Teletök

Mivel a mai napot Veszprém közelében fejeztem be és mivel véletlenül pont ma keletkezett egy szabad délutánom (aztán hosszú ideig megint nem lesz), így elhatároztam, hogy tartok Veszprémben egy Lassú Sétát.
A Lassú Séta egy olyan fajtája a rendszeres karbantartásnak, amikor egy kellően kellemes terepen (Veszprém abszolút ideális) elindul az ember és kényszeríti magát, hogy ne pörögjön az agya, ne kapkodjon a teste. Résztávokat szoktam kitűzni és meg szoktam határozni hozzájuk egy időt, melyen belül nem szabad megérkeznem. Muszáj kirakatokat, embereket nézegetni, gyönyörködni egy-egy épület dekorációjában – mert egyébként nagyon nehezen telik az idő. Ha jól csinálom, a végére kellemesen melankolikus hangulatba esek, a légzésem, a gondolkodásom lelassul, megnyugodok.

A Malom borozó mellett dobtam le a kocsit, ettem vacsorára egy magyaros tócsit (gyk. kolbászos/hagymás/lecsós feltéttel), ittam egy pohár juhfarkot, aztán gyalogoltam egy hatalmasat. Egyedül voltam, sötétben. Ideális állapot az időutazáshoz. Minden sarkon, ahol eszembe jutott valamilyen emlék, megálltam és visszajátszottam a jeleneteket. Hosszú tíz percekig álltam azokon a sarkokon, ahol életem nagy elhatározásaival vártam különböző nőnemű egyedeket. Bekaptam egy sütit a Mackóban. (A Bakony eszpresszó, ahol megszerettem a vermouthot, már nincs.) Bementem az A épület aulájába, üvegen keresztül benéztem a koleszba. Nem tetszett. Bedugtam az orrom a Nagymocskosba, átsétáltam a Kismocskosba, ott ittam is egy kávét. Örömmel konstatáltam, hogy semmi sem változott, a Kismocsi most is egyemistákkal volt tele és mindegyik keresztnevén szólította a csapost. Felsétáltam a Tudósotthonhoz, majd lementem Veszprém legromantikusabb, alig kivilágított részére, végül alulról jutottam vissza a Malomhoz. Teljesen szentimentális állapotban.

A kocsiban betettem Laurie Andersontól a Strange Angels-t, felcsavartam a potmétert csutkáig – és fogalmam sincs, hogyan értem haza. Hallgattam a zenét, feloldódtam – és valahol, a gondolkodás perifériáján vezettem. (Nyugi, sztrádán és lassan.)

Otthon – még a cipőlehúzás előtt – benéztem a konyhába, bekaptam három cent fenyőpálinkát. Már csak egy kellemes, tétlenségben ellebzselt este kell és teljes lesz a regenerálódás.

A dolgozószobában Nej azzal fogadott, hogy Picúr valahogyan beszökött a hálószobába és úgy elbújt, hogy nem lehet kizavarni, az autón pedig elromlott a teljes első világítás, tompítottal, helyzetjelzővel egyetemben, de mire elvitte ma reggel a megbeszélt időben a szerelőhöz, addigra minden megjavult, majd ahogy elindult a szerelőtől, minden újra elromlott és egyébként sem működik a fél évvel ezelőtt beszerelt marha drága cirkónk, csak egy hibakódot ír ki, miközben jön a tél és mi itt állunk fűtés és melegvíz nélkül.
Lendületből nekiálltunk bekúszni szobánk mindegyik szögletébe, de az istennek sem találtuk azt a nyűves macskát, aki persze pont ilyenkor felejtett el nyávogni, aztán elkezdtem előtúrni a cirkó manuálját, melyet persze elsőre nem találtam, pedig nálam tíz évre visszamenőleg mionden le van fűzve, fel van iratozva, de aztán a tizenkettedik gyorskapcsos mappában megtaláltam, aholis azt írták a hibakódra, hogy nézzem meg, be van-e dugva a konnektorba, amennyiben igen, akkor hívjam a szerelőt, ami persze helyből hülyeség, hiszen ha nem lenne bedugva a konnektorba, akkor a hibakód sem látszódna a kijelzőn… csakhogy ekkor vettem észre, hogy nem találtam sehol a számlát, melyet általában ugyanabban a genotermben tárolok, ahol a manuált is, de jelen esetben valamiért mégsincs ott, pedig tíz évre visszamenőleg minden dossziéban ott van, még az ötezer forintos vonalas telefonnál is, nemhogy egy ilyen kétszázötvenezer forint értékű cirkónál, de valahogy mégse van és fogalmam sincs, hogyan fogok így garanciális javítást kiharcolni, és konkrétan rohadjon meg az élet, hogy nem tud még csak egy fél napot sem adni, hogy egy kicsit enyhüljön rajtam a nyomás, meg egyébként is, én vagyok az a bizonyos megfáradt ló, tessék nyugodtan jönni azzal a szájbabaszott puskával.

