Ha a kortársait figyeljük, általános volt az a vélekedés, hogy Karinthy Frigyes nagy zseni, aki elaprózza a tehetségét. Írt több ezer krokit, humoreszket, de a regényt, a nagy regényt nem írta meg.
Vegyük észre, hogy ez a kritika elsősorban a kort minősíti. Akkor semmibe sem nézték az apró írásokat, mindenki nagy, igazi regényekben gondolkodott. Ma már a nagy regények nem jelentenek olyan sokat. Persze, tudunk róluk, hogy vannak – de már senkinek nincs arra sem ideje, sem felesleges szellemi kapacitása, hogy elolvasson egy 500 oldalas jellemfejlődési regényt.
Ezzel szembe a rövid, apró írások sokkal népszerűbbek lettek. Az emberek a gyors igazságokat, a könnyen emészthető hangulatokat keresik. Hiszen lassan már a blogbejegyzés is hosszú lesz, elég helyette a twit, meg a like.
Month: February 2011
Minden rendben van
Alapvetően nem mennek rosszul a dolgok az országban. Keserűnek keserű a pirula, de talán már a gyógyulás irányába haladunk.
Elmagyarázom.
A Gyurcsány érában már lehetett sejteni, hogy nem ez a gödör alja. Nagyon rosszul kormányoztak és bőven megérdemelték a bukást. De ez még nem a betegség végét jelentette. Ekkor az emberek nagy része ugyanis megváltóként hitt a másik félben. És ez hiba, nem is kicsit. A politikában ugyanis nem hinni kell, legalábbis nem úgy, mint egy vallásban. Ahhoz, hogy ez az ország rálépjen a gyógyulás felé vezető útra, még a másik félnek is bele kell szaladnia egy hatalmas pofonba, még buknia kell egy nagyot. Ez mindenképpen szükséges ahhoz, hogy az emberek kiábránduljanak a messianizmusból. Ne egy magát istenítő politikustól, ne az államtól várják azt, hogy minden gondjukat megoldja helyettük, hanem ébredjenek már fel és döbbenjenek rá, hogy rajtuk áll, milyen lesz az élet az országban.
Tényleg csak az a kérdés, hogy ha megkapjuk ezt a pofont, akkor fel tudunk-e még állni a földről?
Kromofág
Mostanában – pár hónapja – egyre több bajom van ezzel a Chrome-mal. Rendszeresen eljátssza – és meglepő módon főleg a Google Office oldalain – hogy elsőre nem mutatja meg a lekért lapot, 20-25 másodpercig próbálkozik, majd dob egy hibaüzenetet. Az azonnali refresh-re viszont már adja is a tartalmat. Borzasztó kényelmetlen és időrabló.
Természetesen kipróbáltam egy csomó mindent. Mivel a jelenség mind a netbookon, mind a desktop gépen jelentkezett, így már nem kellett sem a hálózati kártyákkal, sem a wifi AP-vel foglalkoznom. A routerre felraktam a legfrissebb firmware-t, apró lépésekben drasztikusan csökkentettem az MTU-t, hiába.
Érdekes tapasztalat volt, hogy ugyanaz a netbook ugyanazokkal az oldalakkal Szlovákiában tökéletesen ment. A munkahelyemen szintén.
Ezek alapján nyugodtan mondhatnám, hogy tuti a szolgáltató kefél el valamit (T-Home, tehát reális) – de ennek meg ellentmond, hogy mindkét gépen bármilyen más böngészőt használok, nincs semmi gond.
RTFM. Megnéztem, mit mond a Chrome help. A szokásos bullshit: biztos a tűzfalad van rosszul konfigurálva. Megnéztem a Chrome fórumában – és rámdőlt a beépített szekrény. Az utóbbi egy évben több tucat topik nyílt a témában (itt az egyik legjellemzőbb), de hivatalos választ nem láttam, a leggyakoribb válasz pedig az, hogy tűzfal, vagy DNS prefetch, vagy töröld le a kukikat, a history-t és a cache-t. Természetesen egyik sem segít. És ez így megy lassan egy éve.
