Month: May 2009

Tegnap végre megmozdultam. Ez sajnos nem puszta szóvirág, szinte az egész héten olyan állapotban voltam, hogy ha már nem is köhögtem folyamatosan, de levegőt azért még nem igazán kaptam. Ha felmentem az emeletre, meg kellett állnom a fordulóban pihegni.
Ehhez képest volt bátor dolog, hogy tegnap délután kitoltam garázsából a fűnyírót és nekiálltam berregtetni az udvaron. Nyilván evés közben jött meg az étvágy, utána csak kimentem az utcára és ott is lenyírtam mindent. (Sajnos az egyetlen szem lány homoktövist is. A maradék négy lakli fiú homoktövis azóta néz olyan vádlóan. Bocs srácok.) És ha már nekiálltam, nem is álltam meg félúton. Metszettem, gazoltam, felkaróztam a szedreket meg a tűztöviseket, végül locsoltam egy hatalmasat. Elmolyoltam a kertben sötétedésig.
A macskák tök aranyosak voltak. Már egészen megszokták ezt az égigérő vadont az udvaron, most kiváncsian gyűltek össze, mit is csinálok éppen. Meg vadul vetődtek rá a felzavart szöcske, illetve óriásszúnyog populációra. Egészen biztos vagyok benne, szilárdan meg voltak győződve róla, hogy az egész cécót csak az ő kedvükért csináltam.
Mondjuk, a locsolásnál mintha elbizonytalanodtak volna.

Egyébként is, mostanában pofáraesős napjaik vannak. (Azt hiszem, az összes állat közül a macskákat a leghálásabb sport szivatni. Amilyen egocentrikusak, annyira meg tudnak döbbenni, amikor valami nem úgy történik, ahogy gondolták.)
Amióta meghalt a második degu is, lányom átrendezte a szobáját. Lekerült a nappaliba a gurulós fiókos szekrény, ebbe átpakoltuk a régi szekrény aljából a macska kajákat, én pedig beköltöztem a felszabaduló helyre a szerszámaimmal.
Gizi ősz óta van nálunk – és nem vesztegette az idejét. Először megtanulta, hogyan kell kinyitni az öreg szekrény ajtaját, majd megtanította a kunsztra a többieket is. Volt olyan, hogy arra érkeztem haza, hogy valami zörgés van a szekrényben: Kajlát úgy kellett kiszednem egy szárazkajás zsákból, mert teljesen belerágta magát.
A fiókkal viszont nem bírnak. A szekrényen gömb jellegű fogantyúk vannak, azzal nem tudnak mit kezdeni. Így marad a régi rutin: rendszeresen kinyitják az öreg szekrény ajtaját és szomorúan nézegetik a csiszológépet meg a dekopírfűrészt.

Folytatom a privát napló rendberakását. Néhány apró forgács. (Több már nem lesz, befejeztem.)

2002.02.28; CSÜTÖRTÖK
Megint szívás a kocsival. Kurva sárga angyal, jól bevitt a málnásba.
Egyébként kicsit leegyszerűsödött az utóbbi időben a stílusom. De a lófaszt sem érdekli.

2002.03.19; KEDD
Láttam egy Skodát, amelyiknek a csomagtartójába beleraktak egy biciklit – de nem fért bele teljesen, legalább a fele kilógott. Ja, és a Skodának elől van a csomagtartója… teljesen úgy nézett ki, mint amikor a nagy bogár bekapja a kicsit és rágcsálja.

2002.07.06; SZOMBAT
Visszajöttek kölkök a táborból. Eddig fura a nyár, negyedik hete járják a táborokat, mi egy-egy napra látjuk csak őket két tábor között. Döbbenetesen szocializálódnak…

– De Barna, ne hagyd magad, ha meg akarnak ütni, kapd el a kezét és lökd el magadtól – mondom.
– Nálam ez nem gond, én egyszerűen tökönrúgom – veti közbe kicsi lányom.

Kajálunk a konyhában, Barna egyszer csak feláll és hangosan bejelenti:
– Szarni megyek.
Miután végzett, azért felhívtam a figyelmét, hogy már hazajött az őserdőből.

Később ugróköteleztek az udvaron, én meg a gangról néztem őket, időnként oda-odakiabáltunk egymásnak. Aztán Barna leteszi a kötelet és felordítja nekem az emeletre:
– Szarni megyek!
Taps.

2002.10.29; KEDD
Well, tegnap felmondtam. Ismét munka nélkül, csak most már sokkal szarabb körülmények között.
Mikor lesz már vége ennek a szériának?!?

Tegnapi blogolás:
Joe…you’re never unemployed when you’re part of the Rant of the Week Blogger Team. You might not get any money and you might starve to death, but you’ll never be without a job.
Brian Hughes

Thanks Brian, your brave words strengthen my weak extremities.
Joe Petrenyi

Okay…now I’m worried.
Brian Hughes

2003.02.14; PÉNTEK
Ma aláírtam egy munkaszerződést és ambivalens vagyok. Ez nem a beosztásom, csak majdnem.

2003.04.22; KEDD
Ki az a Nyúl? És miért mutogatja ilyenkor a tojásait?!

