Piroska és a térkép

Ma várt rám a szezon legnagyobb kihívása: körbeevezni a Szentendrei szigetet. Ez felfelé 36 kilométer, lefelé 34, összesen 70. Egy nap alatt. Jó bulinak tűnt, még akkor is, ha elég vacak időt jósoltak mára a levelibékák. Azért van az embernek felszerelése, hogy használja.
Mivel már rövidek a nappalok, nem lehetett viccelni a korai indulással: Római part, 7.00, egy perccel sem később. Még így is sanszos, hogy az utolsó 1-1,5 óra már fejlámpás lesz, különösen borult időben.
4.30-kor keltem, összekészültem, 6.25-kor már a helyszínen voltam. Tök egyedül.

From MiVanVelem

Szétnéztem: ez tényleg remek beszállóhely, sokkal jobb annál, mint amit én egyszer kinéztem magunknak errefelé. A parkolóhely majdnem a vízparton, a beszállóhely sóderes és közel van, bónuszként van toitoi az indulás előtti slanyához, ráadásul vannak kocsmák is, megédesítendő az érkezést, legalábbis szezonban. Remek.
Az viszont nagyon fura volt, hogy habár Zoltán azt mondta, ő már egy nappal korábban feljön és kocsiban alszik, ehhez képest sehol nem láttam sem a kocsit, sem a kajakot, és legfőképpen Zoltánt sem. Úgy gondoltam, akár itt aludt valahol, akár úton van, már ébren kell lennie: rácsörögtem, de nem vette fel. (Későbbi magyarázat: nem arról a számról hívtam, melyet ismert.)

From MiVanVelem

Lementem a partra, kiültem egy kőre, gyönyörködtem a napkeltében, közben elpöfékeltem egy aprócska szivart. 7 óra felé már kezdett nagyon gyanús lenni a dolog. A biztonság kedvéért megnéztem a programszervező oldalunkat, aztán a kajakos fórumot, de nem lett lefújva a túra, ott állt fekete-fehéren, hogy találkozó a Piroska utcában, 7.00-kor már vízen kell lenni. Nem értettem. Rácsörögtem Orsolyára, de ő sem vette fel a telefonját. (Mert már le volt némítva.)
7.15 volt az, amikor lélekben lemondtam a mai evezésről. Ha most neki is állok, még legalább félóra, mire felszerelem a kajakot, a 7.45 meg már durván késő elindulni. Gondoltam, a biztonság kedvéért megvárom a 7.30-at, fejben már az sms-t fogalmaztam, amikor 7.22-kor rámcsörgött Zoltán. Meglehetősen indignáltan kérdezte, hogy várjanak-e még rám, vagy elindulhatnak?

Na, ahogy én a telefonra néztem, azt akár le is lehetett volna fotózni a National Geographic számára, a ‘halálosan döbbent főemlős a vízparton’ kategóriába.

Most pedig egy térképészeti kitérő következik. Budapesten a Piroska utcák(!) geográfiai nyilvántartása, mondhatni, némileg zavaros. Én először a Google Earth-ben néztem meg, mert nem csak az elhelyezkedésére voltam kíváncsi, hanem a beszállóhely minőségére is. Nos, a progi egy darab Piroska utcáról tudott, valahol a Tabánban. Oké, onnan is bele lehet csusszanni a Dunába, jó nagy lendülettel, de kétlem, hogy ez lett volna a terv. Rábrózoltam a Római part környékére, találtam is egy Rozgonyi Piroska utcát. Ez tökéletes volt: Római part, a Dunához vitt le és a beszállóhely is rendben volt.
A reggeli induláskor elkezdtem bepötyögni az autó GPS-be az utcanevet, a biztonság kedvéért úgy, hogy ‘Piroska’. Balszerencsémre valamikor régebben jártam már a Rozgonyi Piroska utcában autóval, így amikor az ötödik betűnél jártam, a cache-ből kiegészítette, így: ‘Piroska utca (Rozgonyi)’. Oké. Akkor menjünk.
Így történt, hogy közel egy órát szobroztam a Rozgonyi Piroska utca végén, a parton, miközben a többiek a vele párhuzamos, közel egy kilométerre lévő Piroska utcában rágták a kefét.
De ez még nem volt elég. A telefon után át akartam ugrani hozzájuk, ehhez viszont meg kellett volna találnom az _igazi_ Piroska utcát a GPS-ben. Csakhogy az állandóan a cache-ben lévő Piroska utcát, azt a szerencsétlen Rozgonyit dobálta fel. Ahol éppen parkoltam. Végül begépeltem, hogy ‘Piroska’, nyomtam utána két szóközt, majd ezt kiválasztva feldobta végre az összes Piroska utcát, melyet ismert: volt egy az I. kerületben (ez lehetett a tabáni) és volt egy a III. kerületben. Kiválasztottam az utóbbit és csak ekkor csodálkoztam rá, hogy jé, tényleg, ez itt van egy kilométerre.
Később, már itthon körbenéztem. Az utvonalterv.hu 3(!) Piroska utcát ismert (a Rozgonyin felül), de korrektül felajánlotta választásra mind a hármat, azaz ha először ezt néztem volna meg, akkor nem lett volna semmi probléma. A Google Maps viszont már megint csak egy Piroska utcát ismer Budapesten, fura módon pont a III. kerületit. Azaz tulajdonképpen minden rendben van, az Útvonalterv ismeri mind a hármat, a Google is mind a kettőt, igaz az Earth csak az egyiket, a Maps csak a másikat, az iGO ismeri az összeset, feltéve, ha le tudom győzni a cache-t.

