Azok a szürke hétköznapok
Beírsz egy szót és néhány betűt elgépelsz.
Persze meg lehetne egyenként nézni, hogy a hibás szóban véletlenül hány elgépelt betű került mégis jó pozícióba; illetve egy-két betű beírásával hány kerülne automatikusan jó pozícióba – de ehelyett az ember gyorsan visszatöröl a ‘backspace’ gombbal és újraírja a szót.
Gyorsabb, egyszerűbb és mindenki úgy spórol a szellemi erőfeszítésekkel, ahogy tud.
Mental note:
Vegyük észre, hogy bizonyos magasságokból mi is betűk vagyunk.
Korábban már írtam egyik kedvencemről, Jim Ungerről. Ugyan a poénjai csak a közepes – jó sávban mozognak (csak?!), de a rajzai fantasztikusak. Már régóta terveztem, hogy egyszer alaposan áttanulmányozom a technikáját. Ez most hétvégén történt meg, méghozzá a legidőrablóbb módon: kikerestem az albumokból néhány rajzot, melyet én egészen biztosan máshogy oldottam volna meg – és aprólékosan berajzoltam őket a füzetembe.
Imhol:
Az akció nem maradt eredmény nélkül. A sok apró fogás ellesése mellett felfedeztem egy döntő fontosságú elemet Unger rajzain: _gallér_. Szinte minden figurán ott vírit a hozzáillő gallér és ahogy fekszik, az egyből meg is határozza az alak tartását… mely tartás szerves része az Ungerre jellemző bumfordi hangulatnak.
Most adott a feladat: gallérokban mindig is gyenge voltam.
Link: Jim Unger albumai (Treasuries)
Például egy váratlan beszúrt betű:
Kossuth-térd. Szíveskedjenek vigyázni, az ajtók záródnak. A Batthyány-térd következik.
Szép az, ami szőrösen is tetszik.
Immanuel Can’t
Nem tudom, érdekel-e ez valakit; én szoktam nézegetni a vázlataimat is. (Egy már kikerült korábban, Nagyi a jégen címmel.) Most itt egy másik: Bországgyűlés. Nagyon kedves emlékeim fűződnek ehhez a rajzhoz.
Amíg gyomorbajaim miatt el nem tiltott az orvos a bortól, addig lelkes és lerázhatatlan látogatója voltam minden olyan rendezvénynek, melynek nevében szerepelt a ‘bor’ szó. (Igen, voltam ‘Kispál és a Borz’ koncerten is.)
2001 körül volt a Városligetben borfesztivál a fenti néven. A vár melletti ligetben, a tó partján rendezték és nagyon hangulatos volt. (Össze sem lehet hasonlítani a tavalyi betonpattanással.)
Korán reggel kibicikliztünk lányommal, lefoglaltuk az egyetlen tóparti rönkasztalt és úriasan elmúlattuk a napot: én főleg rajzolgattam, néha a gyerek is, de ő inkább a játszósátrak környékén csavargott. Én meg közben lassan, komótosan végigkóstolgattam mindent, ami arra méltónak találtatott. Aztán ugyanezt megcsináltuk a következő napon is.
Jó volt.
A Veratina cuvee is.
Így legyen lottóötösöm, ahogy a név alapján tippeltem:
“From the names of his daughters Vera and Tina Franz Weninger coined this name for his best cuvée.” – írják a honlapon.
Recent Comments