Ütőerek elpattannak,a szép lányok mind megrokkannak,
A borotvád miért éles, hideg csuklód mitől véres?
Reggel, este zeng a dalom
Fogyasztói társadalom
Múltam bátran letagadom
Van, ki rámszól? Nem is tudom.Nem voltam és nem is leszek
Sárból jöttem, porba megyek
Reggel, este zeng a dalom
Fogyasztói társadalom
Múltam bátran letagadom
Van, ki rámszól? Nem is tudom.
Egyik nap ebéd után elálmosodtam. Annyira nem, hogy aludjak is, de annyira igen, hogy aktív résztvevőből passzív befogadó legyek. Betettem a winampba a Nyugati Pályaudvart és eldőltem a kanapén.
Utoljára kábé 16 éve hallgattam meg ezt a lemezt. Nem tartozott a kedvenceim közé, nem is igazán tudtam mit kezdeni vele. Csomó duma, kevés zene, átlátszó messianizmus… nem értettem. El kellett telnie egy csomó évnek, hogy szépen összeálljon az egész.
Mivel a fiam mostanában erősen érdeklődik a történelem iránt, gyorsan be is dobtam a könyvtárába a lemezt. Aztán elgondolkodtam, mit is válaszolok neki, ha kérdez. Mit akar mondani ez a darab? Mi is a baj a fogyasztói társadalommal? Egyáltalán, baj-e a fogyasztói társadalom?
Első körben nézzük meg, hogyan élnek az emberek azokon a helyeken, ahol nem valamilyen fogyasztói társadalom működik. Nem tartom magam minden tudás letéteményesének, de nekem nagyon úgy tűnik, hogy ezeken a helyeken csapnivaló az életszínvonal, óriási a szegénység és a műveletlenség. Tehát – dacára az összes kellemetlenségnek – valami előnye azért mégis van.
Eleve, mi is ez a fogyasztói társadalom? Amennyire tudom, előtte a munkaerő annyi bért kapott, hogy a munkaerejét újra tudja termelni. A fogyasztás az elit privilégiuma volt. Ebből persze volt zúgolódás, voltak véres tüntetések, szakszervezeti háborúk. A helyzet nagyjából a Ford T-modell környékén változott meg, ezek annyira olcsó autók voltak, hogy már a jobban kereső munkások is megengedhették maguknak. Innen alakult ki lassú evolúcióval az az állapot, hogy a munkások egyre több fizetést kaptak – így a szakszervezeteknek be lett fogva a szájuk – miközben kifejlődött egy erős gondolkodásformáló áramlat – nevezzük marketingnek – mely társadalmi szinten alakította előírássá, elvárássá a vásárlási vágyat. Azaz hiába keres többet mondjuk egy autógyári munkás, de a pénzét arra költi, hogy kétévente lecseréli a mosógépét, évente a számítógépét vagy a tévéjét. A mosógépgyárban dolgozó munkás meg háromévente lecseréli az autóját, így a gyártók szempontjából tulajdonképpen minden rendben van, hiszen ugyan többet fizetnek a saját munkásainak, de a más gyárak dolgozóinak többletfogyasztásából ezt vissza is kapják. Látszik az is, hogy egyik gyárnak sem éri meg tartós termékeket gyártani, hiszen ekkor kimarad a körforgásból, egyszerűen csak nettó befizető lesz: magasabb bért fizet az alkalmazottainak, miközben nem jut akkora jövedelemhez, mert a más gyárak alkalmazottai nem kétévente, hanem mondjuk csak tízévente cserélik le a mosógépüket. A körforgás tulajdonképpen működhet is, a reciklálást kell tökéletesen megoldani (jelenleg nincs) és ekkor csak energiát kell betáplálni a rendszerbe, cserébe a nagy tömegek úgy érzik, hogy jól élnek: fogyaszthatnak. Sőt, a társadalom elvárása, hogy fogyasszanak, tehát meglesz az a jó érzésük, hogy miközben kielégítik vásárlási (szerzési) vágyaikat, még mintapolgárok is lesznek.
