Identitás nélkül

Hülye dolog ez az élet. Időnként jönnek a nagy hullámok, az ember készül rá és sikerrel veszi. Aztán jön egy bökdösős kicsi oldalról és beborít a vízbe.

Ma elszaladtam boltba, leginkább csak választékot felmérni. Utána a dohányboltban vettem ötszáz forintért szivart, aztán sétáltam tovább, enni akartam vacsira a görögnél dolmadest… és ekkor vettem észre, hogy nincs meg a pénztárcám. Futás vissza a dohányboltba, hátha ott hagytam a pulton, de az eladó nem tudott semmiről. Végigsétáltam a 200 métert, de a földön sem találtam. Ekkor már lassabban sétáltam vissza a dohánybolthoz. Kárfelmérés: volt benne ezer forint. Nem tétel. Öt bankkártya. Ez már fájt. Egy csomó kedvezménykártya. Nem lényeges. Az összes igazolványom. Na, ez nagyon fájt. Gondoltam, megpróbálom virágnyelven elmagyarázni a dohánypultos lánynak, mint fő gyanúsítottnak, hogy ami nekem lényeges, az neki értéktelen, ami meg neki lényeges, azt tőlem megtarthatja, de természetesen nem jött össze, nem is jöhetett össze. Ha nem ő volt, akkor sértés lett volna nyíltan felajánlani, ha meg ő volt, és beismeri, hogy nála van a brifkó, akkor meg helyből bukta, rögtön kiabálhatok rendőrért.
Folyamatosan káromkodva ültem be a kocsiba. Valaki most gazdagabb lett ezer forinttal, a többi szemetet meg kidobja a kukába. Én viszont emiatt a “szemét” miatt fogok hetekig szívni.
Itthon egyből kártyaletiltások. Öt kártya, három privát, két vállalkozói, két bank, három tulajdonos. A CIB bank gyors volt és határozott, viszont a letiltás/újrakérés 23000 forintba került. És két hétbe. A Citibank viszont ultragáz, nem is tudom, hogyan lehetnek ennyire idióták. Ritkán szoktam ügyintézővel ordibálni telefonon keresztül, de a Citibankkal rendszeresen eljutunk ebbe az állapotba. Nem írom le az egészet, mert a frusztrációk felemlegetése csak keringeti, azaz növeli a frusztrációt, de a vége, az azért ütött. Nej ki is menekült a nappaliból. Miután a bankkártyánál beazonosítottam magamat (pedig már itt is kérdeztek idióta dolgokat), a hitelkártyához újra be kellett azonosítanom magamat. Ugyanannál az ügyintézőnél. Oké, nem gond, van egy nagyon jól karbantartott keepass állományom, minden benne van. Jöhetnek a kérdések. Telefonszám. 1:0 oda. (Nem, nem vagyok hülye, ismerem a telefonszámomat. De amióta náluk vagyok – jó 15 éve – volt egy csomó telefonszámom és nem tudom, melyik ragadt be az adatbázisukba. Telefonon nem engedik módosítani, egyszer bementem személyesen, beírattam, de a következő ellenőrzésnél sem stimmelt, elmondani meg nem mondják el.) Bepróbálkoztam a vonalassal. Következő kérdés: a hitelkártya hófordulójának a dátuma. Na, itt dobta le az agyam a gépszíjat. Ott volt előttem minden adat: szerződésszám, kártyaszám, mindenféle pinkód, ECP kód, lejárati dátum, a személyes adataimat mindet tudom fejből, szóval tényleg minden, erre jön egy ilyen kérdés. Az egyenlegen biztosan rajta van, de hol lehet az egyenleg? Valószínűleg a nagy-nagy fehér dobozban a dolgozószobában. (Egyenleget nem olvasok, mint mondtam, weben bankolok, ott pontosabban látszik, mi van.) Mondtam a pacáknak, hogy passz, kérek egy másik kérdést. Közölte, hogy nincs, addig nem tud továbbmenni a számítógépes programban, amíg erre nem válaszolok. Hangsúlyozom, ekkor a másik kártyám kapcsán már pontosan és egyértelműen be voltam azonosítva. Ezzel jól elvitatkoztunk. Én mondtam, hogy kérdezzen bármit, válaszolok, ha kell, még a Goldbach sejtést is bebizonyítom, ő meg ragaszkodott ehhez a dátumhoz. Végül közölte, hogy ez nem megy, nem tudja kiküldeni az új kártyát, fáradjak be egy bankfiókba (szigorúan belváros) ahol személyes azonosítás után átvehetem.
– Hogyan, maga idióta!!! – ordítottam a telefonba – Épp most mondtam, hogy az irataimat is ellopták!
– Izé, de a számítógép…
Ha valahonnan nem ugrik be, hogy egy hónappal ezelőtt volt valami gebasz és csináltam egy screenshot-ot az összesítő képernyőről, nem is tudom, hogyan fejeztük volna be a beszélgetést. Na, innen leszedtem a dátumot, végre ki lett nyalva a számítógép segge, beindult a folyamat.
Két hét. Viszont legalább ingyenes.

