Tegnap éjjel szokás szerint kiültem a teraszra. Magam mellé készítettem egy üveg vörösbort, egy szivart. Kihoztam a Kindle-t és azt mondtam, hogy erőt veszek az informatikusi mentalitásomon és el fogom olvasni a manuált.
Csakhogy amint kiültem, fürtökben csimpaszkodtak rám a szúnyogok. Túl sok kedvem nem volt befújni magamat, de aztán eszembe jutott, hogy lassan egy éve őrizgetünk valami ipari mennyiségű fáklyát, meg szúnyogriasztós olajat. Nosza, ki is hoztam a kompaktot, az asztalra rakhatót, feltöltöttem, kiborítottam (így mindent átitatott a citromolajos trutyi), végül azért csak be is gyújtottam.
Baromi hangulatos lett. A fáklya pont adott annyi fényt, hogy olvasni tudjam a Kindle-t. Sőt, be is indított egy nosztalgiahullámot: amikor nagyon régen gyertya mellett olvastam, meg zseblámpával takaró alatt.
Olvasgattam, pöfékeltem, időnként kortyoltam a borból vagy megsimogattam az ölemben fekvő kismacskát. Így telt az idő hajnali egyig. A kismacska (az én névötletem Spongya Róza, mert egyszerűen nem tudsz kirakni annyi vizet a tálba, amennyit ne szívna fel egyből, utána pedig előszeretettel hentereg bele a koszba, bundájára gyűjtve azt) időnként lemászott, becserkészett egy, a környéken bóklászó/csapkodó/hisztiző bogarat és megette. Szeretem az ilyen határozott megoldásokat. Látszik, hogy apuci macskája lesz. (Tegnap éjjel megette Barna tányérjáról a fűszeres/csípős hagymás tésztát. Utána pedig tisztára nyalta a tányért. Na, ez a macsek még nincs elronta Whiskas-szal.)