Széllel szemben. Csakis.

Van itt ez a fene nagy reformhangulat. Lassan odáig fajul a helyzet, hogy az emberek mazochista örömmel várják, mikor csavarnak már egy kicsit a présen.
De nem ezen akarok agyalni; tudom én is, hogy kell.
Különösképpen ideges sem vagyok: Nejjel biztos állásunk van, jól is keresünk, félretett pénzünk is van – kibírjuk valahogy. Nem nagyon számítottam rá, hogy túlzottan hasbaakasztanának a várható megszorítások.
Aztán mégis megtörtént – pedig még el sem kezdték. De már pusztán a várakozások befagyasztották az ingatlanpiacot. Eddig se tolongtak túlzottan a vevőjelöltek, de mostanában abszolút nincsenek. Most ellövünk még egy másfél hónapos hirdetéssorozatot – jelentősen leengedett árral – és ha erre sem lesz érdeklődés, elhalasztjuk az eladást.
Azért őrület. Állunk úgy anyagilag, hogy meg tudnánk finanszírozni egy 10-12 milliós plusz költségű ingatlant. És nem tudunk csinálni semmit, mert a mostanira nincs kereslet. Annak ellenére sem, hogy a kezdetekhez képest eddig másfél milliót engedtünk az árból. Lassan bent vagyunk a lakótelepi árzónában és azt meg már azért mégse kellene.

Voltunk már egyébként ilyen helyzetben. Akkor éppen a Bokros csomag idején akartuk eladni vidéki házunkat. Jó móka volt az is.
Az 1995-ös telet úgy húztuk ki, hogy eladtuk az autót és abból vettünk tüzifát. Mivel több autónk nem volt, a következő telet már nem mertük bevállalni a Bakonyban. Januártól nekiálltam interjúzgatni Pesten, május elejére meg is lett az állásom. Ekkor én felköltöztem, a család – Nej és a két pici gyerek – meg lent maradtak. Pontosabban hol lent voltak, hol anyósoméknál, hol a szüleimnél. Letelt a próbaidőm, véglegesítettek. Ekkor költöztünk össze Pesten albérletbe és próbáltuk eladni a vidéki házat. Egy évbe tellett – és ezzel még baromira szerencsésnek is mondhatjuk magunkat. Egy idős nagytétényi házaspár vette meg, a falusi túrizmusba akartak belevágni. (Nem tudom, mi lehet velük. Az interneten nincs nyoma, hogy lenne bármilyen panziójuk. A régi telefonszámunk sem él.)

Szóval, egyszer már sikerült a széllel szemben.
Bízni a sorsban… és a puskapor szárazon tartva.

8 thoughts on “Széllel szemben. Csakis.

  1. Épp ezen okokból gondolkodom egy megfelelő “kezdő” lakáson, sosem lehet tudni, hogy később ki tudok-e belőle szállni.
    Nekem tetszik a Tiétek, szóval ha még 1 év múlva meglesz, akkor egyeztethetünk egy találkát. :)
    A Ti szobátokban a hálórész galériásan van megoldva? Jól vettem ki a képekből?

  2. Igen. Mivel a belmagasság 3,30, így egy fekvőgaléria simán elfér. (A gyerekeknél meg emeletes ágyak vannak.)

    szóval ha még 1 év múlva meglesz
    Ne ijesztgess már… ;-)

  3. Engem az egészben az idegesít a legjobban, hogy akik 4 éven át azt mondták, hogy a Fidesz depresszió-kampányol, a Fidesz hazudik, mert valójában dübörög a gazdaság, nagy a jólét, és semmi baj nincs a folyó fizetési mérleggel, meg egyebekkel, azokban mikor lesz annyi gerinc, hogy azt mondják nekem, hogy boccs Lőrinc, bazmmeg megint neked volt igazad, amikor azt mondtad, hogy az MSzP hazudik, az MSzP vezeti félre az embereket a szolgasajtóval. Az embereknek TUDNIUK kellett volna a valós helyzetről, csak úgy hozhattak volna épeszű döntést a választásokon.