Aztán este mégis meglett a számla, eszembe jutott, hogy a cirkó karbantartás az rendszeres tevékenység, tehát eleve egy másik színű dobozban vannak a dossziéi és tényleg, ebben a gyüjtőben ott vigyorgott a keresett számla is. De ez már bőven nem óvja meg a szerelőt attól, hogy holnap, telefonon keresztül ne harapjam át verbálisan a torkát.

Extrém spori

Három napnyi előadás. Egyedül. A környezet okán minimális demózási lehetőséggel. Rojtosra beszéltem a számat.
A ppt-ket mindig előző délután gyártottam le, az előadásokon még gőzölögtek.

Ilyen lehet hátunk mögött a lavinával síelni.

Alvin

Punkzenekar koncertje. Unplugged. Csak én érzékelem a diszharmóniát?
A zenészek ülnek a széken, dobgitáron játszanak. Aztán egyszer az énekes elhallgat, beint a közönségnek, akik tele torokból üvöltik be a szám éppen következő sorát: “MIAZISTENFASZAEZ!?

***

Fiatalkoromban én is voltam vad helyeken. Olyan is előfordult, hogy csúnyán be voltam csápolva. De legalább akkor nem volt mindenkinél kamerás mobiltelefon.

***

A tömegben előttem egy ötvenesforma, szórmók, mackóforma férfi áll. Mellette hasonló korú nő, szemmel láthatóan együtt vannak. Amikor a zenekar ahhoz a sorhoz ér, hogy “Hol basztam el az életem?“, az addig békésen álldogáló hapi vadul csápolni kezd. A nő megütközve nézi. Aztán amikor újból előjön az inkriminált sor, már mindketten egyszerre éneklik a zenekarral. Ideális pár.

***

Egy újabb koncert, mely után a kocsiban hülyén hangzik a Sztár FM rádió. Illetve mégsem. Az M5 kivezetőnél Kovács Kati régi száma a Kojak Budapesten című filmből: “Ennyi Kell, Neked Is Jár“. Szeretem. Meg illik is az alkalomhoz. Bár valószínűleg amikor a szövegíró azt írta, hogy “Kell egy dal”, nem a mai koncert záródalára, a percekig százegynéhány ember által eufóriában énekelt refrénű Kurvaélet-re gondolt.

Kajak és pánk

Azaz ezt dobta ki mára a gép.

Kora reggel már a kajakshop előtt álltunk négy gépkocsival. No, nem ingyen kajakot osztogattak, de majdnem. A forgalmazó választékot szeretne bővíteni, ezért megkérte szolíd alkoholista kajakos társaságunkat, hogy vigyük el a hajókat és hajtsuk meg, mint Zinger a találmányát, majd mondjuk el a véleményünket. A kajakokról is.

Az öt beigért kajak helyett csak négy lett, de ami nekem jobban fájt, hogy a Tahe Marine PE hajókból csak egy volt, a Coastspirit. Nekem viszont a Lifestyle 500-ra fájt a fogam, akár vásárlási szándékkal is. (Nej is megunta a kettes kajakot, szeretne immár ő is egyesben nyomulni. Úgy döntöttünk, becseréljük a Biwok-ot valami jófajta egyesre. Vannak is konkrét tippjeink, de a Lifestyle 500 is igen életképes alternatívának néz ki.)

Szóval felpakoltunk, kibumliztunk a Soroksári-Dunára, a MEC csónakházhoz. Voltak olyan rendesek, megengedték, hogy elfoglaljuk a stégjüket a sok ki-beszállással. Remélem, nem voltunk nagyon útban.

From MiVanVelem

A nap is volt olyan kedves, hogy kisütött, lekerültek hamar a rozmárbőrök. (Már akinek volt, mert én még mindig nem tudtam szerezni.) Elsőre naná, hogy a Coastspirit lett nedves, elvégre annak volt egészen vad híre. A gyártó weblapja szerint ez a jószág polietilén kategóriában nemcsak az ő leggyorsabb kajakja, hanem az összes forgalmazót tekintve is a leggyorsabbak között van.

