Lent és fent

Huh, igen hullámvasutas nap volt. Kezdődött ott, hogy tegnap este végképp bekrepált a fürdőszobai csaptelep és a család nem igazán méltányolta a a’zuhanyozzatok hideg vízben, nagyon egészséges’ tipusú problémamegoldást. Gondolkoztam, hogy hívok szerelőt, de amire kijön, szuttyog vele, helyből egy tizes, aztán lesz egy öreg, megkókányolt csaptelepünk. Inkább veszek 15e körül egy újat és felkókányolom magam.
Így is lett, ma reggel elszaladtam boltba, megvettem a legegyszerűbb zuhanyzós csaptelepet, lenyomtam a lakásban a vizet (a csempecsap inkább csak dekoráció), némi fejvakarás után elhárítottam az illesztési problémákat is, működött. Örömömben kipucoltam a szifont, utána a lefolyót, full service.
Rögtön le is teszteltem, majd kiültem a teraszra dolgozni. Erre a netbook mutatott be két betonkeményre fagyást röpke egy óra alatt. (Emiatt be is ragadt egy sürgős levél, amelyről azt hittem elküldtem. De hát ahol dolgoznak, ott hullik a forgács.)
Becuccoltam (szemüveg a póló kivágásába, mobilok zsebbe, minden más a kézbe), aztán odabent a kezembe akadt a permetezőszer, melyet szintén ma reggel vettem. (Takácsatka, hogy rohadjon meg. A múltkor használt Actaran mindenre jó, csak takácsatkára nem, így ez a szerencsétlen élősködő akkora életteret kapott, mint még soha. Élt is vele.) Kivittem a kisházba és akkor vettem észre, hogy előkerült a hátsó kulcs. Már reggel óta ki akartam menni szedert legelni, de kulcs híján lusta voltam megkerülni a fél világot. Naná, hogy kimentem. Szederszemezgetés közben tűnt fel, hogy igen elszaporodott a környéken a parlagfű, márpedig ez napokon belül virágzani fog és lészen akkor nagy sírás-rívás. Elkezdtem kitépkedni, először csak a kerítésnél, aztán átmentem a hársfákhoz, onnan a ház elé, majd a játszótérre végül a betonkerítéshez. Impozáns kupac lett belőle. Persze közben feltűnt, hogy az a nyavalyás gyapjaslepke is elárasztott mindent, köszönhetően a nedves időszaknak, így felkaptam egy metszőollót és belevetettem magam a dzsumbujba. Csúsztam, másztam, de a dzsumbuj megszűnt. Sajnos ezzel egyidőben a szemüvegem is, azt ugyanis elfelejtettem lerakni a lakásban és valahol kiesett a pólókivágásból. Idegbeteg keresgélés kezdődött. Végigmásztam mindent, ahol lehetett. Ahol nem lehetett, azt is, pedig ismerem az aranyszabályt, miszerint mindent ott kell keresni, ahol elő is fordulhat. Végül áttúrtam az elhordott gyomkupacot is. Mondhatni igen gusztusos volt, mindent belepett a fehér genya, sértett gyapjaslepkék igyekeztek berepülni minden testnyílásomba és amerre néztem, mindenhol csak parlagfű volt körülöttem. Itt sem találtam meg. Mentem még egy kört a ház körül, semmi. Hangos sóhaj, lezuhanyoztam, tiszta ruha, irány a Vision Express, új szemüveg. (Az utóbbi két hónapban borzalmasan megromlott a szemem, nemhogy olvasni nem tudok szemüveg nélkül, de dolgozni se a netbookon, a Kindle-ről nem is beszélve.)
Elindultam a buszmegálló felé, majd hirtelen ötlettől vezérelve visszamentem, végigtúrni még egyszer a bozótost. Szép ruhában. Lehet, ez hatotta meg a Nagy Rendezőt, mert egyszer csak beleakadt a kezem a szemüveg szárába. Remek, megint kerestem 25e forintot. Kiültem a teraszra, hogy akkor most már tényleg dolgozok, amikor eszembe jutott, hogy a netbook ma lefagyós kedvében van. Mondjuk, nem volt nehéz, öt perc után ugyanis lerohadt. Alapvetően a wifi driverre gyanakodtam, mivel mindig azzal kezdődött a móka: elment a hálózat és utána bármihez nyúltam, jött a fagyás. Rádugtam a vezetékes hálózatra, aztán nézzük, mit lehet tenni a driverrel. Erre megint lefagyott. Ekkor ugrott be, hogy a régi céges laptopom is csinált hasonlókat és akkor a Chrome volt a bűnös. Gyorsan felraktam egy Operát, lecsekkoltam a wifit. Sok mindent nem lehetett vele tenni, a Broadcom-nak nincs hozzá drivere, a Windows driverből meg a legfrissebb volt fent. Viszont ha már itt jártam, szépen bekonfigoltam az Operát és azt kell mondjam, tetszik. Nagyon régen láttam utoljára, ahhoz képest sokat javult. Jöhetett az éles teszt, nekiálltam dolgozni. Egy óra billentyűcsapkodás után semmi fagyás, szóval úgy néz ki, ez is megoldódott.
Most már csak utól kellene érnem magamat.

9 Comments

  1. Örömmel hallom, hogy tetszik az Opera, már régóta az az első számú böngésző nálam, és mindenkinél, aki hallgat rám :).

  2. Üdv!

    Ebben a posztban minden volt, remélem más is átélte.
    Joep, ismét bebizonyította a ház ura mindenre képes, csak a hölgyek ezt ne hogy alapnak vegyék, mert akkor jaj nekünk!

    Igazából tisztellek, hogy ennyi mindent egy napra be tudsz zsúfolni.

    Proxy

  3. En a feletol kidoltem volna a sarokba, ugyhogy +1

  4. a ház ura
    Ez jól hangzik, csak Nej meg ne lássa. :)

  5. @Caleb:
    Sőt, egyre jobban tetszik. A kis teljesítményű netbookon határozottan jobban muzsikál.

  6. Szeder. Hmmm. Nekem idén kimaradt: faeper volt, málna volt, szamóca volt, de szederhez nem jutottam.

  7. JoeP !

    A gyapjaslepke az amit a köznép lisztecskének hív ?
    És ha az, akkor az ellen mit használsz ami használ ?

  8. Actara-t használok, de nem mondom, hogy tökéletes. A nagy előnye, hogy felszívódó, tehát azokat a tetveket is pusztítja, akik jól bepáncélozták magukat. (Sajnos a takácsatkára nem jó, ezt idén nagyon megszívtam.) Tavaly kisérletezgettem mindenféle kontakt szerrel, de durván nem jött be, gyk. minden növényem lisztfehér lett és elsorvadt. (Közvetlenül mellettünk van az erdő ás brutálisan el van fertőzve.) Tavaly annyit csináltam, hogy drasztikusan megmetszettem a növényeket, hogy felfelé terjeszkedjenek, mert a gyapjaspille a földközeli terepet szereti.
    Idén próbáltam ki az actara-t először, és ahhoz képest, hogy az erdő most is katasztrófa, sokkal kevesebb nálam a fertőzés. Persze, van, de ennyi még elmegy.

  9. Köszönöm az infot. Nekik esek az actaraval.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

© 2020 MiVanVelem

Theme by Anders NorénUp ↑