2003.05.16; PÉNTEK
Még csak 1 napja lettem főnök, de már érzem, hogy geci vagyok.
Fog ez menni…

2003.07.31; CSÜTÖRTÖK
Reggel, amikor elindulok otthonról, szép vagyok, friss és tettrekész.
Délután, amikor hazaérkezem, ronda, öreg és kopasz.
Hol veszik el napközben a különbözet?

2003.11.09; VASÁRNAP
Éppen jégkorongmeccsre kapcsoltam, de hamar rájöttem, hogy ez nem az én sportom: hosszú indításnak néztem egy koszfoltot a képernyőn.

2003.11.12; SZERDA
Érdekes levelet kaptam minap. Évfolyamtalálkozóról tudósított egy rég látott ember, fényképet is mellékelt. Elmerengtem azokon az időkön, meg az utánajövőkön… kiből mi lett, velem mi minden történt azóta… hányszor lettem új ember és mások miért mindig ugyanazok…
Messzire vezetnek ezek a szálak, nem is részletezem jobban. Csak egy gondolatot jegyzek ide emlékeztetőnek: súlyos hiba belemerevedni egy szerepbe és különösen súlyos akkor, ha az a szerep csak azért esett ránk, mert éppen akkor éppen ott álltunk, ahol.
Egy idő után azt hisszük, hogy mi vagyunk a szerep.

2004.01.23; PÉNTEK
Koccanás nyomait láttam a körúton. Ahogy állt ott a kocsi, igen szerencsétlen látvány volt: be volt törve az orra és az ijedtségtől maga alá csinált.

2004.03.03; SZERDA
Nej és Dóra a konyhában az egyenes arányosságot tanulták. Belevakkantottam, hogy segítsek:
– A világon minden egyenes arányosság; kivéve, ami fordított. Ha Te 50 kiló vagy és egy csirkecombot kapsz ebédre, akkor én mennyit kapok, ha 100 kiló vagyok?
– Ööö, ugye ez fordított arány? – kérdezte utódom.
– Mondd, hogy nem ő fog eltartani öregkoromban, mondd, hogy nem! – fordultam Nejhez.

2004.03.06; SZOMBAT
Az ISA vizsgára készülök.
A szomszéd szobában Barna a ‘Jesus Christ’ ritmusára pumpálja a matracot.

2004.05.07; PÉNTEK
Az a bölcsész, aki mindig kényszerét érzi, hogy valami mélyet, okosat mondjon – legalább annyira ellenszenves, mint az az informatikus, aki állandóan a szakmájáról beszél. Mindkettő ugyanolyan szélsőségesen szakbarbár – mégis az emberek csak az utóbbit tartják annak.

2004.05.11; KEDD
Emlékezni.
Nagyon fontos.
Emlékezni arra, hogy van másféle, emberhez méltó élet – mégha a mostani nem is olyan.
De emlékezni kell rá, mert ha elfelejtjük, akkor örökre ebben a vacakban maradunk.

2004.05.17; HÉTFŐ
Tavasszal kövér ember voltam.
Aztán nekiálltam kerékpározni.
Most már edzett kövér ember vagyok.

2004.05.18; KEDD
A Népligetben megelőztem kerékpárral egy tanulóvezetőt. Harminccal andalgott a gyorsasági szakaszomon. Elképzelem a szituációt:
– Nézd a marhát! – szól az oktató – na mindegy, hagy menjen, legyen egy jó napja!
És lett egy jó napom.

2004.05.31; HÉTFŐ
Barna épp most adta be Dórinak, hogy igenis szokott olyan történni, hogy a magnójuk csatlakozója magától kimászik a hosszabbítóból, ha Britney Spears kazettát tesznek bele.

2004.09.09; CSÜTÖRTÖK
Szülői értekezlet. Beszélni, azt tud ez a tanárnő. Hétkor azt mondta, hogy már csak öt perc. Fél nyolckor felkacagott, hogy most már tényleg be kell fejeznie, mert háromnegyedkor zárják a kapukat.
Vazzeg: ránk zárták a kaput.

2004.11.11; CSÜTÖRTÖK
Éjjel azt álmodtam, hogy állásinterjún vagyok. Miután végigmentünk a kérdéseken, ki kellett nyitnom a számat: megvizsgálták a fogazatomat.

2004.11.30; KEDD
Valamikor úgy gondoltam, hogy Bosch realista volt. Mára ez megváltozott: most úgy gondolom, hogy optimista.

2004.12.23; CSÜTÖRTÖK
Azt mondta tegnap a fiam, hogy adjak neki autogramot, mert egy osztálytársának kell.
Ez a kölyök szivat engem.

2004.12.23; CSÜTÖRTÖK
Este bementünk a városba csavarogni. Miközben a busz négyes ülésén beszélgettünk, egy hajléktalan leplezetlenül bámult minket; olyan zavarbejtően kövérnek és fényes szőrűnek tűntünk.

2006.01.08; VASÁRNAP
Délelőtt megváltottam a világot: megfejtettem és pár mondatban összefoglaltam az élet értelmét.
Utána ettem egy csirkepörköltet.

És akkor össze tudsz rakni ilyen életképeket:

A törpikék megmérik a szegény beteg majom lázát.