Month: February 2005

Stressz eliminálási technikák

Ha már úgyis belebonyolódtam angolórán, magyarul is összeszedem, hogy nálam mik jöttek be:

Ne viselj karórát.
Természetesen az idő fontos dolog, nem lehet figyelmen kívül hagyni – de állandóan nézegetni sem kell! A sűrű óranézegetés csak erősíti a kellemetlen “semmire sincs időm”-érzést.
Egyébként pedig lassan már a cigarettásdobozba is órát szerelnek, tehát amikor tényleg szükséged van rá, bárhonnan megtudhatod a pontos időt.

Utazz úgy a tömegközledekésen, mint a gre protokollba csomagolt packet.
Ahogy közeledsz a megálló felé, húzz magadra egy burkot, bújjál bele. Reklámtábla esetén süsd le a szemed; mozgólépcsőn szemezz inkább a csajokkal: kellemesebb, mint elviselni, hogy pofádba ordít a legújabb ponyva plakátja. Utazás közben ne vegyél tudomást a körülötted szortyogó masszáról, az érzéketlen büdös csőcselékről és a nadrágjába szaró hajléktalanról: vedd elő a PDA-dat és olvass elszántan.

Ne foglalkozz a médiával.
Ha tehetsz mást, ne olvass újságot.
Ha tehetsz mást, ne hallgass rádiót.
És semmiképp ne nézz tévét.

Ne egy nap alatt akarj minden problémát megoldani a munkahelyen.
A bitek a holnapi nap során is egész biztosan bóklászni fognak. Mégha tombol is benned a lojalitás, akkor is jövedelmezőbb hosszabb távon, ha normális, egyenletes tempóban dolgozol a 8-9 órából 6-7-et. Egy-egy jól időzített teaszünet újratölthet; egy-egy könnyed beszélgetés a kollégákkal gördülékennyé teszi a későbbi együttműködést.

Magadura Furamuki
A legnagyobb stresszforrás a megfelelési kényszer. Felejtsd el. A saját életedről van szó: ne mások elvárásainak próbálj megfelelni, hanem a sajátodéinak. (Azoknak sem kell maximálisan: mindig legyen minimális és maximális elvárásod. És legyél elégedett, ha már a minimálisnak is megfeleltél.)

Környezetváltozás
Időnként vonulj el baráti/családi társasággal az üveghegyen túlra. Rengeteg kulcsos ház/apartman/kurta farkú kismalac várja, hogy meglátogassa valaki, aki szeret ismeretlen helyeken sétálgatni, esténként pedig társasjátékozni/sörözni olyan emberekkel, akikkel ugyan közel állnak egymáshoz, de sosincs idejük egymásra.

Multinaci

Éjszaka hazafelé sétáltam és közben az Axion Esti-t dúdolgattam. Eszembe jutott, miket vigyorogtam, miközben számonként szedtem össze a WinMX-ről. Ahogy beléptem valami isten háta mögötti meteórán lévő görög számítógépébe, a csóka egyből lelkesen üdvözölt. Görögül. Meg se fordult a fejében, hogy nem vagyok honfitársa. Eltartott egy ideig, amíg elmagyaráztam neki angolul, hogy hogyan szerethet egy magyar legény egy görög nyelvű nemzeti oratóriumot, melyet fiatalkorában német nyelven ismert meg.

Durva (?)

Fiammal minden este át szoktuk beszélni az aznapot: füzet/könyv alapján próbálom vele elmondatni az új dolgokat, amiket tanult – így jobban rögződik, és egyből tudjuk tisztázni a félreértéseket is.
És persze nem csak tanulásról esik szó, hanem végigmegyünk az egész napon.
(Mielőtt bárki furcsállaná, hogy állandóan a fiamról cikkezek: megegyeztünk nejemmel, hogy ő kezeli a lánygyereket, én a fiút – ezért szerepel nálam főként a srác. Ha a nejem blogolna… hagyjuk. Nem mindenki grafomán.:-)
Szóval, azt mondja a gyerek (5a.oszt.tan.), hogy ma informatikán a különböző szövegbevitelekről tanultak. Majd eléjük raktak egy word-ben írt szöveget – tele bekezdésekkel, nyúlfülekkel -, hogy legyenek kedvesek begépelni ezt a szöveget és ugyanúgy megformázni.
Amikor elhangzott az a szó, hogy ‘szövegbevitel’, kis híján közbevágtam, elmagyarázandó, hogy mennyire fontos is a szöveg formájú adat, hogy milyen fontos átjáró ez különböző rendszerek között, meg ascii, meg html… de amikor meghallottam, hogy náluk ez a kifejezés word-ös szövegformázást takar, csak zavartan krákogtam egyet.
Nem kizárt, hogy a tanárnak van igaza.