Akkor tényleg, mi ezzel a baj?
Az értékek félrecsúszása. Ugyanis ez a rendszer azt sugallja, hogy azért élsz, hogy fogyasszál. Nézzél meg egy akármilyen reklámot: a szereplők szószerint elélveznek, ha le tudják cserélni a Grandmaster 6000 terméküket Grandmaster 9000 termékre. Egyfelől erre szükség van, hiszen így állandósul a fogyasztói vágy, de másfelől elsikkad, hogy a pénzünkön mást, fontosabb dolgot is be tudunk szerezni.
Az élményt.
Ugyanis akárhogy is nézzük, az élet célja nem az, hogy beszerezzünk egy új Word szövegszerkesztőt, mely 6742 új feature-t tartalmaz, melyek közül talán kettőt fogunk használni. Lehet örülni persze ennek is, de az igazi élmények nem ebből fakadnak, hanem az élet megéléséből. Ráadásul ezekhez nem is kell túl sok pénz. Elrepülni fapadossal Stockholmba, héderezni pár napot egy Youth Hostelben aztán hazarepülni – kábé ötvenezer forint. De mekkora élmény! A görög evezős túránk 3 személyre hetvenezer forint volt, de az élményt le sem lehet írni. (Oké, csaltam, ehhez azért szükség volt arra, hogy legyen három kajak az udvaron.) Kapcsolatunk kezdetén Nejjel simán nekiindultunk az országnak stoppal, aludtunk, ahol ránkszállt az este. Élmény. Ha vastagabb a pénztárcád, akkor beleférnek drágább élmények is: elmehetsz csavarogni a Yosemite sziklái közé, leballaghatsz a Grand Canyon aljára, végigsétálhatsz éjjel Las Vegas főutcáján. Ha ezek túl drágák, akkor elmehetsz januárban Káposztafalvára és beveheted magad a jég birodalmába. Vagy kimehetsz Erdélybe, végigcsavaroghatod a falvakat. És ezek még csak utazási élmények. Nem beszéltem szinházi vagy olvasási élményekről, gasztronómiáról, a szerelemről… de meghatározó élmény tud lenni az is, amikor az apuka először vakarja ki a fülig érő szájjal vigyorgó, egyébként pedig nyakig szaros utódját a pelenkából.
Ez mind-mind olyan tevékenység, mely kimutat a fogyasztói társadalom ciklusából. De neked, mint egyénnek, ez kell, hogy fontosabb legyen. Állandóan a fejeden kell legyen egy védőernyő a marketing ellen, tudnod kell, mik az alapvető igényeid, mik azok, melyeket a fogyasztói társadalmon belül mindenképpen meg kell venned – de nehogy már az élet élményeinél fontosabb legyen az, hogy évente cseréld a mobiltelefonodat és mindig a legvagányabb cuccot villantsd meg a haveri körben.
Száz szónak is egy a vége, a fogyasztói társadalom szvsz jó. Van benne fejlődési kényszer, és buta az, aki nem látja, hogy az egymás utáni nemzedékek mennyivel jobb életszínvonalon élnek. Csak éppen nem szabad hagynunk, hogy kizárólagosan ez jelentse számunkra az életet.
Ja, és a Nyugati Pályaudvar legfontosabb gondolatát nehogymár említés nélkül hagyjam. Ezt Ecsédi fogalmazza meg, amikor Vizi éppen kilöki a fogyasztói társadalomból. Röviden összefoglalva: ha az, aki El Van Felejtve (aka az Isten) megengedheti magának, hogy népeket felejtsen el negyven évre, hagyja őket tetszhalott, vegetatív állapotban, akkor a világ többi része sem lehet nyugodt, hiszen ez azt jelenti, hogy Isten, akit az emberek elfelejtettek, szintúgy elfelejtette a komplett emberiséget.
Recent Comments