Van egy ember, akivel éveken keresztül bizalmas kapcsolatban éltél, majdhogynem a barátod volt. Aztán messzire kerültetek egymástól, nagyon ritkán találkoztok. Az illető közben eladta a lelkét, ügynök lett. Abból az agymosott fajtából, aki minden elé rendeli azt, hogy az árujából minél többet eladjon. Akivel rendesen beszélgetni sem lehet, mert valahogy mindig vagy a termékére, vagy annak gyártójára terelődik a szó. Szép lassan le is épül a kapcsolat.
Eltelik sok-sok év. Az illető egyszer csak rádtalál a neten és ír egy abszolút normális levelet. Nyoma sincs benne annak, ami miatt anno szomorú szívvel lehúztad az ismerőseid listájáról. Örülsz, persze. Első lendületből meg is írod neki, hogy jaj de jó, hogy újra lehet veled beszélni, kinőttél végre az agymosott korszakból.
És csak a hónapok óta tartó néma csend döbbent rá, hogy nem, erről szó sincs. Neked viszont, ha akaratlanul is, de sikerült őt annyira vérig sértened, hogy immár ő húzott le téged az ismerősei listájáról.