Egyszerű másolás

Nem, nem akarom, hogy ez Exchange blog legyen. Az, hogy én mostanában mindig ezzel akadok össze, az csak egy gonosz tréfa.
A hétvégén egy teljesen egyszerű feladat várt rám: volt egy marha nagy adatbázis, szét kellett szedni négyfelé. Tipikus klaty-klaty-klaty, egykisdombralecsücsülünk munka.
(Emiatt is volt ilyen sok időm irkálni.)
Az első négy postafiók simán átment. Az ötödik már ránézésre sem ígért túl sok jót, lévén 4.6 GB a mérete. (Egész egyszerűen nem tudom elképzelni, hogyan lehet ennyi levelet összeszedni. 1997 óta tárolom pst-ben a leveleimet és rajta vagyok egy talicska levlistán – jó részükön pusztán archiválási célból -, de így is csak 3 darab cédé méretű pst-m van. Küldtek neki egy dvd image-et csatolásban?)
No, jól sejtettem, a postafiók 2 óra alatt átment, aztán a directory rendezésnél 2 újabb óra után gyanús lett, hogy befagyott a másolás. Nyomtam egy cancel-t -> ha lehet, még jobban befagyott. Telefon egy kollégának, aki tavaly nyáron már csinált ilyet: persze, jött a válasz, szokott ilyesmi történni. Task manager, kilőni, és valahogy visszahegeszteni az adatbázist. Sajnos többre nem emlékszik.
Folytattam a másolást. 10 embernél nem tudta megnyitni a mailboxot: elvettem tőlük, majd a kósza postafiókokat visszaraktam a hátukra. Egyből meg tudta nyitni. (Volt egy 11.8 GB méretű postafiók, 220000 levéllel. Ezzel nyolc órát mókolt. Végül 20 percbe tellett, mire másolás után lezárta: ezalatt a 20 perc alatt őszültem némiképp.)
Végül már csak ketten maradtunk a porondon: a 4.6 GB méretű mailbox és én. Szembenéztünk egymással, a szél ördögszekeret sodort keresztül az úton. Hirtelen mozdulattal rávetődtem a billentyűzetre és megismételtem a másolási parancsot – de most egy másik adatbázisba. Két óra szuttyogás után megint behalt a másolás… Task Manager, kilőni. Most már 3 példányban volt meg a mailbox – és mind a 3 működött. Egyszerre. Ha elvettem az egyiket a felhasználótól, mind felszabadult. Ha visszaakasztottam rá az egyiket, akkor a többit sem lehetett törölni, mert azt mondta, hogy használatban van. A helyzet kezdett kínossá válni. Végül kimentegettem az anyagot pst-kbe, lecsatoltam a mailboxot, töröltem a két rosszat, a maradékot visszacsatoltam – és gyönyörűen működött. Nem sokat dobott a kedvemen, hogy közben megtaláltam a helyes megoldást: a behalt mozgatást kilövés után folytatni kell _ugyanabba_ az adatbázisba, amelyikbe elkezdtük. Szószerint azt írták, hogy az Exchange van olyan intelligens, hogy észreveszi a sikertelen másolás darabjait. Usually. Hát… engedtessék meg nekem a kétkedés joga.
Mindegy, most már csak rendszerpostafiókok voltak az adatbázisban és azt írta ezekről egy srác, hogy ez nem probléma. Igaz, hogy a System Attendant Mailbox a fő Exchange szolgáltatás postafiókja és az adatbázis törlésekor hőbörögni fog az Exchange, de nem kell vele foglalkozni. A szervíz újraindításakor le fogja gyártani. (Imádom, ezeket a finom jövőidőket. És ha nem?)
Ennek ellenére nem tudtam törölni az adatbázist. Az Exchange közölte, hogy ebben bizony még vannak. A szemgolyóm már összemaszatolta a képernyőt, de akkor sem láttam senkit az adatbázisban. Szerencsére az üzenetnek volt kódja, irány a net. (Hogyan boldogultunk valamikor Google nélkül? És internet nélkül…?!) Meglepetésemre ugyanannak a srácnak a blogjában találtam meg a választ, akinél korábban már jártam egyszer. Ezt már nem úszta meg, feliratkoztam.
A belinkelt KB cikk alapján előhúztam az ldp-t és megvizsgáltam az adatbázist: a rendszer postafiókok mellett még 5(!) postafiók volt benne. Miközben a kezelői felületen nem látszott egy sem.
Ekkor jött el az a pillanat, amikor sorbaállítottam az irodában a székeket és nekifutásból felrúgtam az elsőt.
A többi már úgyis borult magától.
A mutatvány meghozta az eredményt, ugyanis beugrott a magyarázat: az AD-ban addig nem létezik egy objektum, amíg nem kap értéket. Ha valakinek nincs levele, akkor nem fog látszani az admin felületen a postafiókja – még akkor sem, ha az adatbázisba beíródik, hogy ő bizony ide tartozik.
A többi már sétagalopp volt. Átmozgattam a nemlétező postafiókokat is, adatbázistörléskor ignoráltam a visítozást, SA szervíz újraindult és lám az SA mailbox be is mászott a VIP adatbázisba. Ott jó helyen lesz.
Még kihúztam diskpart-tal egy partíciót – nehogy már leessen a végére az adrenalin – és átmozgattam erre a partícióra az adatbázisokat. Gyors teszt, inkább csak a biztonság kedvéért: benéztem néhány postafiókba. Illetve, csak benéztem volna. De nem sikerült. Már rutinosan navigáltam a Firefox ablak jobb felső sarkába – és persze erre is meglett a válasz: nem, ne hidd el, hogy az Exchange felmountolta az adatbázist. Dismount, mount – és már működik is minden.

Jó mulatság, férfimunka volt.
20 óra hétvégi munka feljegyezve.
Úgy, hogy magát a szétrángatást váltott műszakban végeztük egy kollégával.

3 Comments

  1. 4,5 GB-os postafiók…? Szigorúbb rendszergazdát kell játszani… Nálunk még a tulajdonos igazgatónak is csak 1 Gigás lehet a mailboxa… És tudja, hogy felesleges is lenne könyörögnie, úgysem adnék neki nagyobbat… :-)
    (átlagjuzer meg 200 megát kaphat)

  2. Ez csak közepes méretű postafiók volt. Akadtak 10 GB felettiek is.
    Azon kívül, hogy – az MS-sel megtámogatva – rendszeresen hőbörgünk az ügyfélnek, sokat nem tudunk tenni. Ők inkább alátolnak kéthavonta egy SAN drive-ot, de nem korlátoznak az istennek sem.

  3. nnnaaa, tok ugyanebbe belefutottam az elobb es telleg ez segitett. thx a plusz fel oraert amit a guglizassal toltottem volna :)


    udv/gt

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading