Először a hátizsákot pakoltam össze. Alulra a benti cipő, rá a reklámszatyrok, törülköző, belecsavarva a tusfürdő. Külön szatyorban a farmernadrág és a vászoning. Oldalzsebbe a fehérnemű (persze fekete), másikba a pumpa. A zsák tetejére ment az autóstáska, benne a fontos cuccokkal.
Pizsama le, melegítő, vastag póló fel. Valószínűleg bele fogok izzadni, de eséskor jó, ha nem a bőr kopik. Jöhettek a felszerelések. Először az övtáska, benne a mobiltelefon, munkahelyi belépő, kulcsok. Gondos pucolás után jöhetett a napszemüveg. Igen, felhős, ködös időben is -véd az eső ellen, a bogarak ellen és a nagy pofon ellen. Legvégül a citromsárga napellenző – mely az izzadtságot is felfogja. Harcra készen.
Indulás előtt még egy szem cukor (persze cukormentes) a kezdeti tüsszögések ellen.
Az út során pusztán kétszer akartak elgázolni (körút-Ciprus út sarok;kerékpárút/zebra/zöldlámpa – Mogyoródi-Róna sarok;kerékpárút/zebra/zöldlámpa)(1), egyszer nyitották rám az ajtót (Mogyoródi út) és egy öregasszony szorított neki a korlátnak a kerekes bőröndjével (sportcsarnok). Azaz semmi különös. A reggeli csatát megnyertem.
Pontosabban volt két említésre méltó esemény. Az egyik, hogy a Vezérútról forduló csuklós troli annak ellenére megadta az elsőbbséget, hogy még csak 10 méterre voltam a mellékút keresztezésétől, mögötte pedig sokan vártak. Kösz.
A másik pedig, hogy Rákosrendezőnél sikerült elkapnom egy élő, pöfögő 424-est, amint szerelvénnyel terhelve sietett valahová. Pont alattam ment el, így elmondhatom, hogy én voltam az, akit a mozdony füstje megcsapott.
(1) Természetesen mindketten beleálltak a fékbe és természetesen mindketten integettek, hogy bocs – azonban valahogy jobban örülnék, ha csak annyit mondanának, hogy “megint egy kibaszott biciklis” – de csak miután gondosan megadták az elsőbbséget.
Recent Comments