Coastspirit PE

Kezdjük is ezzel a hevenyészett tesztet. Hevenyészett, mert a részemről messze nem magamat tartom teszt ügyben a legilletékesebbnek. Oké, hogy évek óta evezgetek, de roppant konzervatív módon eddig csak három kajakban fordultam meg, így túl sok összehasonlítási alapom nincs.

From MiVanVelem

Még csak a magas fűben hevertek a kajakok, de ebbe már beleültem. Sajnos az ülésbe már nem sikerült. Ez volt az egyetlen durva hibája a kajaknak. Az ülés ugyanis nem állítható, gyárilag viszont olyan lehetetlen helyre szerelték, hogy a háttámla leghátrább állítása után sem lehetett rendesen beleülni. Nemcsak nekem, a méretes alvázzal rendelkezőnek kellett pont azon a dudoron ülnöm, ami más üléseknél már a két comb között dudorodik, hanem gyakorlatilag mindenkinek. Az ilyesmi viszont – legalábbis férfiembernél – meglehetősen kellemetlen.

From MiVanVelem

Továbbra is a szárazon maradva. Maga a hajó anyaga egy álom. Háromrétegű PE, merev, kemény, feszes. Tényleg csak a legjobbaknál láttam csak eddig ilyen hajótestet. Kormány gyárilag volt, tetszett. A lábtartó részt könnyen lehetett állítani, még beülve is. (A hajó rendelhető szkeggel is, ki van építve a helye.) A raktér nem tűnt igazán hatalmasnak, de erre szoktam azt mondani, hogy ha van a flottában egy Kodiak, akkor a többi hajóba már nem is kell raktér.

A kajak formája gyönyörű. Benne ülve úgy érzi magát az ember, mintha egy nyílhegy tetején ülne. Az érzést a kemény anyag is erősíti. Az alja inkább lapos V, szögletes vonallal megtörve. A forgalmazó szerint ez inkább síkvizen atomstabil, tengeren már ficánkolhat. Ránézésre hiányzott viszont a térdtámasz. (Az interneten talált példányban volt – és itt bizony hiányzott is.)

Ha valakinek ismerős lenne a formája, jó nyomon jár, ugyanaz a hapi tervezte, aki a Point hajókat.

Magunk között szólva, némileg be voltam tojva, amikor vízreszálltam vele. Eddig a legkeskenyebb hajóm is 59 centis volt, ez meg 56 centi széles. Ne mondd, hogy dehát csak 3 centi, mert egy kajaknál 60 centi alatt minden milliméter számít.
A beszállás problémamentes volt. (Jó nagy a beülője.) Az evezés viszont már izgalmasabb. A tesztkörömön végig feszülten figyeltem… végülis engedelmes jószágként viselkedett, azt csinálta, amit akartam – de nem értem rá menetközben vadkacsákat nézegetni. Ez haladóknak való járgány, nem olyan embernek, aki képes Kodiakkal is borulni.

Említtessék meg a sebessége is. Az első bátortalan kanyarok után, amikor már kezdtem magam biztonságban érezni benne, egy kicsit meghajtottam. Mondom, túl sok tapasztalatom nincs gyors hajókkal, meg nem is tudom, mit vártam… de nem éreztem úgy, hogy lobogott volna a hajam a szélben.

Delsyk Nifty 430

Ennek a hajónak is érdekes története van. Ránézésre szintén ismerős formai elemeket láthatunk rajta, ami egyáltalán nem véletlen. A Necky cég bizonyos kavarások után Delsyk néven kezdi újra a tevékenységét, így a hajókon egyértelműen a Necky stílusjegyek köszönnek vissza.

From MiVanVelem

Szárazföldön szemrevételezve ezen is találtunk érdekességeket. A leginkább kirívó a háttámla. Elképzelésem sincs, hogyan találhatták ezt jó ötletnek: a háttámla egy nagy téglatest, legalább 10 centivel emelkedik a beülő pereme fölé. Normál testtartásban abszolút nem érződik semmi előnye, hanyattdőlve meg nem illik evezni. Ellenben amikor megpróbálod felrakni a hullámkötényt… rögtön rájössz, hogy ez nem lesz egyszerű menet. Nem csak a gigantikus háttámla miatt, hanem a beülő formája, illetve mérete miatt is. Én meg se próbáltam felrakni, de egy kolléga a Kodiak spricójával próbálkozott és nem ment fel rá.

