Sajnos nem lakatlan sziget. Rosszabb. Most éppen a magyar egészségügy bürökratikus mocsara.
Még Horvátországban kaptam sms-t az orvosomtól, hogy az ultrahangos vizsgálatra csak augusztus végén lenne időpont, de tudott szerezni helyet egy másik kórházban, július 3-ra. Oké, betelefonáltam a munkahelyemre, hogy egy kicsit késni fogok.
9.45-kor lejelentkeztem a kórház recepcióján. Beletelt egy kis időbe, mire tisztáztuk, hogy ki vagyok és mit keresek ebben a kórházban egy másik kórház beutalójával. De sikerült.
Viszont az éber fiatalember kiszúrta, hogy hiányzik a beutalóról egy körpecsét.
– Sajnos ezt nem tudom elfogadni – nyújtotta vissza.
– ?
– Menjen el az orvosához és tetessen rá pecsétet.
– Ne csinálja már, ez egy sürgős vizsgálat és 10.00-re vagyok kiírva – méltatlankodtam.
Erre elgondolkodott, majd beírt valamit a számítógépbe.
– Üljön le, majd szólítják.
És tényleg. 10.15-kor szólítottak, a vizsgálat is megvolt hamar.
– Üljön le kint, nemsokára megkapja a leletet – küldtek ki.
Leültem, vártam. Befejeztem egy könyvet. Unalomig játszottam egy passziánszt a mobilomon. Lassan eltelt egy óra, már minden utánam jövő megkapta a papírját. Aztán végre sikerült elkapnom az asszisztenst.
– Tessék mondani, mikor kapom meg a leletemet?
– ?
– Tudja, éhgyomorra kellett jönnöm és egy kicsit már éhes vagyok, de nem merek elmenni az ajtó elől – magyarázkodtam.
– Nem maga az, akinek problémája volt a beutalójával?
– Ha arra gondol, hogy hiányzott egy körpecsét, akkor igen.
– Ja, hát maga addig nem fog leletet kapni, amíg be nem szerzi a pecsétet.
– !?!&@!!! – villant meg a szememben.
– De hát mondtuk! – háborodott fel.
– Nem mondtak semmit – jegyeztem meg.
– Akkor elnézést.
Gyors telefon a munkahelyre. Beláthatatlan ideig nem megyek dolgozni. Ma már biztosan nem. Elvesztem.
Telefon a doktornőnek: Tetszik ma dolgozni? Kéznél van a körpecsét? Remek.
Átbumliztam a városon, várakoztam egy kicsit, majd megkaptam végre a kritikus pecsétet.
Visszabumliztam a városon, sorbanálltam egy kicsit és magkaptam végre azt a szájbavágott leletet.
Holnap újból egy hangulatos vérvétel. Igazából ma kellett volna, de nem mertem két ilyen bonyolult dolgot berakni egy napra.
És milyen jól tettem.
2006. July 04. Tuesday at 09:04
Bazmeg, ezek után még van pofája valakinek sipákolni (mármint az egészségügyi maffiákon kívül), amikor be akarják szántani és privatizálni az egészet…
2006. July 04. Tuesday at 12:29
Vazz, JoeP, miért nem írod ki a kórház és az orvos nevét?! Megérdemlik, hadd tudja meg mindenki, milyen büdös parasztok! Pont egy hete kedden szivattak meg hasonlóan undorító módon egészségügyben, toltam is kifelé a “hölgy” nevét a webre. Ha rákeres valaki, és véletlenül belefut a blogomba, kicsit realisztikusabb képet kap. Mondjuk elmegy a francba az az orvos is, aki elfelejti lepecsételni a beutalót.
2006. July 04. Tuesday at 20:16
Pix, a privatizációt én is nagyon várom már.
2006. July 04. Tuesday at 20:17
Payskin, egyelőre még türelmes vagyok. A doki lelkes és jóindulatú – de fiatal és adminisztrációs dolgokban még járatlan. A kórház meg… fogalmazzunk úgy, hogy kicsit túlbonyolítja a dolgokat.