Na, akkor a mérleg. Két hétig nem férek hozzá a pénzügyeimhez. Sehogy. Mind a céges, mind a privát számláim, kártyáim elérhetetlenek. Mind weben, mind telefonon (brrr), mind személyesen. Mivel most jöttem haza külföldről, készpénz is alig van itthon. Nejnek van ugyan kártyája, de arról szoktunk először fogyasztani, gyakorlatilag üres. Hitelkerete nincs. Amíg nem kap fizetést, kérhetnék kölcsön a gyerekektől, de többek között éppen azért mentem ma boltba, hogy kivegyem a zsebpénzüket. Azaz nekik sincs. Megoldás lesz, ha elkészülnek az új irataim, de az se holnap lesz.

Szóval így. Se pénz, se identitás. Szép kilátások.

ps1.
Most jutott eszembe: útlevél. Van remény.

ps2.
Most, ebben a pillanatban jött egy levél a Citibanktól, hogy kapok 5000 forintot, ha ajánlom a bankot az ismerőseimnek. Nem tudom, ez az írás annak számít?

10 thoughts on “Identitás nélkül

  1. Sok okosat nem tudok hozzátenni, de kitartást és több szerencsét a bürokratikus kényszerkeringőkhöz. Remélem az útlevéllel hozzájuttok egy számlához.

    Én is parázok az ilyen esetektől, így a készpénzt simán összehajtva tartom a fém irattárca mellett. A tárcát soha nem teszem le, ideiglenesen sem, csak kézben vagy zsebben lehet. Készpénzes fizetéshez elő se kell venni, ha meg kártyás, akkor tárcával a kézben megvárom, így mindig csak egy dologra kell figyelni.

    De persze akármilyen “rendszer” van, tévedni sajnos mindig lehet.

  2. ahol dolgozom, mindkét cégnek a citinél van számlája. nemrég jött egy tértivevényes levél, hogy az egyik cégét x paragrafusra hivatkozva felmondják (általában olyan 100e körül szokott rajta lenni, mínuszban nem volt soha, 6e a havidíja). a telefonos beszélgetés során kiderült, hogy az x paragrafus arról szól, hogy indoklás nélkül felmondhatják. majd amikor az ügyvezető felsóhajtott, hogy milyen kár, sok meló lesz most a kis cég számláját, a havi több milliós forgalmat bonyolító nagyobb cég számláját és az ügyvezető személyes folyószámláját mind átvinni mások bankhoz, akkor kiderült, hogy “adminisztrációs hiba történt”, mégsem mondanak fel nekünk, amiről ajánlott levelet is küldtek.

  3. A Citibank a legjobban működő telefonos kiszolgálással rendelkezik ebben az országban. (Nem bankszektorban dolgozom, ezt ügyfélként mondom, 8-10 intézménynél volt már számlám…) A többi közművet ne is említsük…
    Nyilván “gyárként” működnek, ezért kivételnek lenni nem feltétlenül szerencsés, de ha nem vagy az, akkor kurvára működik minden, amit mondanak az úgy is van, amit igérnek az meg fog történni. Te a következő “hibákat” követted el (tudom ez nem hiba, de olyasmi, nem figyeltél oda, nem voltál standard ügyfél, nem használtad ki az általuk kínált könnyített folyamatokat:
    1) “De amióta náluk vagyok – jó 15 éve – volt egy csomó telefonszámom”
    Nem változtatunk telefonszámot. Soha. Nem is értem miért szoktak emberek számot váltani. Számhordozni lehet, más névre iratni előfizetést lehet, akkor mi a francnak??? Csak a szívás van vele.
    Továbblépve van náluk “A szám azonosítás”, caller ID-s hívásnál felismerik, hogy egyezik a hívószám a hozzád mint ügyfélhez rendelt telefonszámmal és azonnal beazonosíthatod magad bármely kártyádhoz, csak az adott PIN kódot kell megadni. Semmi kártyaszám, anyja neve és hasonló hülyességek.
    2) “Bepróbálkoztam a vonalassal. ” Gondolom nincs rajta hívószámkijelzés (ezért eleve nem hívjuk róla bankot). Nem vagy rajta elérhető. Minek ilyet megadni?
    3) “Következő kérdés: a hitelkártya hófordulójának a dátuma.” Rajta van a számlakivonaton. Amit online kapok. Mert át lehet állni papír helyett letölthetőre. Azonnal átálltam, utálom a papírt. kb. 1 perc megnyitni.