Mire odaértem, a csapat nagy része már elindult. Az időzítés, ugye kritikus ezen a túrán. Zoltán és Orsolya vártak még, mert ők gyorsabb kajakban ültek, képesek utólérni a csapatot. Ez viszont rám már nem annyira igaz, különösen úgy, hogy még legalább egy félóra lett volna, mire vízre kerülök. Kínunkban jókat vigyorogtunk, aztán érzékeny búcsú, elmentek.

Kocsiba vágtam magamat, negyed kilenc körül már otthon is voltam. Főztem egy nagy adag ír kávét, aztán most gondolkodhatok, mit is kezdjek ezzel a váratlanul ölembe pottyant vasárnappal.

ps.
Ja, hogy a többiek miért találták meg mindannyian a jó Piroska utcát és miért én voltam egyedül ilyen balfék? Nos, ez egy jól ismert beszállóhely azok körében, akik szoktak evezgetni a Szentendrei ágban. Én nem szoktam – és ez most meg is bosszulta magát.
Ja, és nem mindegy, melyik online térképet használjuk először.

This entry was posted in Kajak.

5 thoughts on “Piroska és a térkép

  1. Azt hiszem, hogy az volt megírva, hogy ezt ma ne teljesítsük.

    Majd jövőre pótoljuk, de akkor megcsináljuk együtt az egész Pyrus Grand Slam-et: B80 – Balaton karika – Szigetkerülés.

    (Én egy Budapest papírtérképpel találtam oda először, ezt azért szeretem, mert nem akar okosabb lenni mint én :-).

  2. “… rácsörögtem, de nem vette fel. (Későbbi magyarázat: nem arról a számról hívtam, melyet ismert.)”
    Ez nem is szimpla taplóság, számomra inkább hihetetlen butaság. Reggel 7-kor, amikor egy találkozóra várnak össze embereket, mégis mit gondolt ki hívja???

  3. Én nem lennék ennyire határozott ezügyben. Simán el tudom képzelni, hogy ha valakit sokat cseszegetnek telefonon, akkor kialakul benne egy védekező mechanizmus, miszerint csak ismert számról jövő hívást fogad. (Egy időben mi is jártunk úgy, hogy hétvégenként rendszeresen hívogatták Nejt, mert a neve megegyezett egy kórház titkárnőjének a nevével. Egy idő után egyszerűen nem vettük fel a vezetékes telefont, később pedig megváltoztattuk a számunkat, és rögtön titkosítottuk is.)
    Itt ráadásul az volt a szituáció, hogy a csörgést nem hallotta az illető, csak később látta, hogy volt egy nem fogadott hívása egy ismeretlen számról, valamikor. Mivel éppen vízreszálláshoz készülődött, túlzottan nem foglalkozott vele.

  4. Egyébként én is pont emiatt némítottam le a telefonom Pepin pechére, ugyanis olyan a munkám, hogy napszaktól és hétvégétől függetlenül hívnak az ügyfelek, ha gondjuk van. Arra szerencsére már be vannak idomítva, hogy ha nem veszem fel, előbb-utóbb visszahívom őket. És hétvégén én szeretném meghatározni, mikor “dolgozzak”.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *