Mint januárban írtam, vettem egy meleg, vízálló túragatyát, nem kicsit a Yosemite parkra rákészülve. (Azóta levelezgettem is egy ranger-rel: azt írta, hogy az általam összeállított útvonalak közül az egyik járható, egy másik nearly impossible, a többi pedig abszolút járhatatlan. Ott ugyanis még elég kemény hóhelyzet van áprilisban. Meglátjuk.)
Na de nyilván nem működik, hogy az ember ne járasson be egy ilyen fontos ruhadarabot. Na meg a térdeit. (Van egy kis félsz bennem: azért még nem igazán jöttek rendbe a lábaim.)
Így előkaptuk a jó öreg teszttúrát: Budaörsi-hegy. Hegynek föl, dombnak le, aztán bazi nagy kaptató, végül meredek sziklákon leereszkedés. Minden van benne. Meg persze gyönyörű látvány is.
Nem hitegetlek: kegyetlen sok fénykép következik.
Imhol. A színes szélesvásznú csodanadrág. Furcsállod a színét? Én is. Legalább 10 gatyát felpróbáltam, de vagy a hossza vagy a derékmérete nem stimmelt – ezek meg nem olyan felhajthatós cuccok. Ez volt egyedül az, amelynek a méretei jók voltak. Istenem, a színe meg nem igazán. Szegény barnamedvék. Szegény Attila.
Hah, a piktortégla üregek. De most már sokkal profibbak voltunk, vittünk zseblámpát. Jó harminc métert be is kúsztunk-másztunk a barlangba, de aztán nagyon rücskös lett a talaj, a mennyezet meg lejött derékmagasságig, szóval inkább visszakúsztunk. Mondjuk a hangokról időközben kiderült, hogy nem rejtőzködő sorozatgyilkosoktól jönnek, hanem más turisták is befigyeltek a barlangba – de úgyis ki akartunk jönni.
Ez pedig a tipikus Nej-rémisztő szikla. Itt szoktuk fényképezgetni egymást, háttérben a végtelen mélység. Nej fel sem jött.
A kedvenc képem. Most mondja valaki, hogy a kék meg a zöld nem harmonizál.
A terep. Bármennyire kopár is a helyszín, nagyon hangulatos.
Végül Nej is felért. (Meg én is.) Az ifjúság meg már… egy méteres körzetben elrágcsálta az összes fűszálat.
Ilyesmik voltak odafent.
És ilyesmik odalent. Meg persze a lejutás sem volt akármi, különösen egy lemászásban kihívásokkal küzdő családanyával.
Az a halvány fehér csík ott mélyen lent egy autónyi széles murvás út. Jobb oldalon pedig egy érdekes rózsaszín beütésű szikla.
Amikor a fényképészt fényképezik. Amikor sikerül elkapni Nej bravúros lemászási technikáját. És amikor bepillantást nyerhetünk a 4-es metró építésének részleteibe. (Mondjuk, kíváncsi lennék, a tréfás kedvű építőmunkások miket rajzolhattak a fal _másik_ oldalára.)
Linkek:
- Az összes kép, beleértve a 2006-os túra képeit is. Akik kíváncsiak az idő múlására, vessék össze a Barnát ábrázoló fényképeket.
- A 2006-os túra leírása.
Recent Comments