Újabb vizsgára tanulom az igét, keményen. Aztán eszembe jutott, hogy öcsikém legalább ilyen fejfájósan tanulja a családi fészekben ugyanebből a tárgyból az alapokat. Szüleim meg homályos szemekkel nézik, hogy mit csinál és időnként zavartan köhintenek egyet.
Aztán az is eszembe jutott, hogy nagyon jól van ez így. A gyerek dolga, hogy túlszárnyalja a szüleit. Elmondhatom, hogy én igen derék gyerek voltam, mert a szakmámat – napjaim, életem legnagyobb részét kitöltő időtöltését – illetően a szülék dinoszauruszként pislognak rám a mocsárból. És remélem öregkoromban én is ilyen tüzet pöfögő őslény leszek a gyerekeimhez képest.
Be is tenné az ólajtót, ha majd vén trottliként pontosan érteném, mivel foglalkoznak a kölykeim…