Jó idő van, lassan, óvatosan megint kerékpárral járok dolgozni.
A négysávos útnál lévő lámpa fogott meg reggel. A bicikliút keresztezi a főutat, szépen fel is van festve – ennek ellenére az első autós simán ráállt a kerékpárútra.
Nekiálltam stírölni a hapit – és egyszer csak visszanézett. Szelíden megingattam a fejem, jelezve, hogy ejnye-bejnye. Erre leesett neki is, hogy mi van és visszatolatott vagy fél métert, egészen a mögötte lévő autóig. Majd rögtön kinézett. Fülig érő vigyorral bólogattam vissza, hogy igen, erről van szó, köszönöm.
Megró, javít, megjutalmaz.
Így is lehet.