Month: September 2005

Apu hod med be

Rendszeresen hallani olyan esetekről, amikor nem figyelt oda az Exchange adminisztrátor és az adatbázis mérete átlépte a bűvös 16 GB értéket. (Pedig a problémát meg lehet előzni: írni kell egy wmi szkriptet, beidőzíteni napi egyszeri futásra. Ez azt csinálja, hogy ha az adatbázis mérete nagyobb, mint 15 GB, akkor mondjuk pirosra váltja a háttérképet. Ha nagyobb lesz, mint 16 GB, akkor meg postázza az admin munkakönyvét.)(1)

No mindegy, megtörtént a baj, mit lehet ilyenkor csinálni? Nyilván offline tömörítés, törlés, offline tömörítés gyógyítja a túlsúlyt… de nem biztos, hogy erre pont az az időpont a megfelelő, amikor az adatbázis elment kávézni. Mit nem adnánk ilyenkor egy kis haladékért?

A jó hír az, hogy létezik ilyen haladék. Természetesen registry turkálással aktivizálható. (A magam részéről utálom ezt a technikát. Ebből származnak azok a mítoszok, hogy registry buherával mindent meg lehet csinálni. Hogyan lesz a Windows szerveremből kenyérpirító? Írd be ezt meg ezt a registrybe…)

A matatás előfeltétele, hogy vagy Exchange 2003 legyen a szoftver vagy 2000 alatt legyen felugratva a post service pack 3 rollup. A beállítás után újra kell indítani a gépet és máris kaptunk plusz egy gigát. Ja, és mit kell beírni? Itt van a KB cikk.

Oké. Most nézzük, mi van akkor, ha standard Exchange szerverünk van, nem akarunk enterspájzot, de az adatbázisunk mérete rakétaként szárnyal? Probléma szál se, tiszta szerencse, hogy műveltek vagyunk. Például tudjuk, hogy az Exchange 2003 SP2-ben a méretkorlát felugrik 75GB-re. Ez a csomag ugyan még nincs kint, de a béta verzió már igen és a korlátfeloldást ez is tudja. Azaz ha nagyon szorongat az ügyvezető és átvállalja a béta kockázatát (MS természetesen nem ajánlja), akkor meg lehet próbálni ezt az utat.

Csakhogy. Feltettük, az adatbázis átvágtatott a 16 GB célvonalon és eldőlt. Ilyenkor mi van?
Szokásos trükk. A méretkorlát feloldása nem automatikus. Vajon hol lehet bekapcsolni? Úgy van. Registry. I like this company.
Kellemes mellékhatás, hogy az SP2 után létezik egy másik paraméter is a registryben – ezzel figyelmeztető értéket lehet beállítani az adatbátisméretére.
Mindez szépen le van írva az Exchange csapat blogjában.

[Update]
(1) Gömöri Zoli szólt, hogy ő már írt egy ilyen szkriptet. Íme.
Én a magam részéről egyszerűbbre gondoltam – szvsz. elég lehet fájlszinten lekérdezni az .edb/.stm méreteket – bár így sem rossz.

Naptár másolás

Korábban problémáztam azon, hogy vajon hogyan lehet calendar folder tartalmát másolni. A kommentek között valaki ajánlott szkriptet, valaki másnak rémlett, hogy van olyan nézet, amelyikben ez simán lehetséges…

Nos, a közeljövőben csinálnom kell egy ilyen másolást, tehát kénytelen voltam rászánni egy fél napot. Itt a megoldás:

  • Be kell lépni a forrás outlook profillal. Össze kell dobni egy üres pst-t.
  • Folder list, Calendar folder, jobbklatty, copy. Célként az új pst-t kell megadni.
  • Belépünk a cél outlook profillal. Folder list, kijelöljük a Calendar foldert, majd File menü, Import Export almenü. Itt kiválasztjuk a ‘from another program or file’ opciót, a pontosításnál rábökünk a PST menüpontra és máris Bob a bácsikánk. (A maradék kattingatások teljesen értelemszerűek.)
  • [Update]
    mICK hozzászólása:

    Halihó! A kérdéses nézet, amiből másolni lehet, így ásható elő:
    (Outlook, Calendar) | View | Arrange by | Current View | Define Views…, majd itt New … | Type of View: Table | OK, OK, Apply View

    Anyám, az álmok…?

    Ma álmodtam először nagyanyámmal. Sokáig kellett várni rá.

    Reggel félálomban elő is jött a szokásos töprengésem: most akkor belülről jönnek az álmok vagy kívülről?
    Egyfelől agyunk végtelenül bonyolult (postásrendőrvasutas not included), jó részét nem ismerjük. Állítólag csak a 10%-át használjuk (postásrendőrvasutas included) és fogalmunk sincs, miért kell aludnunk. Ezek számomra azt mondják, hogy az álmok az agyon belül, az ismeretlen részekben generálódnak.

