A festő

Teljesen véletlenül találtam rá erre az oldalra – és ott ragadtam.

Előljáróban közlöm, hogy nem érzek semmilyen egzotikus örömöt, nincs diadalérzetem, de még csak erekcióm sem, ha bepillantást nyerhetek a közelmúlt történelmének disznóságaiba. Például Esterházytól elolvastam a Harmonia Caelestis-t, de az Apuka! kiegészítést már nem. A rendszerváltás idején elolvastam az Arbatot, a Regény Regényét, meg Faludy összes Pokol regényét – és ezzel köszönöm szépen, le is tudtam ezt az időszakot. Nem vagyok az a tipusú ember, aki időt és energiát áldoz azért, hogy utána felforduljon a gyomra.

A fentebb linkelt oldal viszont pitiánerségében nagyszerű. Ráadásul abban az időszakban játszódik, amikor már én is többé-kevésbé felnőttnek voltam tekinthető. Egyetemre jártam – és mint mindenki, én is pontosan tudtam arról, hogy TO Béla (a tanulmányi osztály vezetője, egyébként a fene sem emlékszik már a rendes nevére) fejlett besúgóhálózatot üzemeltet az egyetemisták között. Nyilván néhány emberről sejthető volt – de eszembe sem jutott, hogy nyomozzak utánuk és már most szólok, ha van valaki akkori ismerősömnek ilyen jellegű információja, az tartsa meg magának. Nem akarok tudni róla. Gusztustalan korszak volt és senki sem saját akaratából szállított információkat.

Használati útmutató az oldalhoz:

  • Tessék kiválasztani az évszámot.
  • Az adott oldalon elindítani a bal felső sarokban lévő hanghátteret.
  • Amíg a zene szól, lehet böngészni az egyes jelentéseket Galántai György felforgató tevékenységéről.