Megfigyeltem: a nyelv vonzza magával a nyelvhez tartozó nép udvariassági szokásait.
Találkozom valakivel, akinek a nemzeti habitusa közismerten visszafogott. A magyar sem olyan nyakbaborulós fajta, én pedig azon belül is meglehetősen zárkózott vagyok az első találkozások során. De mivel a közös nyelv az angol, így harsány ‘How are you?’ Fine, thanks, fine!’ kiáltásokkal üdvözöljük egymást. Saját nyelvünkön egyikünk sem lenne ilyen közvetlen.
Azok a szürke hétköznapok
Creative Commons Licence
2010. November 05. Friday at 10:33
Hmm, ez tenyleg mokas, tetszik az eszrevetel. Egyebet nem tudok elmondani :)
2010. November 05. Friday at 14:02
Nagyon pontos megfigyelés! Valahol olvastam egy olasz anyanyelvű profról, aki angolul a hazájában tartott előadást, angol gesztusokkal kísérve aszt, majd olaszra váltva váltott az olasz gesztusokra is.
A nyakbabodulásról mge szembe jutott az a 25 éves élményem, amkor találkoztam a svéd (ill. félsvéd, met apja magyar) unokatesómmal, aki kikerülte az én puszimat, viszont átölelt és hátba lapogatott. Fura helyzet volt. MA már értem, akkor még csak lestem.
2010. November 05. Friday at 14:03
Bocs a gépelési hibákért.