Avagy az Elba Firenzéje: Drezda. Egy újabb kirándulás.

Kitérő:

Nagyítás

Így néz ki egy Mozart szobor – pontosabban kút – Drezdában. Tessék alaposan megnézni és szóljon, aki először megtalálja rajta a címszereplőt. Amennyire emlékszem, Mozartnak nem volt ilyen jó melle, szóval ezek a csajok maximum gráciák lehetnek. De hol van Mozart? Lehet, hogy átugrott Beethovenhez?
Aztán rákerestem és kiderült, hogy én vagyok beszűkült. Nem vitték el Mozartot tataroztatni, nem csomagolták össze télire, nem. Ez egy ilyen szobor. Mint a Lenin Moszkvában festmény(1). Abból lehet tudni, hogy Mozart-ról van szó… hogy táncolnak a gráciák.

Kitérő vége.

Természetesen megint betegen. Nápolyba hörghuruttal mentem, Drezdába vírusos hasmenéssel. Mindkettő igazán jópofa tud lenni egész napos kirándulások során.

Már induláskor feltúráztam magam. Most nem voltam olyan előrelátó, mint a korábbi prágai kirándulások alkalmával, nem mentem el a Visegrádi utcába cseh és szlovák autópálya matricákért. Sebaj, gondoltam, nehogy már manapság az ilyesmi probléma legyen. Majd veszek a mosonmagyaróvári kútnál.

Aha. Nej hamar felvilágosított, hogy Magyarországon a benzinkutak nem foglalkoznak cseh és szlovák matricákkal, felejtsem el. Van az Autoklub és az AAK, ezeknek van összesen vagy 15 irodája az országban, oszt csókolom. Mindez ugye kiderült vasárnap. Nyilván blazírozhatok arra, hogy majd megállok a szlovák határon, veszek szlovák matricát, aztán megállok a cseh határon, váltok 2500 forintért cseh koronát, hogy meg tudjam venni a cseh matricát… csak éppen én úgy vagyok, hogy ha utazok, akkor utazok. Nem akarok már idióta bürökratikus akadályok miatt megállni, sorbaállni, ügyintézni.

Na mindegy, nézzük a lehetőségeket. Autóklub: esélytelen. Vasárnap van, holnap meg hajnalban indulunk, iroda meg – lásd térkép – még véletlenül sem esik útba.. AAK. Itt vannak az irodák. Budaőrsi pihenő? Hétkor nyit, mi meg ötkor indulunk. Nicsak. Lajta pihenő… az nem pont a mosonmagyaróvári? A távolság alapján erősen sanszos. Akkor mégis meg tudom venni nálunk mindkettőt, forintért. Igaz nyolckor nyit, én meg 7.00-7.30 között leszek ott várhatóan, de majd elkávézgatunk.
Aztán elszürkült a tekintetem:

M1 (158 km, bal oldal) Lajta

Bal oldal. Létezhet ilyen? Elképzelhető, hogy él olyan idióta kretén, aki a Magyarországra _bejövő_ oldalon árulja a szlovák és cseh matricákat? Hány milliószor nagyobb a valószínűsége annak, hogy valakinek kifelé lesz szüksége ezekre papírokra, minthogy hazafelé?
Dühösen néztem meg a Google Earth-ben, pontosan hogyan is néz ki a két állomás – és jól sejtettem. Se autóval, se gyalog nincs semmilyen átjárási lehetőség a két oldal között.
Igazi magyar megoldás.
Bár kell hozzá az az agyatlan hozzáállás is, hogy ne lehessen legalább a határhoz közeli benzinkutaknál a vonatkozó külföldi matricákat árulni.

Volt még egy ötletem: kihagyom az útvonalból ezt az egész kelet-európai vircsaftot és inkább Ausztrián keresztül megyek – de mindkét országot kihagyva 300 kilométerrel és 3 órával lett volna hosszabb, csak Szlovákiát kihagyva meg 30 kilométerrel és másfél órával. (Hogy ez utóbbi érték hogyan jött ki? Biztos kézben kell átcipelni az autót valami hágón.)

Szóval ilyen gondolatokkal hajtottam le a fejemet hajnalban a párnára.
Természetesen a valóságban minden máshogy alakult.

Adminisztrativa:
Többen is jelezték, hogy borzasztó hosszúak az utazásokról szóló írásaim, képtelenség egyben végigolvasni.
Ám legyen. Ez a drezdai élménybeszámoló lesz a kisérlet: minden napról külön írás fog megjelenni. Kiváncsi leszek, jobb lesz-e így – vagy most a türelmetlenek fognak reklamálni?

(1)

Lenin halála után kihirdetnek egy pályázatot festőknek: Lenin Moszkvában címmel.
Rengeteg kép érkezik. A döntő bírák végignézve a képeket találnak egyet, amin Lenin felesége kefél egy idegen férfival.
Behivatjak a festmény alkotóját és megkérdezik tőle:
-Uram a pályázat címe Lenin Moszkvában. Hol van Lenin?
-Hát Lenin, Moszkvában.