  4. 1) Én meg sokáig azt nem értettem, miért kell két mobiltelefon az embereknek. Volt egy céges, a munkahellyel megegyeztünk, mennyi a limit, ha fölémentem, kifizettem. Na, ezek a telefonszámok változgattak, mert cégváltáskor nem mindig és nem mindenkinek praktikus továbbvinni a számot. Ha egyáltalán olyan az elválás.
    Másfelől ez nem mentség arra, hogy a banknál nem képesek átírni az adataimnál a számot. A fura az, hogy az sms-t jó számra küldik, de az adataimnál valami szemét van, amit nem árulnak el és nem módosítanak, még személyes bemenetelkor sem. Ha ez neked normális, akkor mások a fogalmaink.
    Anyja neve és hasonló hülyeségek: látom, sejted már, miért vagyok dühös. Én sem ezekkel akarom azonosítani magam, mégis ide kerülök, akkor is, amikor jó a kártyaszámom és a PIN kódom. Könnyítésről meg addig ne beszéljünk, amíg 2,5 éve képtelen átírni egy telefonszámot. Azt meg nehogy már egy bank határozza meg, hogy megváltoztathatom-e a számomat.
    2) Nem hívással: telefonszám tippeléssel.
    3) Nekem is online van, már elég régóta. Ott vannak a gmail-ben, jól elrejtve. Ráadásul mindegyik jelszavas, az meg valahol a Keepass-ban. Ha nagyon muszáj, elő tudom túrni a kivonatot, persze, de nem egy perc alatt és nem telefonnal a fülemen. És még mindig nem értem, miért ilyenekkel frusztrálják az embert, amikor sokkal egyértelműbb számok is léteznek az azonosításhoz. (Abba meg ne is menjünk bele, hogy a kártyaszám és a TPIN miért nem elég? Illetve, ha nem elég, akkor mi a francnak van még?) Azért remélem ezt, és az ehhez hasonló idióta kérdéseket nem könnyítésnek tartod, mert akkor tényleg nagyon másképp képzeljük el a jó ügyfélszolgálatot.

  5. Ok, értem nem hibáztatlak (a 2)-est is elsőre is értettem:)), de ha egy számod volt világ életedben, azt adtad meg, van rajta caller ID, akkor igen egyszerű az életed a Citinél.
    Sokszor egyébként működik az, hogy végeztél az A kártyával és belépsz a B kártyával is (kártyaszám/TPIN) és akkor nem tesz fel az ügyintéző hülye kérdéseket.
    Nem tökéletes persze a CITI sem, de az összes többi általam próbált bank esetében olyan hajmeresztő problémák vagy totál impotencia figyelhető meg, amit soha nem fogok megérteni.
    A CITI legalább végiggondolta, hogy mi életszerű egy ügyfél esetében, és nem várják el, hogy a 10 jegyű ügyfélszámod és a hozzá tartozó PIN kód alapján azonosítsd megad…
    Ott a kártya a kezedben, azon van egy szám, az az ügyfélszámod. Ezt még az átlag idióta is megoldja.
    Az A szám azonosítás meg a menyország :)

  6. Hat, az eddigi cikkek alapjan eleg eletszerutlen kerdesekkel halmozza el, foleg, hogy mivel mar valamennyire be van azonositva, gondolom az ugyintezo latja az adatait is… nem baj ez, csak jobb lenne, ha nem droidok, hanem emberek ulnenek a telefon masik vegen. Ha mar egyszer szemelyi bankar.

    Erdekes modon, nekem az Erstenel sosem volt ilyen bajom, pedig volt mar kartyaletiltasos sztorim is. Aztan atkerultem a Postahoz, ott se volt ilyen nyomorom.

  7. @CsasZ: látom, kedveled a Citit. Ez nem baj, de nekem ilyenkor mindig az ismerősöm jut eszembe, aki náluk dolgozik, és minden fizetésnapon automatikusan kiveszi a pénzét az ottani számlájáról, mert annyira bízik a bankban :)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *