Macskát nevelni

Azt mondják, lehetetlen. Én azért próbálkozom.

Az egyik ilyen konfliktushelyzet a teraszajtó. Időnként Picúrra rátör a ki-bejárkálhatnék. Idejön, üvegkaparással jelzi, hogy ki akar menni. Kinyitom az ajtót. Két perc múlva jelez, beengedem. Mivel süt a nap, jó idő van, öt perc múlva megint jön és megint ki akar menni.

Ekkor horgad fel bennem a népművelő.

Gonosz mosollyal kiengedem… majd megvakulok, megsüketülök. Persze csak részlegesen. Teszem a dolgom a számítógép mellett és nem veszem észre, hogy a macska egyre kétségbeesetten kaparja az üveget. Annak az üvegnek már úgyis annyi. De még azt se veszem észre, amikor feltornázza magát a közvetlenül előttem lévő ablakba és ráfeszül, mintha egy száguldó autó szélvédőjére tapadna.

Bocsesz macska, szép időnk van, élvezd a jó levegőt.

Aztán amikor már látszik, hogy végképp elveszítette minden reményét, amikor már headbangel az ajtófélfán, úgy teszek, mintha csak most vettem volna észre, felpattanok a székből és készségesen beengedem. Azt a hangalakot, melyet ilyenkor kiad magából, minden további nélkül fel lehetne használni az első ember-macska szótár elkezdéséhez, annyira egyértelmű a jelentése.

Hogy hányszor játszottuk már el ezt? Olyan ötven-hatvanszor biztosan. De mondta itt valaki, hogy egyszerű dolog macskát nevelni?

2 thoughts on “Macskát nevelni

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *