Gyógyszertár, késő délelőtt. Elméletileg holt idő, látszott is: egy ablak volt nyitva, előtte egy idősebb férfi, a többi gyógyszerész a pultokat rendezte. Megálltam, vártam. Sokat. A férfi ugyanis tipikus problémás eset volt: eleve egy reklámszatyornyi recepttel érkezett és nem is volt mindegyik rendben. Aztán amikor mögöttem már emberesre torlódott a sor, kapcsoltak a fehérruhások is, és kinyitottak még egy ablakot. Odamentem. De ebben a pillanatban a problémás férfit kiszolgáló gyógyszerész hölgy odament az engemet kiszolgálóhoz és belevonta a tanácskozásba. Úgy látszik, a problémás férfi nagyon problémás volt. Innentől mind a ketten a férfi receptjeivel foglalkoztak.
Én pedig levontam a következtetést: ha az volt megírva a sorsomban, hogy ezen a délelőttön, ebben a gyógyszertárban el kell töltenem egy negyedórát, akkor alakulhat bárhogy, de nekem ki kell várnom ezt az időt.
Month: May 2013
Olvasgatok
Egyszer már linkeltem be sorozatot erről a blogról, most megint megteszem. Mert érdemes.
- Válságok és közgazdászok – 1. rész
- Válságok és közgazdászok – 2. rész
- Válságok és közgazdászok – 3. rész
A korábbi kommentekből kiderül, hogy a sorozatnak még nincs vége, érdemes figyelemmel kísérni a blogot.
Pathview Bike
– Használjuk már végre ezt a sportkamerát arra a célra, amire való! – határoztam el magamat szombaton.
Nos, rövidre zárva: itt van alul ez a felvétel. Arra használtam.
Persze, nem volt ez ilyen egyszerű. Letoltam az első kört. Mint itthon kiderült, a kamera tíz perc után lekapcsolt. Kifújtam magamat, bekapcsoltam a hangjelzést – legalább a pittyegésből tudjam, hogy leállt – aztán újabb kör. Ekkor is leállt, de újraindítgattam. A két körből már összeállt a teljes útvonal felvétele. Megnéztem a nyersanyagot, oké. Betöltöttem a Premiere-be… és 10 másodperc után nemhogy szaggatott, de leállt a lejátszás. Biztonsági eljárás: driver uninstall/install, Catalyst konfig… de nem segített. Miaf? Egy idő után rákattintottam a videófájl tulajdonságlapjára és a szék mellé huppantam: valamiért 1440p-ben (1920*1440) rögzített, ráadásul 50 fps mellett, ami csak PAL módban létezik. Hmm. Aztán beugrott: pár nappal ezelőtt volt firmware frissítés, azután állhatott be erre az értékre.
Hát, ez gáz. Ahhoz már lusta voltam, hogy újból nekiszaladjak, így legyintettem: majd csak úrrá leszek a problémán. Drága legyintés volt, egy újabb körrel sokkal olcsóbban megúsztam volna.
Az egész napomat elcsesztem vele. Első lépésben a kamerához adott Cineform Studio programmal próbáltam átkonvertálni a felvételeket. A méretet sikerült is lecsökkentenem 720p-re, de az fps csökkentésénél mindig váratlan hibába futott a program. Mindegy, jó lesz így is. A Premiere már megette, sőt, szépen játszotta is. Lehetett vágni.
Aztán pár perc múlva megadta magát az AMD driver. Ilyenkor kiírja, hogy semmi gond, visszaállította magát, de ez óriási kamu. Driver uninstall, restart, online telepítés, Catalyst konfig, restart.
A fenti folyamatot egész konkrétan 28-szor(!!!) csináltam végig szombat délután. A fognyomom több helyen is ott van a kerti asztal fájában. A Premiere a nyersanyag lejátszásakor látszólag véletlenszerűen, de rendszerint egy-két perc után kinyírta az AMD drivert. Azért úsztam meg csak 28 reinstallal, mert emlékeztem, hol kellett vágnom, a többi részt egyszerűen csak átdobáltam a kimeneti fájlba.
Olyan is lett. Nézegettem, eleinte örültem is neki, de vasárnap reggelre már elmúlt a szerelem. Mivel még nem jött meg a beígért eső, hirtelen ötlettel nyomtam egy harmadik kört. Egy sokkal nagyobbat, sokkal izgalmasabbat.
Ezzel már nem volt semmi gond. Az új beállításokkal a kamera végig vette a távot, a Premier egyből megette a videófájlt, az AMD drivert is békén hagyta. Vasárnap estére készen is lett az anyag.
Itt láthatod, lentebb.
