Month: December 2010

Váratlan mosolyok

Mostanában kifejezetten pocsék kedvem van, fáradt is vagyok, meg ilyenek. Kevés dolog tud mosolyt csalni az arcomra. (Na jó, tegnap, amikor a Bornai kétméteres fasznak öltözve rohangált a szinpadon, a többi zenész pedig rombusz alakot formázott, melyen a fütyi át-átbújt, azon azért vigyorogtam rendesen.)

A ma reggeli mosoly pedig egészen váratlan volt. A reggeli kávéhoz futottam át a sajtót – és az RSS readerem démona sátáni időzítéssel tett egymás mellé két hírt:

From MiVanVelem

Na, ez az, ami már annyira szánalmas, hogy csak nevetni lehet rajta. A Times, mint balliberális média. Istenem, megáll az ész.

Mrs Cake

Még a nyáron autóztunk valahová és én éppen a nagy magyar orgonaszólókról tartottam előadást Nejnek.
– Nem tudom, feltűnt-e neked, hogy milyen erős Emerson behatások vannak Pressernek abban a Hammond orgonán előadott szólójában, melyet a…

Elakadtam. Mostanában egyre többször fordul elő velem, hogy elgondolok valamit és amikor ki akarom mondani, az utolsó pillanatban pont a lényeg esik ki az agyamból. Most például a dalnak a címe. Egy nagyon ismert, általunk cafatokra agyomhallgatott dal címe.
Görcsöltem még egy ideig, aztán legyintettem. Az a hülye német, az.

Az ember agyát viszont nem akármilyen fából faragták. Durván havonta felmerült a mélyből egy kellemetlen érzés. Hogy van nekem egy félbehagyott gondolatom. Be is ugrott, hogy kellene hozzá a dalnak a címe. De az már nem bukkant elő.

Egészen múlt hét csütörtökig. Éppen a munkahelyemről kocogtam haza estefelé, amikor az agyam diadalmasan előállt a megoldással: Kotta Nélkül Élem az Életem! Fejben végigpörgettem és ott volt benne az orgonaszóló, szépen. Na, csak nem vagyok annyira hülye – dőltem hátra elégedetten az autó ülésében.

Péntek reggel mentem vissza melóba, amikor kis híján elharaptam a kormányt. A Sztár FM reggeli műsorában beraktak egy régi LGT számot. Találd ki, melyiket. Igen, azt. Meglehetősen sokat hallgatom az adót, az sem zavar, hogy kevés számot adnak, sok ismétléssel – ennek ellenére fél éven keresztül egyszer sem kaptam el ezt a számot.
És most igencsak gondolkodóba estem. Az történt, hogy az agyam félévnyi görcsös kapirgálás után teljesen véletlenül pont most bukkant rá a hiányzó információra… vagy öntudatlanul bekapcsolódott volna a premonition mode?

Csak képek

Ropogós friss hó, szél semmi, kellemes idő… ugyan ki bírna ilyenkor otthon üldögélni? Van az erdőnek egy olyan blokkja, melyet még nem fedeztem fel. Kell-e ennél jobb alkalom?

Történet most nincs, csak képek. Azok is csak ilyen mobiltelefonosak, mert – én sem értem, miért – de nem vittem magammal fényképezőgépet.

From MiVanVelem
From MiVanVelem
From MiVanVelem
From MiVanVelem
From MiVanVelem
From MiVanVelem
From MiVanVelem
From MiVanVelem

Ez pedig egy érdekes kombináció. A tábla azt mondja, hogy a következő állomásig menjünk behunyott szemmel.

Aztán kábé hat méter séta után jött egy ötös elágazás. Ebbe kell belesétálnia a delikvensnek behunyott szemmel. Vidám.

ps.
Már sokkal később jöttem csak rá, hogy pont a forgalommal szemben mentem végig a tornapályán.