan működik és milyen döntéseket kell hozni az induló konfig kialakításához. Szerdára maradt egy nagyon kellemetlen hiba kijavítása. Ha nem találok rá megoldást, az egész elem megy a kukába, mert ilyen állapotban használhatatlan a rendszer.
Ehhez képest délelőtt volt egy megbeszélésem, ahol közvetlenül nem szerepeltem ugyan, de megkértek rá, legyek készenlétben, mert skype-on bármikor behívhatnak. Nem hívtak be, viszont dolgozni sem tudtam, mert ha belépek az ügyfélhez VPN-en, akkor nincs skype. Ültem a teraszon, szivarozgattam, feed-eket, blogokat, híroldalakat meg facebook-ot olvasgattam. Közben meg a fogamat csikorgattam. Három órán keresztül. Utána a kötelező ebéd előtti egészségügyi séta, ebéd, aztán bank, könyvelő, hivatalos ügyek, végül nagybevásárlás. Mire elpakoltam mindent, fél öt volt. És még nem dolgoztam semmit! Pedig ezen múlik, hogy valamit megcsinálunk jól, vagy gányolunk helyette valami mást.
A kánikulára való tekintettel pakolás után bemásztam a hideg zuhany alá. Miközben sziszegtem és dörzsöltem magamat a szivaccsal, hirtelen beugrott a megoldás. Felfrissülten kiültem a gép mellé, beállítottam eztmegazt – és voilá, minden tökéletesen működött. Elvégeztem a mára kijelölt munkát.
Tényleg kíváncsi vagyok, hogy ha úgy alakul a nap, ahogy terveztem, azaz reggel kiülök a gép mellé, erre a problémára koncentrálok (voltak kezdeti hipotéziseim, de a megoldás nem volt közöttük), rágom a szivarokat, iszom a kávékat és töröm a fejem, vajon akkor is megtaláltam volna a megoldást a nap végére? Vagy kellett az, hogy az agyamat elzavarjam teljesen másfelé legelni, hogy amikor visszajön, akkor már hozza a megoldást?
Recent Comments