Méghozzá úgy, hogy szinte nem is használom a kerékpárt. Eltekintve a környéken rohangászástól, eddig egyszer mentem csak vele 55 kilométert.
Ellenben egy csomószor raktam rendbe. A fene tudja, mi történik a fészerben, de mindig, amikor előszedem, annyira tropa, hogy úgy kell életet lehelni bele. A macskák fárasztanák le éjszakánként?
Ma is. Elővettem… és káromkodtam. Az első kerék annyira leeresztett, hogy gyakorlatilag ráfon toltam hátra a teraszra. Rápumpálni eddig is mindig rá kellett, de ennyire még soha nem fogyott el belőle a levegő idén. Kikaptam a belsőt (el is tört az egyik pöcök, hiába, kiestem a gyakorlatból), és egyből ki is vágtam a gumit a kukába. Bontottam egy újabb Continentalt. (Mindig van otthon pár dobozzal.) Csak úgy, a földön, nyomtam bele 1-2 atmoszféra levegőt, pusztán csak megnézni, nem lyukas-e gyárilag. Kicsit megnyomkodtam… abban a pillanatban nagy durranás: a gumi kettérobbant. Vadonatúj Continental gumi. Miközben egy másik, alig használt Continental magától elengedett, állás közben.Jobban visszagondolva, az utóbbi időben a többi Conti gumival is volt valami baj: nem lehetett rendesen felpumpálni, sok levegőt engedtek el 1-2 hetes állás közben, hamar eldurrantak.
Zavarban is vagyok némiképpen. Ennél azért ez egy jobb márka. Most vagy elkurvultak, vagy hamisítványok árasztották el a magyar piacot. De szinte mindegy is, az biztos, hogy most egy ideig más tipusra állok át. És veszek belőle legalább egy kilót. Meg gumiragasztó foltokat. Plusz defektszerelő pöcköket.