Tudom, elsőre ijesztő lesz, hogy 45 perc. De hidd el, megéri. Még én magam is le vagyok nyűgözve, mi csúszott ki a kezeim közül. Tedd fel a fejedre a fejhallgatót, nyomd ki a lejátszót fullscreen-re, aztán engedd el magad. Egy kicsit lassan indul, mert az elején népszerű helyeken jártam, ahol sokan lehettek az ösvényeken. De később… később beindul a móka.
Iszol te eleget?
Egy újabb valóságtól elszakadt mondat. Nem az első, irkáltam már ilyesmikről. Hogy ma már nem lehet annyit mondani együttérzésünk jeléül, hogy “részvétem”, mert egyből furcsán néznek ránk: még csak nem is őszinte? A részvét szó gyakorlatilag megszűnt, elfoglalta a helyét az őszinterészvét szó. De ugyanez a helyzet a ‘Hogy vagy?” kérdéssel is. Udvariatlanság komolyan venni és elmondani, mennyit javult pár napja az aranyerünk. Köszönés lett belőle: Hogyvagy? Köszjól! Nincs értelme a mögöttes tartalmat keresni, hasonlóképpen, mint ahogy azt sincs értelme firtatni, miszerint a szervusz üdvözlés eredetileg azt jelentette, hogy a szolgád vagyok. Olyanok is kevesen vannak, akik tényleg azt szeretnék kifejezni a köszönéssel, hogy legyen jó napom. Ennyiből a legszimpatikusabb forma a Gerald Durrell könyvekben az afrikai bennszülöttek “Látlak, uram!” köszönése. Pont annyit jelent, mint ami a kifejezésben benne van.
Nézzük akkor a címben szereplő kérdést. Nem tartozik a kedvenceim közé: számomra a felületes problémamegoldást testesíti meg. Látjuk a másikon, hogy valami nem stimmel: az illető máshogyan viselkedik, oda a vidámsága, a megszokott pozitív reakciók helyett csak negatívak jönnek, szóval az illető éppen magára húzta a szoba sarkát. Valamiért viszont mégsem azt mondjuk neki, hogy “Te, figyelj, van valami baj? Tudunk róla beszélgetni?” Nem, ehelyett jön ez a macsó szar, mely poénkodva egyben le is zárja a közeledést, nehogy már a csórikám tényleg ránkzúdítsa a bajait.
Ráadásul még veszélyes is. Erre az állapotra ugyanis az ital a legritkább esetben megoldás. Lehet, hogy az illető komolyan veszi. Persze, az ital tud valamit oldani a feszültségen, pillanatnyilag. De ha nagy a baj, akkor a berúgás után is ugyanolyan nagy marad, plusz jön egy emberes másnap, plusz egy adag lelkiismeretfurdalás, hogy milyen tré ember vagyok. És még az is lehet, hogy a szerencsétlen újabb berúgásokkal próbálja ezt az egész katyvaszt gyógyítani.
Ha nagy a baj, akkor tapasztalataim szerint egyedül a környezetváltozás segít. Kimenni stoppal Finnországba és kibérelni északon egy faházat két hónapra, aztán túlélni, éjszakai fürdőhöz jeget törni a közeli tóban. Keresztülgyalogolni az Alpokon. Megtanulni síelni/kajakozni/lovagolni és elmenni egy kéthetes túrára. Meg ilyenek. Reset, de nem alkohollal. A lényeg, hogy a testet is és a szellemet is lefárasszuk annyira, hogy ne foglalkozzon azzal, mi is van most az otthagyott hétköznapi életünkben. Aztán visszajönni, megoldani mindent és csodálkozni, mi is volt itt a probléma?
Valahogy így. Ha már mindenáron ragaszkodsz ehhez a formulához, akkor legközelebb kérdezz így: “Csavarogsz kedvedre eleget?”
Az aranykupolák városa: Kijev (5/5)
Sokat kellett várni, de eljött ez a nap is. Le lett cserélve a gépem, valamelyest megtanultam a Premiere-t, kitapasztaltam, milyen metódusokon keresztül lehet eljutni még weben keresztül is élvezhető, elviselhető méretű videófájlokig.
Érdekes összeállítás sült ki belőle. Belekerült a Zil daruskocsi találkozása az esküvői limuzinnal egy koccanás miatt leszűkített útkereszteződésben, belekerült a sárga golyók távgyaloglása a botanikai parkban, a népművészeti gruppok hétvégi nótázásai a lezárt főutcán, szóval van benne anyag. Hangulatában sajnos nem adja vissza teljesen az eltöltött napokat, mert a meglátogatott műemlékek nagy részében tilos volt mindenféle képrögzítés. Ettől függetlenül a szerzetesek barlangjában megrizikóztam pár másodpercet, pedig ott voltak a legmarconább őrök. (Nem mintha a templomokban kisérőként mellénk szegődő öregasszonyok kevésbé lettek volna ijesztőek.)
Recent Comments