Month: September 2006

Nagylányom egy papírlapot tett le elém, hogy olvassam el és ha gondolom, írjam alá. Egyik osztálytársának édesanyja – több szülő nevében – írt egy petíciót az iskola igazgatónőjének. Arról van szó, hogy van egy magyartanárnő, aki beteges kisgyereke miatt rengeteget hiányzik. Ez a folyamat lassan két éve tart – ez alatt az idő alatt legjobb esetben is csak gyenge helyettesítés fordult elő, de nem volt ritka az se, hogy a helyettesítő tanár kicsapta a kölyköket az udvarra, oszt jól van. A petícióban a szülőtársak kérték, hogy nevezzenek ki más magyartanárt az osztályhoz.
Én voltam a legjobban felháborodva anno, amikor Veszprém környékén Nejt sehová sem vették fel, amint megtudták, hogy két kisgyereke van otthon. Márpedig ha akkor harcosan csapkodtam az asztalt, akkor most sem illenék reklamálnom. Másfelől, a magyar nyelvtan/irodalom meglehetősen fontos: érettségi tantárgy, felvételi tantárgy. Mindkettő itt lesz a nyakunkon két év múlva.

Te mit csinálnál?

(Megsúgom, már döntöttem. Csak kíváncsi vagyok, mások véleményére is.)

3 hét kihagyás után jöttem be dolgozni. A postafiókomban durván kétezer levél volt.
A leválogató szabályok 1 óra 50 percig futottak.

Csak a figyelmet szeretném felhívni Kurbli remek hozzászólására.
Végigcsináltam, amit a linken találtam és így teljesen automatikusan frissülő lett az írásaim gyűjtőoldala.

Ilyen kib rövidlátó idióta ellenzék valószínűleg a világon sehol máshol sincs. Nem mintha a kormánypárt olyan sokkal jobb lenne. (Valami kicsivel igen, de ez maradjon személyes vélemény.)
Ahogy Tölgyessytől hallottam nemrég, az ország 2001-2002-ben a gazdaságát tekintve tíz évet haladt vissza az időben – és ennek kiemelkedő oka az országban tomboló populizmus és hideg polgárháború. Ezek ma még erősebben vannak jelen a közéletben – emiatt nem is valószínű, hogy belátható időn belül kimászunk a szarból.
Ilyenkor elgondolkodik az ember azon a mondáson, hogy ‘minden országnak olyan politikusgárdája van, melyet megérdemel’. Én sokáig nem értettem ezzel egyet, hiszen rendszeresen azt tapasztalom, hogy amikor eljön a választás ideje, akkor valahogy mindig egy arrogáns vadparaszt vagy egy tehetetlen macskajancsi között kell választanom. Nyilván ebből a választékból soha nem lesz ütős politikai garnitúra, akármelyiket is választom.
De ma, takarítás közben megvilágosodtam. A mondás tényleg igaz. Nem az a lényeg, hogy választáskor melyiket választom a két alkalmatlan közül. Nem, itt a politikusok evolúciójáról van szó. A kezdő politikus egy fehér papír és menetközben válik olyanná, amilyenné a választói szerint válnia kell. Ha nálunk ez a két mentalitás kell a tömegnek, akkor ilyen politikusaink lesznek. Amilyet a tömeg megérdemel.
Ha te nem vagy a tömegben, akkor ráb@sztál – kereshetsz értelmesebb országot.