From MiVanVelem
From MiVanVelem

Gondolhatnánk, hogy ha ekkora nagy a beülő, akkor biztos könnyű a beszállás is. Hát, nem. Ez volt az a kajak, amelyiknél mindenki megszenvedett a beszállással. A beülő hosszú és relative keskeny, az ülés viszont – a háttámlához hasonlóan – gigantikusan hosszú.

Viszont ha sikerült a beszállás, onnantól felhőtlen az élmény. Gyakorlatilag az előző hajó ellentettje. Egy szemernyit sem kell foglalkozni az egyensúlyozással, ülsz, mint a moziban, néha lapátolsz egyet-kettőt, a kajak pedig engedelmesen megy oda, ahová akarod. Könnyedén fordul, végig érzed, hogy uralod a járgányt. Ezzel eveztem a legtöbbet és nehezen szálltam ki belőle. (Nem csak a geometriája miatt.:)

Ami teljesen meglepett, hogy mindemellett gyors is volt. Az 500 centinél rövidebb kajakokat hajlamosak vagyunk lesajnálni ilyen téren… nos, ez a jószág a GPS-es mérések szerint csak 1 káemhával maradt el az übergyorsnak nevezett Coastspirit mögött.

Exo Manarola

Három kajak, három teljesen különböző karakterisztika. Ez egy 404 centi hosszú, ellenben 63 centi széles jószág. Gyakorlatilag felboríthatatlan, még torpedótámadást is kibír. A forgalmazó saját bevallása szerint vadvízen is lejött vele, ugyan hülyén néztek rá, de a – tengerinek nevezett – kajak simán vette az akadályt.

From MiVanVelem

Ezzel gyakorlatilag mindent el is mondtam róla. Tároló nem volt rajta – bár a helye megvolt – kormány és egyéb földi hívságok szintúgy nem. Ellenben kényelmes volt – és úgy lehetett forgolódni vele, mint táncparketten angol keringő közben. Élveztem is nagyon, a többiek mutogattak technikai fogásokat, én pedig vadul próbálgattam. Minden sikerült.

Ha legekben szeretnék fogalmazni, akkor az első volt a legszebb, a második a legkényelmesebb, a harmadik pedig a legélvezetesebb. A negyedik kajakot, mely egy Delsyk Nifty 385 volt, nem próbáltam ki. (Ránézésre ezt a tipust szokták “kölcsönzők kedvence”-nek nevezni.)

Aztán ennyi a kajatesztről. A napocska elment, vele együtt pedig mi is, olyan fél három körül.

Este pedig Alvin és a Mókusok koncert, levezetésképpen. A változatosság kedvéért ez is hajón.

Kiválasztott

Aki választott:
Kiválasztatott
Tedd hát, s találd meg életed súlyát

Omega: Varázslatos, fehér kő

Hogyan is lesz valakiből kiválasztott? Azt ne mondja senki, hogy Isten/Manitou/Allah személyesen jelenik meg és közli vele, hiszen – tekintve, hogy mindenki ismer legalább egy kiválasztottat – ez meglehetősen közvetlen bizonyíték lenne a fentebbi entitások létezésére.
Sokkal inkább arról lehet szó, hogy az illető bekattan és bizonyos jelekből azt a következtetést vonja le, hogy egy bizonyos feladatra ő lett kiválasztva valamilyen felsőbb hatalom által. A kulcsszó a ‘bekattan’… azaz nem egy normális, racionális döntés történik, hanem egy agyműködési hiba.

A durva az, hogy ez a hibás viselkedés milyen hatékony lehet. Rengeteg olyan esetről tudunk, amikor a magát kiválasztottnak képzelő emberből – pont a saját hite alapján – olyan erő sugárzott, mely magához vonzotta a kiválasztott után epedő tömegeket. Mely közös hit végül olyan erőssé vált, hogy elsöpört minden racionalitáson alapuló kételkedést, észérvet – önbeteljesítővé változtatva a kiválasztott személy kiválasztottság-érzését.

Az értelem, a hűvös és pártatlan ismeret többet ér, mint a vak fanatizmus; de a fanatizmus többet változtat a világon, mint a kristálytiszta, hűvös értelem.

Márai Sándor: Ami a Naplóból kimaradt 1945-46