  4. Én vevői oldalon vagyok, lakást keresek jelenleg. Nehéz jót találni. Annak persze örülök, hogy 1 éve pang a piac, megbecsülik a vevőt. Ez persze az eladónak rossz, nehezen tartható az eredeti ár. A 15.8 szerintem irreális is volt. A XIX. kerületben láttam már új építésűt is 260 EFt/nm alatti áron. A használtakat mindenki magasabb áron igyekszik hirdetni, ami csak hibás eladói várakozásokhoz vezet. A tényleges eladási árak mindig alacsonyabbak.
    Terepszemle után egy hozzáértő vevő könnyen kiszámítja, hogy mibe kerül felújítani egy használtat. Ha ezt az összeget hozzáadja a lakás árához, akkor nem szeretne nagyobb számot látni, mint amibe egy új építésű kerül.
    Ezek után nem csoda, hogy kevés a jelentkeződ, azokat én sem hívom, akik 2-3 millióval fölé lőnek…
    A várható megszorítások egyébként éppen élénkíthetik a piacot: ha kedvezményt akarok, akkor gyorsan fel kell venni hitelt. Másrészt a devizahitelek jelenleg is simán verik az összes állami kamattámogatott hitelt és esetleges megszorítások után nyugodt szívvel veszek majd fel devizahitelt, mivel a megszorítások hatására várhatóan stabilizálódik a forint árfolyam.

  5. A lakás a Wekerle-telep szélén van. Ha megnézed, itt olyan 280-300e/m2 árak vannak. Mivel nálunk nincs saját udvar, csak közös, ez levon valamennyit az árból – így jött ki az induló 263e/m2 ár. Ezt ejtettük most le 240e/m2-re – de ez a legutolsó, kétségbeesett ajánlat. Ha ennyiért sem megy el, akkor hagyjuk a fenébe az egészet.

    A felújításról annyit, hogy maximum festeni kell. A lakás jó állapotú, az utóbbi években – részenként – fel lett újítva.

    Az új építésűvel meg jobb vigyázni. Elég sok ismerősömtől hallottam, hogy ráfaragtak vele – összecsapott, gyenge minőségű épületeket kaptak. Én mindenesetre nem mennék bele. (No meg az udvar is kell.)

    ha kedvezményt akarok, akkor gyorsan fel kell venni hitelt. Másrészt a devizahitelek jelenleg is simán verik
    Nem érted. Nem a kedvezményről és nem a devizahitelről van szó. Arról, hogy megnő a létbizonytalanság és csökken a hitelfelvételi kedv. Mindenki be van tojva és várja, hogy milyen, és főképp mekkora megszorítások jönnek.

  6. Meister, mi is a gondod ezzel a blogbejegyzéssel? A szobák belmagasságát illetően történt hazudozás? Esetleg avval a piaci ténnyel van gondod, hogy a létező túlkínálat (sok lakás épült) miatt az árak lefelé nyomódnak?

  7. Joep, stimmel úgy tűnik, hogy igazad van. Az árakat ezek szerint a kereslet hiánya nyomja le. Az újépítésűek szerintem is problémásak lehetnek, figyelni kell, ha olyat vesz az ember.
    A hitelfelvételnél meg nem magamból kell kiindulni. Nekünk pár millió elég lesz kipótolni a lakás árát. Ezért nem izgulok annyira.

  8. Kurbli: miből gondolod, hogy bajom lenne? Szerintem félreértetted amit írtam. Nekem JoeP-pel, és a bejegyzésével semmi bajom nincs, csak mellékesen, kihasználva az alkalmat, itt puffogtam egy kicsit politikailag. :-)

    Igazából JoeP mondandójának csak a legelejére reagáltam, nem a lakásáras dolgokra: “Van itt ez a fene nagy reformhangulat. Lassan odáig fajul a helyzet, hogy az emberek mazochista örömmel várják, mikor csavarnak már egy kicsit a présen.”

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *