A teraszon olvasgattam, amikor gyanús hangokat hallottam az erdőszéli mogyoróbokorból. Valami nagytestű kutya zörgette az ágakat, veszettül. Ez rendszerint hanyag gazdát és valamilyen macskát is jelent, így kisétáltam a kert végébe. Macskát nem láttam, és ez meg is ijesztett egy csepet, hiszen a két méteres bokor a vékony ágaival nem sok menekülési lehetőséget jelent nekik. Aztán egyszer előjött a kutya és elszaladt. Azaz a helyzet vagy így, vagy úgy, de rendeződött.
Visszamentem olvasgatni. Pár perc múlva újból rezgett a bokor. Picúr tört ki alóla, majd fekete csíkként berongyolt az udvarra. Gondolom, ennyi idő kellett hozzá, hogy a sokktól lefagyott macska újrabootoljon. És ki lehet találni, mit csinált az addig udvaron pihenő másik két macska? Kihasználták, hogy Picúr még nem teljes értékű, így mindketten megtámadták. A macskáknál ugyanis folyamatos a hierarchia harc. Picúrban viszont még benne volt a kutya elleni elszántság, így mind a két másik opponenst lenyomta.
Mondtam én, hogy egyszer még igazi macskát nevelek belőle.