A munkahelyemen más baj van. Az ottani gépemen a Chrome a formoktól száll el: elkezdek gépelni egy mezőbe, aztán úgy 10-20 karakter környékén elsötétül a képernyő, bejön az a ronda fekete hibaablak és közli, hogy itt baj történt. A refresh-re már a webalkalmazástól függ, mi történik, megmaradt-e a form tartalma, vagy sem. Szintén rákerestem a Chrome helpjében, természetesen megint a tűzfal a hibás. Más böngészőnél a hiba nem jelentkezik.
 |
| From Segédlet |
Ne vigyorogj, megfordult már az is a fejemben, hogy az XP/Vista/Windows7 beépített tűzfalába raktak bele Ballmerék valami huncutságot, hogy szivassák a Chrome felhasználókat – de a fórumon voltak Linux és Mac felhasználók is.
Mindenesetre baromi kényelmetlen. Az ugyanis látszik, hogy kétszereplős a játék. A Chrome valamit másképpen csinál, mint a többi böngésző, és ezt a valamit bizonyos – egyébként valószínűleg szabványos – hálózati konfigurációk hasbaakasztják. Az egymásramutogatás meg minden, csak nem adekvát válasz. Én meg itt vagyok zavartan – nem véletlenül váltottam évekkel ezelőtt Firefoxról Chrome-ra, egyértelműen kellemesebb összhatású, gyorsabb és praktikusabb böngésző volt az utóbbi. Most meg egy ilyen bosszantó, megfoghatatlan, ennek ellenére láthatóan nem kezelt probléma miatt mehetek vissza.
Flashmob a Keletiben
Azaz mit csináljon hétvégén az unatkozó gyerekvasutas?
Igen, jól tippelt, aki elkezdte keresni a múltkori Mikulást az ugrálók között.
Mapez 2.0
Térjünk még vissza arra a múltkori koncertre, azon belül is a Manökken Proletairz formációra. Előtte semmit nem hallottam róluk, ezért is lepett meg, amit produkáltak. Például nézzük meg azt a szöveget, melyet a korábban berakott videón is énekelnek:
Két szemed vesd a földre elég gyakran
Ne lássák benne a csillogást
Vad szenvedélyeknek büszke árja
Meggátolja az előrejutástLégy szabad, de ezt sose lássák rajtad
Jogos haragod is rejtsd csak el
Fedezd el minden egyes hibádat
Ha jól csinálod, ez égig emelÉlj magyarul, szólj magyarul,
de este, mikor hazaérsz lélegezz majd szabadon
És fogadod, el nem fogadod
A dichotom felosztást, mi blokkolja a tudatod
Van társad a lélegzésben
És kábé nyolcan figyelik, hogy beérsz-e majd reggel
Van rendszer az ellenőrzésben
És az őszinteség híján kissé kényszerű a mosolyodTudd azt, ki vagy, és miért bírod ezt ki
Nyakadban medálon a céljaid
Szabályosabb lépés, szabályosabb légzés
Ösztönvilágod majd megtanítLégy szabad, de ezt sose lássák rajtad
Jogos haragod is rejtsd csak el
Fedezd el minden egyes hibádat
Ha jól csinálod, ez égig emelÉlj magyarul, szólj magyarul,
de este, mikor hazaérsz lélegezz majd szabadon
És fogadod, el nem fogadod
A dichotom felosztást, mi blokkolja a tudatod
Van társad a lélegzésben
És kábé nyolcan figyelik, hogy beérsz-e majd reggel
Van rendszer az ellenőrzésben
És az őszinteség híján kissé kényszerű a mosolyodKényszerű a mosolyod
Ezen belül is kiemelném ezt a sort: “És fogadod, el nem fogadod a dichotom felosztást, mi blokkolja a tudatod“. Egy sor, de borzasztóan tömény leírása egy állapotnak. A dichotom felosztás az, amit konyhanyelven fekete-fehér látásmódnak nevezünk. Amikor mindent egy szigorúan csak két állapotot ismerő szemüvegen keresztül látunk. Ismerős? Például a tipikus Mi és Ők felosztás. Hogy mást ne mondjak: Mi – az igazi magyarok, az igazi fideszesek, az igazi liberálisok – és Ők, azaz mindenki más, az ellenség. Amikor azt nézzük, melyik tábor mellett áll egy író, egy színész vagy egy zenész – és nem azt, hogy mit akar mondani. Mindenkinek, nem pedig csak egy csoportosulásnak. Nagyon tömör, nagyon erős megfogalmazás – és nagyon jellemző is manapság.
És persze a dichotom felosztás nem csak az egyes emberek tudatát képes blokkolni, hanem az ország kollektív tudatát is.
Recent Comments