    Másfelől viszont tudjuk, hogy létezik telepátia – azaz gondolatátvitel. Mi van, ha az agy ismeretlen funkciói között van vevő funkció is? A telepátiához is alvásközeli állapot kell, hogy működjön; márpedig álmodni is alvás közben szoktunk.

    Én egy időben szorgalmasan lejegyeztem az álmaimat. Az összes álom múltbéli eseményekkel foglalkozott, rendesen összekeverve a jelenbéli dolgokkal – egy kivételével. Ez egy nagyon erős álom volt és végigpörgette az életemet – beleértve a jövőt is. Sajnos mindenre nem emlékszem, de a jövőt illetően két konkrétumra igen. (Majd ötven fölött lecsekkolom.)
    Apám mesélt róla, hogy neki is volt már egy ilyen erős álma – bár az nem a jövőt mutatta be neki, de meglehetősen fontos volt számára.
    Ami szintén elgondolkodtató, hogy életem meghatározó döntéseit mindig ellazult állapotban (félálomban és/vagy spiccesen), erős belső sugallat hatására hoztam. Nyilván lehetséges, hogy csak akkor érett meg a helyzet; de lehet, hogy csak akkor fogtam az adást.

    Nos, mindez lehet – de ki ül akkor a mikrofonnál?

    És ez egy újabb feneketlen ingovány. Magánvélemény, de úgy gondolom, hogy az emberiség szempontjából az egyik legkárosabb gondolati kör, a hit a halál utáni életben – függetlenül attól, hogy az létezik-e vagy sem. Emiatt tudja könnyen túltenni magát az ember akárkinek a halálán; emiatt lehetett – szent vallásos meggyőződéssel – milliókat máglyára küldeni; és emiatt kötözik magukra a szerencsétlenek a dinamitrudakat. Még a reinkarnációsok oldották meg legcinikusabban a problémát: azt mondták, hogy ez egy szar világ, ahonnét menekülni kell; és te, köcsög, ha felrobbantod magad és a 7-es buszt, akkor kezdheted előlröl a béka segge alatt.

    Na, elkalandoztam. Egyszerűsítsünk.
    A kintről jövő álom feltételezi a halál utáni életet. És már pusztán a feltételezés is vétkes könnyelműségekhez vezethet a földi életben – tehát praktikusabb azt mondani, hogy az álmok belülről jönnek.
    Aztán majd meglátjuk.

    Füstölés

    Kár lett volna egy ilyen kellemes hétvégi napon otthon kuksolni. Barna tegnap jött meg osztálykirándulásról, ezért mára nem vállalt szolgálatot. Nehogy vasút nélkül maradjon, kikerekeztünk a Füsti Parkba, a két gyerek és én. (Nej hozott haza hétvégére munkát.)

    Röviden: jó volt. Hosszabban: nagyon jó volt.

    Tartottam tőle, hogy lányom elszokott a kerékpártól – de jól bírta végig. A parkban meg megmásztunk mindent, amit lehetett. Meg amit nem. (Kétszer dudált ránk a nagy Mozdonyfordító, hogy ezt már azért ne.)

    Mik voltak? Például Barna felrongyolt egy öreg gőzösre – gyerekkoromban Kacsának hívtuk, ilyet vezetett anno nagyapám – és bemutatta, hogyan kell elindítani, melyik kallantyú mire szolgál. Próbáltuk zavarba hozni, de nagyon ott volt. Hogy ezt honnan szedte össze, rejtély.
    Aztán láttunk nem működő 424-est, ennek még a tűzterébe is bedugtam a fejem. Meglepően kicsi volt. Mármint a tűztér.
    Később láttunk működőképes 424-est is, bent pihegett a fűtőházban. Az olajfoltok elárulták, hogy nemrég még közlekedett. Én egyből rávágtam, hogy ezt láthattam pénteken – de itthon kiderült, hogy nem. A pénteki száma 424.287 volt, ez meg 424.247. Viszont a nosztalgia kocsit mindketten beazonosítottuk.(1) És mindhárman belesüppedtünk a puha plüssülésekbe. Valahogy akkor még adtak a minőségre; még a másodosztályú fülkék is vendégmarasztalóan kényelmesek voltak. A jövőbelátásról meg nem is beszélve: voltak olyan kabinok, melyek kifejezetten laptopos utasoknak készültek.
    Aztán még láttunk több hóekét, hómarót, láttunk feliratot, melyet pártszékházon sokkal inkább el tudnék képzelni, másztunk marhavagonba és vigyorogtunk egy Gödel rajongó vagonmodelljén. Persze volt kreténség is. (Vasútnál volnánk, vagy hol?) Itt van pl. egy nyitott vízszállító vagon.

    Összességében nagyon jó nap volt, sokkal jobb, mintha itthon takarítottunk volna. Rendet rakni egyébként is ráérünk majd az esős hétvégéken.

    Linkek:
    Az összes kép.
    Dögös panorámakép a szabadtéri gőzösökről.

    (1) Azért mindketten, mert én ezt is láttam pénteken, Barna meg már utazott rajta valamelyik gyerekvasutas kiránduláson.